Ugrás a tartalomhoz

Csalitjáró pocok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csalitjáró pocok
Megázott csalitjáró pocok
Megázott csalitjáró pocok
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Muroidea
Család: Hörcsögfélék (Cricetidae)
Alcsalád: Pocokformák (Arvicolinae)
Nemzetség: Arvicolini
Nem: Microtus
Schrank, 1798
Alnem: Microtus
Faj: M. agrestis
Tudományos név
Microtus agrestis
Linnaeus, 1761
Szinonimák
Szinonimák
  • Microtus agrestoides Hinton, 1910
  • Microtus angustifrons (Fatio, 1905)
  • Microtus arcturus Thomas, 1912
  • Microtus argyropoli Ognev, 1944
  • Microtus argyropuli Ognev, 1950
  • Microtus argyropuloi Ognev, 1952
  • Microtus armoricanus Heim de Balsac & Beaufort, 1966
  • Microtus bailloni (de Sélys Longchamps, 1841)
  • Microtus britannicus (de Sélys Longchamps, 1847)
  • Microtus bucklandii (Giebel, 1847)
  • Microtus carinthiacus Kretzoi, 1958
  • Microtus enez-groezi Heim de Balsac & Beaufort, 1966
  • Microtus estiae Reinwaldt, 1927
  • Microtus exsul Miller, 1908
  • Microtus fiona Montagu, 1922
  • Microtus gregarius (Linneaus, 1766)
  • Microtus hirta (Bellamy, 1839)
  • Microtus insul Lydekker, 1909
  • Microtus insularis (Nilsson, 1844)
  • Microtus intermedia (Bonaparte, 1845)
  • Microtus latifrons (Fatio, 1905)
  • Microtus levernedii (Crespon, 1844)
  • Microtus luch Barrett-Hamilton & Hinton, 1913
  • Microtus macgillivrayi Barrett-Hamilton & Hinton, 1913
  • Microtus mial Barrett-Hamilton & Hinton, 1913
  • Microtus mongol Thomas, 1911
  • Microtus neglectus (Jenyns, 1841)
  • Microtus nigra (Fatio, 1869)
  • Microtus nigricans (Kerr, 1792)
  • Microtus ognevi Scalon, 1935
  • Microtus orioecus Cabrera, 1924
  • Microtus pannonicus Ehik, 1924
  • Microtus pallida Melander, 1938
  • Microtus punctus Montagu, 1923
  • Microtus rozianus (Bocage, 1865)
  • Microtus rufa (Fatio, 1900)
  • Microtus scaloni Heptner, 1948
  • Microtus tridentinus Dal Piaz, 1924
  • Microtus wettsteini Ehik, 1928
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Csalitjáró pocok témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csalitjáró pocok témájú médiaállományokat és Csalitjáró pocok témájú kategóriát.

A csalitjáró pocok (Microtus agrestis) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a hörcsögfélék (Cricetidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

A csalitjáró pocok csaknem egész Európában (messze Ázsia belsejéig), szinte minden élőhelyen megtaláljuk. Magyarországon a Dunántúl déli és délnyugati felében él.[2] Leggyakrabban kertekben, szántóföldeken, parkszerű tájakon, sűrű sövényekben, valamint vizek közelében, nedves réteken, mély fekvésű mezőgazdasági területeken, nyirkos erdőkben fordul elő.

Megjelenése

[szerkesztés]
Sötétebb és hosszabb szőrű bundája, megkülönbözteti a mezei pocoktól

A csalitjáró pocok feje és teste együttesen 9,5-13 centiméter, farka 2,7-3,5 centiméter hosszú, testtömege 20-45 gramm. Bundája sötétebb és hosszabb szőrű, mint a mezei pocoké (Microtus arvalis). Fülkagylóit csak felső részükön borítják hosszú, lazán álló szőrök, belül azonban csupaszok.

Életmódja

[szerkesztés]

A csalitjáró pocok föld alatti járatrendszert készít, sűrű növényzet védelmében. A táplálékkínálattól és a hőmérséklettől függően nappal és éjszaka egyaránt tevékeny. A járatok lakókatlanba és éléskamrákba torkollnak. Területhatárait gyakran ürülékkupacokkal és jellegzetes, megrágott fűszálakkal jelöli. A csalitjáró pocok tápláléka füvek, gyökerek, télen a fák kérgét is fogyasztja.

Szaporodása

[szerkesztés]

A nőstény évente kétszer-háromszor 5-7, néha több kölyköt is fial. Populációdinamikája 3-4 éves ciklusokat követ.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]