Csalitjáró pocok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csalitjáró pocok
Megázott csalitjáró pocok
Megázott csalitjáró pocok
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Muroidea
Család: Hörcsögfélék (Cricetidae)
Alcsalád: Pocokformák (Arvicolinae)
Nemzetség: Arvicolini
Nem: Microtus
Schrank, 1798
Alnem: Microtus
Faj: M. agrestis
Tudományos név
Microtus agrestis
Linnaeus, 1761
Szinonimák
Szinonimák
  • Microtus agrestoides Hinton, 1910
  • Microtus angustifrons (Fatio, 1905)
  • Microtus arcturus Thomas, 1912
  • Microtus argyropoli Ognev, 1944
  • Microtus argyropuli Ognev, 1950
  • Microtus argyropuloi Ognev, 1952
  • Microtus armoricanus Heim de Balsac & Beaufort, 1966
  • Microtus bailloni (de Sélys Longchamps, 1841)
  • Microtus britannicus (de Sélys Longchamps, 1847)
  • Microtus bucklandii (Giebel, 1847)
  • Microtus carinthiacus Kretzoi, 1958
  • Microtus enez-groezi Heim de Balsac & Beaufort, 1966
  • Microtus estiae Reinwaldt, 1927
  • Microtus exsul Miller, 1908
  • Microtus fiona Montagu, 1922
  • Microtus gregarius (Linneaus, 1766)
  • Microtus hirta (Bellamy, 1839)
  • Microtus insul Lydekker, 1909
  • Microtus insularis (Nilsson, 1844)
  • Microtus intermedia (Bonaparte, 1845)
  • Microtus latifrons (Fatio, 1905)
  • Microtus levernedii (Crespon, 1844)
  • Microtus luch Barrett-Hamilton & Hinton, 1913
  • Microtus macgillivrayi Barrett-Hamilton & Hinton, 1913
  • Microtus mial Barrett-Hamilton & Hinton, 1913
  • Microtus mongol Thomas, 1911
  • Microtus neglectus (Jenyns, 1841)
  • Microtus nigra (Fatio, 1869)
  • Microtus nigricans (Kerr, 1792)
  • Microtus ognevi Scalon, 1935
  • Microtus orioecus Cabrera, 1924
  • Microtus pannonicus Ehik, 1924
  • Microtus pallida Melander, 1938
  • Microtus punctus Montagu, 1923
  • Microtus rozianus (Bocage, 1865)
  • Microtus rufa (Fatio, 1900)
  • Microtus scaloni Heptner, 1948
  • Microtus tridentinus Dal Piaz, 1924
  • Microtus wettsteini Ehik, 1928
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Csalitjáró pocok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csalitjáró pocok témájú médiaállományokat és Csalitjáró pocok témájú kategóriát.

A csalitjáró pocok (Microtus agrestis) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a hörcsögfélék (Cricetidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A csalitjáró pocok csaknem egész Európában (messze Ázsia belsejéig), szinte minden élőhelyen megtaláljuk. Magyarországon a Dunántúl déli és délnyugati felében él.[2] Leggyakrabban kertekben, szántóföldeken, parkszerű tájakon, sűrű sövényekben, valamint vizek közelében, nedves réteken, mély fekvésű mezőgazdasági területeken, nyirkos erdőkben fordul elő.

Megjelenése[szerkesztés]

Sötétebb és hosszabb szőrű bundája, megkülönbözteti a mezei pocoktól

A csalitjáró pocok feje és teste együttesen 9,5-13 centiméter, farka 2,7-3,5 centiméter hosszú, súlya 20-45 gramm. Bundája sötétebb és hosszabb szőrű, mint a mezei pocoké (Microtus arvalis). Fülkagylóit csak felső részükön borítják hosszú, lazán álló szőrök, belül azonban csupaszok.

Életmódja[szerkesztés]

A csalitjáró pocok föld alatti járatrendszert készít, sűrű növényzet védelmében. A táplálékkínálattól és a hőmérséklettől függően nappal és éjszaka egyaránt tevékeny. A járatok lakókatlanba és éléskamrákba torkollnak. Területhatárait gyakran ürülékkupacokkal és jellegzetes, megrágott fűszálakkal jelöli. A csalitjáró pocok tápláléka füvek, gyökerek, télen a fák kérgét is fogyasztja.

Szaporodása[szerkesztés]

A nőstény évente kétszer-háromszor 5-7, néha több kölyköt is ellik. Populációdinamikája 3-4 éves ciklusokat követ.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szept. 28.) 20903–21019. o.
  2. ^ a b Lásd: Búvár 24-25. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]