Tóth Gyula (labdarúgó, 1943)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tóth Gyula
Tóth Gyula, a pályafutásának utolsó mérkőzése előtt
Tóth Gyula, a pályafutásának utolsó mérkőzése előtt
Személyes adatok
Születési dátum 1943. október 14.
Születési helyDorog, Magyarország
Halálozási dátum 1997. november 18. (54 évesen)
Halálozási helyDorog, Magyarország
Állampolgárság magyar
Poszt hátvéd
Junior klubok
IdőszakKlub
1953-1963Magyar 1949-1956 Dorogi Bányász
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19631977Magyar 1957-2000 Dorogi Bányász340 0(43)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
A Wikimédia Commons tartalmaz Tóth Gyula témájú médiaállományokat.

Tóth Gyula (Dorog, 1943. október 14.Dorog, 1997. november 18.) labdarúgóhátvéd, a Dorogi Bányász egykori legendás csapatkapitánya .

Pályafutása[szerkesztés]

Szülővárosában kezdte a labdarúgást és egész pályafutását is ott töltötte. Buzánszky Jenő vezetőedző irányítása alatt került fel a felnőtt csapathoz. Élete első bajnoki mérkőzésére 1963. november 17-én került sor, a Tatabánya elleni 2-0-s győztes találkozón. Szintén pályára lépett a legendássá vált 1963-as bajnoki záró fordulóban a Ferencváros ellen, ahol a dorogiak győzelmükkel bajnoki címtől ütötték el Fradit. A kiváló adottságokkal rendelkező, csupaszív játékos hátvéd létére meglehetősen gólerős volt. Nem egy évadban a legeredményesebb góllövők között végzett. Hosszú pályafutása során 340 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 43 gólt szerzett. Ebből 77 alkalommal játszott NB I-es mérkőzést, ahol két gólt szerzett. Ilku István visszavonulását követően ő lett a dorogi csapat kapitánya is. Pályafutásának utolsó mérkőzése is emlékezetesre sikerült. 1977 június 4-én, a bajnokaspiráns és egyben címvédő Újpesti Dózsa elleni győzelemmel búcsúzott, amellyel az Újpest elveszítette a versenyfutást a bajnoki címért.[1][2]

Sikerei, díjai[szerkesztés]

  • NB II[3]
    • bajnok: 1971
    • 2.: 1973, 1976
    • 3.: 1968, 1969

Civil élete[szerkesztés]

Polgári foglalkozása villanyszerelő volt és szakmájában dolgozott a Dorogi Bányagépgyárban. Ezen felül kitanulta a telefonszerelő mesterséget is és a bányatelefonok bekötését és javítását is végezte. Nős volt, két gyermek (Attila és Melinda) édesapja. Lánya lévén két unokát is megélhetett. 1997. november 18-án a lakása közelében lévő kedvenc törzsvendéglőjéből tartott hazafelé, ám út közben szívelégtelenség lépett fel és holtan esett össze. Mire a járókelők rátaláltak, már nem tudtak segíteni rajta.

Források[szerkesztés]

  1. Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75 éves Jubileumi Emlékkönyve/ A Dorogi Bányász labdarúgói
  2. Varga Lajos: A Dorogi Bányász SC Labdarúgó Almanach/1963-66, 1971, 1973-77
  3. Bizonyos szezonokban az NB II-nek az NB I/B felelt meg