Tongcshon kogurjói király
| Tongcshon () | |
| Kogurjo 11. királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 227 – 248[1][2] | |
| Elődje | Szanszang () |
| Utódja | Csungcshon () |
| Életrajzi adatok | |
| Gyermekkori név | Uügo (우위거, 憂位居, ) vagy Kjocshe (교체, 郊彘, )[2] |
| Született | 209[2] |
| Elhunyt | 248[2] |
| Édesapja | Szanszang () király[2] |
| Édesanyja | Szohu (소후, ) ágyas[2] |
| Házastársa | ismeretlen nevű királyné |
| Házastársa | ismeretlen nevű ágyas |
| Gyermekei | Ko Jonbul () (고연불, 高然弗) Ko Jemul (고예물, 高預物, ) Ko Szagu (고사구, 高奢句, )[2] |
| Átírási segédlet | |
| Szanszang vang | |
| Koreai átírás | |
| Hangul | 동천왕 / 동양왕 |
| Handzsa | 東川王 / 東襄王 |
| McCune–Reischauer | Tongch'ǒn wang / Tongyang wang |
| Átdolgozott | Dongcheon wang / Dongyang wang |
Tongcshon () vagy Tongjang () (209–248) az ókori Kogurjo () állam tizenegyedik királya volt.[2]
Élete
[szerkesztés]Szanszang () király fiaként jött világra Uügo (우위거, ) néven. Anyja egy alacsony rangú ágyas volt.[2]
238-ban a kínai három királyság egyikével, Vej ()jel lépett szövetségre,[3] hogy elmozdítsák hatalmából a Liaotung () félszigetet uraló Kungszun Jüan ()t. A hadjárat sikeres volt, azonban ezt követően Vej () ellenséggé lépett elő.[4]
Ahogy Kogurjo () megszilárdult, elkezdte visszafoglalni a korábbi koreai területeket, melyek kínai uralom alatt voltak.[5] 242-ben kitört a háború Vej ()jel,[3] azonban a kínaiak visszaverték a támadást, lerombolták Hvando () várát 244-ben, a király kénytelen volt elhagyni a fővárost.[4][5][6] 246-ban új fővárost hozott létre Phjongjang ()ban,[7] azonban a város pontos helye vita tárgyát képezi.[6][4] A Szamguk szagi () szerint ezt követően a király hű tábornoka, Ju Ju (유유, 紐由, ) ajándékot vitt a Vej () parancsnoknak behódolásuk jeléül, aki elhitte, hogy a kogurjóiak () megadták magukat. Ekkor Ju Ju () kést rántott és megölte a parancsnokot, majd saját magát is. A feljegyzés szerint ez összezavarta a kínaiakat, és ezt kihasználva a koreai seregnek sikerült legyőznie őket és visszaszereznie területeket. Ennek azonban nincs nyoma kínai feljegyzésekben, és egyes kutatók szerint csupán legenda.[8]
A trónon a fia, Ko Jonbul () követte.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Doopedia: 동천왕 (koreai nyelven). Doopedia. (Hozzáférés: 2016. március 22.)
- ↑ Hong: Hong, Wontack. Korea and Japan in East Asian history: a tripolar approach to East Asian history. Kudara International, 77. o. (2006). ISBN 9788985567039
- ↑ Ikeuchi: Ikeuchi, Hiroshi. The Chinese Expeditions to Manchuria under the Wei dynasty, Memoirs of the Research Department of the Toyo Bunko 4 (1929)
- ↑ KBS: King Dongcheon. KBS Radio. KBS. (Hozzáférés: 2018. december 27.)
- ↑ Nahm: Nahm, Andrew C.. Korea: Tradition and Transformation – A History of the Korean People, második kiadás (angol nyelven), Elizabeth, NJ: Hollym International (1996). ISBN 1-56591-070-2. OCLC 917031206
- ↑ Tennant: Tennant, Charles Roger. A history of Korea, illustrated, Kegan Paul International (1996). ISBN 0-7103-0532-X. Hozzáférés ideje: 2012. február 9.
- ↑ Yi: New history of Korea. Jimoondang, 124–125. o. (2005. december 8.). ISBN 9788988095850. Hozzáférés ideje: 2016. január 30.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Dongcheon of Goguryeo című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| Előző uralkodó: Szanszang () |
Kogurjo királya
227–248 |
Következő uralkodó: Csungcshon () |
