Csapó Zsigmond

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Csapó Zsigmond
Csapó Zsigmond az NB. I-es dorogi csapat tagjaként
Csapó Zsigmond az NB. I-es dorogi csapat tagjaként
Személyes adatok
Születési dátum 1952január 19. (66 éves)
Születési hely Tata, Magyarország
Állampolgárság magyar
Poszt hátvéd
Junior klubok
Időszak Klub
  Magyar 1957-2000 Tatai Rákóczi SE
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
?1975 Magyar 1957-2000 Tatai Rákóczi SE ? 0(?)
19751980 Magyar 1957-2000 Dorogi AC 86 0(1)
19801982 Magyar 1957-2000 Tatai Rákóczi SE ? 0(?)
Edzőség
Időszak Klub
19841994 Magyar 1957-2000 Környei SE (felnőtt és utánpótlás)
19941997 Magyar 1957-2000 Tatai Rákóczi SE (felnőtt és utánpótlás)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Csapó Zsigmond (Tata, 1952. január 19. –) labdarúgó, edző, sportvezető.

Pályafutása[szerkesztés]

Labdarúgóként[szerkesztés]

Labdarúgó pályafutását szülővárosában kezdte a helyi Honvéd csapatnál és ott is vált igazolt felnőtt játékossá. 1975-ben igazolt Dorogra, ahol a visszavonuló félben lévő Tóth Gyula posztjára, mint egyik lehetséges utód, számolt vele a dorogi edzői stáb. A már említett Tóth Gyula mellett olyan neves játékostársakkal szerepelt egy csapatban Dorogon, mint Schnitzer Imre, Bartalos József, Major Ferenc, Szabó József, Peszeki Jenő, Gabala Ferenc, Laczkó István, vagy Kékesi Rezső, edzői pedig Ivanics Tibor, Galbács Pál, Varga János, Prohászka János és Nagy István voltak. Első hivatalos bemutatkozására a Zalaegerszeg elleni MNK mérkőzésen került sor idegenben, 1976. december 8.-án, majd játszott a visszavágón is. A kupa negyeddöntőjének mérkőzései közül pályára lépett a Csepel SC és a Bp. Honvéd ellen is.[1] Legelső bajnoki mérkőzése a Szombathelyi Haladás elleni hazai pályán lejátszott találkozó volt 1977. március 5.-én, ahol szoros küzdelemben maradtak alul 1-0 arányban. A tavaszi szezonban stabil csapattag lett, ahol a legtöbb mérkőzésen szóhoz jutott, rendszerint a kezdő 11-ben kapott helyet. Részese volt a dorogiak valamennyi sikeres csatájának, közte a parádés 4-1-s győzelmet hozó bajnokinak a Diósgyőri VTK elleni, valamint az év meglepetését hozó mérkőzésnek az Újpest elleni győzelemnek, amely a korszak legnagyobb favorit csapatának a bajnoki címébe került. Ugyancsak pályára lépett a Dorog legutolsó élvonalbeli meccsén Zalaegerszegen, 1977. június 11.-én.[2] Összesen 15 NB I-es mérkőzést játszott, majd a csapat kiesését követően az NB II-ben folytatták. A korszak egyik legemlékezetesebb mérkőzése a Debreceni VSC elleni bajnoki volt 1978. május 21.-én, ahol a Nagyerdei stadionban 15 ezer néző előtt hatalmas küzdelemben 1-0-s dorogi vezetést követően sikerült az NB I-es feljutás reményében lévő hazaiaknak megfordítani az eredményt 2-1-re.[3] Oszlopos tagja volt annak a gárdának, amely nagyszerű tavaszi szezonnal büszkélkedhetett 1979-ben. A dorogiak 13 mérkőzésen át tartó veretlenségi szériát produkáltak, közte 9 mérkőzésen gólt sem kaptak. Az évadban összesen 15 bajnokijukon maradt érintetlen a hálójuk. Ugyancsak 1979-ben került sor a kuriózum számba menő Kubai válogatott elleni gálamérkőzésükre, amelyet 1-0-ra megnyertek. A karibi ország csapata kvalifikálta magát az Moszkvai olimpiára, ahol az 5. helyen végeztek. További érdekességként, a kubaiak szövetségi kapitánya az az Ivanics Tibor volt, aki első edzője volt Dorogon.[4] Egy alkalommal a gólszerzők közé is feliratkozott, ráadásul nem akármilyen góllal. A Szekszárd elleni 2-0-s győzelmet hozó bajnokin 1980. február 17.-én rendezett fordulóban egy 25 méterről megítélt szabadrúgást bombázott a léc alá. Ebben a szezonban súlyos sérülést is szenvedett, amelynek következtében térdműtétre is sor került. Maradandó sérülése, valamint magánéletében bekövetkezett fordulat miatt az 1980-as évadot követően visszatért Tatára, ahol rövidesen be is fejezte aktív játékos pályafutását.[5]

Edzőként[szerkesztés]

1982-ben sportszervezői képesítést, 1984-ben pedig sportedzői oklevelet szerzett, majd 1984 és 1994 között Környén utánpótlás edző, majd a felnőtt csapat vezető edzője volt. 1994-ben visszatért Tatára, ahol egyaránt dolgozott az utánpótlás és a felnőtt csapatnál 1997-ig. Fő állásban magánvállalkozóként dolgozott, 2014-ben vonult nyugdíjba .

Családja[szerkesztés]

Dorogon a távolabbi országrészekből érkezett nőtlen sportolók számára rendszerint az Otthon téren lévő Petőfi szállóban biztosított lakhelyet az egyesület. Dorogra való érkezésekor a fiatal labdarúgót is itt szállásolták el. 1979. nyarán Dorogra nősült. A város köztiszteletben álló lakosának, Vígh János Ilona nevű lányát vette feleségül. Házasságkötésüket követően apósáék lakásába költözött. Később elvált, majd újra nősült. Ádám nevű fia, aki maga is igazolt labdarúgó, 1987-ben született. Jelenleg is Tatán él.[6]

Források[szerkesztés]

  1. Varga Lajos: A Dorogi Bányász SC Labdarúgó Almanach/1976-77
  2. Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75 éves Jubileumi Emlékkönyve/ 1976-77.
  3. Szabó Gyula: Hogy is volt? A dorogi labdarúgás történetének elmúlt húsz éve, 1. kötet
  4. Szabó Gyula: Hogy is volt? A dorogi labdarúgás történetének elmúlt húsz éve, 2. kötet
  5. Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75 éves Jubileumi Emlékkönyve/ A Dorogi Bányász labdarúgói
  6. Szabó Gyula: Hogy is volt? A dorogi labdarúgás történetének elmúlt húsz éve, 1. kötet - Vígh János riport
  • Csapó Zsigmond NB I-es statisztikája a Nemzeti Labdarúgó Archívum oldalán