Csangszu kogurjói király
| Csangszu () | |
 | |
| Kogurjo 20. királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 413 – 491[1][2] | |
| Elődje | Kvanggetho () |
| Utódja | Mundzsa () |
| Életrajzi adatok | |
| Gyermekkori név | Ko Gorjon (고거련, 高巨連, ) vagy Ko Jon (고연, 高璉, ) [2] |
| Született | 394[2] Ji'an |
| Elhunyt | 491 (97 évesen)[2] Phenjan |
| Édesapja | Kvanggetho ()[2] |
| Édesanyja | ismeretlen nevű királyné[2] |
| Házastársa | ismeretlen nevű királyné[2] |
| Gyermekei | Ko Dzsoda (고조다, 高助多, ) és egy ismeretlen nevű lánygyermek[2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csangszu () témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Átírási segédlet | |
| Csangszu vang | |
| Koreai átírás | |
| Hangul | 장수왕 |
| Handzsa | 長壽王 |
| McCune–Reischauer | Changsu wang |
| Átdolgozott | Jangsu wang |
Csangszu () (394 – 491) az ókori Kogurjo () állam huszadik királya volt.[2] Az apja és az ő uralkodása alatt Kogurjo () uralta a Koreai-félsziget kétharmadát, Mandzsúriát, az orosz Tengermelléki határterület egy részét, és Belső-Mongólia Autonóm Terület egy részét is, ami példa nélküli a koreai történelemben.[3][4] Posztumusz nevének jelentése „hosszú életű”.[5]
Élete
[szerkesztés]Kvanggetho () király fiaként született Ko Gorjon () néven 394-ben, 409-ben lett koronaherceg, majd 413-ban, 19 évesen követte apját a trónon.[2][3]
Csangszu () folytatta apja hódításait. A déli és északi dinasztiák idejében míg az északiakkal harcolt, a déliekkel diplomáciai kapcsolatot vett fel. 427-ben a fővárost Phjongjang ()ba költöztette, a Tedong () folyó partjára. A város évszázadok óta fontos központ volt az előző királyságokban, így ez a stratégiai lépés gazdasági és kulturális szempontból is jelentős volt az ország számára.[5] Pekcse () és Silla fenyegetésként élte meg a főváros délebbre költöztetését és a két állam összefogott Kogurjo () ellen. 472-ben a kínai Vej ()hez fordultak katonai segítségért. Három évvel később azonban Kogurjo () bevette Pekcse () fővárosát, miután egy Kogurjóból () küldött buddhista szerzetes, Torim ( 도림, 道琳, ) sikeresen rávette Kero () királyt, hogy haszontalan építkezésekre költse az államkincstár tartalékát. A királyt lefejezték, és Pekcse () kénytelen volt délebbre költöztetni a központját.[6][7][3] Ezt követően Csangszu () figyelme Silla felé fordult, több kampányban területeket rabolt el tőlük délen.[8][2]
Csangszu () 97 éves korában hunyt el, a trónon unokája követte Mundzsa () néven.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Doopedia: 장수왕 (koreai nyelven). Doopedia. (Hozzáférés: 2016. június 30.)
- ↑ KBS: King Jangsu (1). KBS. (Hozzáférés: 2018. december 27.)
- ↑ KBS2: King Jangsu (2). KBS. (Hozzáférés: 2018. december 27.)
- ↑ Kim: Jinwung Kim. A History of Korea: From "Land of the Morning Calm" to States in Conflict (e-könyv via Scribd), Indiana University Press (2012). ISBN 9780253000781
- ↑ Nahm: Nahm, Andrew C. Korea: Tradition and Transformation — A History of the Korean People, második kiadás, Elizabeth, NJ: Hollym International (1996). ISBN 1-56591-070-2
| Előző uralkodó: Kvanggetho () |
Kogurjo királya
413–491 |
Következő uralkodó: Mundzsa () |
