Csíki székely krónika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Csíki Székely Krónika szócikkből átirányítva)
Csíki székely krónika

Szerző nem ismert
Megírásának időpontja 1533 (?)
Nyelv magyar
Témakör a székelyek története
Kiadás
Magyar kiadás Nagy Géza: A Csíki székely krónika. Székely Nemzet (Sepsiszentgyörgy), 1886, 140-169. lapszámok.
Az állítólagos székely áldozópohár Orbán Balázs: Székelyföld leírása (1868) c. könyvében.

A Csíki székely krónika egy vitatott hitelességű történeti írás, amely állítólag 1533-ban keletkezett latin nyelven, és egyik másolata maradt fent az utókorra. A krónika a Sándor család genealógiája mellett foglalkozik a székelyek eredetével és történetével is, és utóbbiaknál a hun eredetet hangsúlyozza. A történészek többsége a könyvet Sándor Zsigmond által 1795-ben készített hamisítványnak tartja.

Keletkezése[szerkesztés]

Az állítólagos krónika 1533-ban keletkezett, három példányban, 153 levél összefoglalásaként, Sándor Menyhért várában, Vacsárcsi és Csíkfalva (ma Csíkszentmihály része, Csigafalva) között.

1695. március 14-én Csíkszeredában lemásolta Szentsimoni Veres Péter (aki az alcsíki Csíkszentsimonról költözött a felcsíki Csíktapolcára), és a csíkszentkirályi Bors István osztoztató bíró (aki 1691-ben Alcsíkszék hites assessora volt). 1796-os másolatának fordítását 1796. november 20-án Farkas Nepomuk János pap egy levél kíséretében elküldte Aranka Györgynek. A levélből kiderül az is, hogy a Csíki Székely Krónika „méltóságos főtiszt által akadott kezére”, azaz Csíkszék főtisztje (főkirálybírája), homoródszentmártoni Bíró György (vagy Gábor) adta át Farkas Nepomuk Jánosnak.[1]

Tartalma[szerkesztés]

Wikiforrás
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

A krónika a székely nemzet hun eredetét és ősi nemzetiségi szerkezetét tárgyalja. Attila birodalmának szétesése után a hunok egy része a mai Székelyföldön telepedett le, örökségeiket és a hivatalokat ágak és nemzetségek szerint osztva fel maguk között. Árpád előtt a legfőbb tisztviselő a főrabonbán volt, aki a legfőbb papi és főbírói hatalmat is viselte. A főrabonbán székhelye a Székelyudvarhely melletti Budvár volt, itt hirdette ki a vallási és világi törvényeket a nemzeti áldozópohár használatával, itt adta ki parancsait, itt szabta ki a büntetéseket, és itt gyakorolta fölségi jogait a nemzet közgyűlésében.

Zandirhám főrabonbán idejében, a hunok, Árpád vezér vezetése alatt, másodszor is bejöttek a Kárpát-medencébe. Zandirhám követeket küldött a hunok elé, majd fogadta őket, és 6 kőre metszett törvényt olvastatott fel Budvárában a nemzet előtt, a nemzeti áldozat szertartásaival. A vérszerződéssel szentesített törvényeket Árpád átvette, elfogadta, majd a székely nemzet rabonbánjául ajánlotta Zandirhám fiát, Upoltot, akinek két fia volt: Apor és Ugron. Ezek után Árpád Munkácsra távozott, a törvényeket áldozati szertartással megerősítette, és bevezette népét Pannóniába.

A krónika a továbbiakban ismerteti Zandirhám és fiainak leszármazását, majd az áldozópohár viszontagságait, és töredékeket közöl a székelyek történeteiből 1530-ig. Upolt unokájának mondja Apor Sándort, akitől állítólag a csíkszentmihályi Sándorok is származnak. Sándor Menyhért házában (várában) szerkesztik 1533-ban azt a történelmi kivonatot, amelyet Csíki Székely Krónika néven ismerünk.[2]

Az eredetisége körüli kételyek[szerkesztés]

A rossz latinsággal megírt, kusza szerkezetű, nehezen érthető krónika valóságtartalmát sokan vitatták, vitatják. Egyesek szerint a székelyek őstörténeti alapforrása, mások szerint hamisítvány.

Eredetisége melletti érvek[szerkesztés]

Az eredetiség mellett érvelők szerint Sándor Zsigmond felkészültségét nagyságrendekkel meghaladó kutató sem lett volna képes egy hasonló krónikát hamisítani. Másrészt igazolt és nem vitatott történelmi tény, hogy 1554-ben csíkszentmihályi Sándor Mihály és Bernád Mihály a székelyek nevében követségben jártak I. Ferdinánd királynál. Előadták, hogy a székelyek ősidőktől fogva, mióta Attila vezérlete alatt Erdélybe jöttek, pénzadót nem fizettek, hanem szabadok és igaz nemesek voltak.[3] Mivel Sándor Mihály Sándor Zsigmond közeli rokona volt, lehetséges, hogy Sándor Mihály vállalkozása kapcsán a bizonyítékokat, információkat összegyűjtötték. A krónika rejtélyének megoldásában sokat segíthetne a követjárásra vonatkozó információk, jegyzőkönyvek feldolgozása.

Az eredetiséget elfogadó Grandpierre K. Endre és Grandpierre Attila szerzőpáros idézi Szabó Károlyt, aki szerintük 1854-ben bebizonyította, hogy a mű hiteles: „Ezen krónika latin szövegében több görög szó jön elő, melyek bár a többszöri értetlen másolás következtében eredeti alakjokból többé kevésbé ki vagynak vetkeztetve, nagyobb részben értelmökre visszavihetők, s mint részletes fejtegetésökből mindjárt meglátjuk, arról tesznek bizonyságot, hogy e krónika szerkesztői előtt az általok használt latin irományok közt görög kéziratok, egyenesen a székely földön írt görög kéziratok, vagy legalább ezek kivonatai feküdtek.”[4]

A legutóbb Sántha Attila azt bizonyítja, hogy Szádeczky-Kardoss Lajos érvei azzal kapcsolatban, hogy a krónika hamisítvány lenne, nem helytállóak. Rámutat arra, hogy Szádeczky azon állítását, hogy a vár (a szöveg legmegbízhatóbb másolatai szerint ház), amelyben a krónika állítólagosan íródott, nem létezett, megcáfolták a 2012-ben végzett ásatások, amelyek azt bizonyítják, hogy a XVI. század elején igenis állt ott egy impozáns kőház. Sántha arra is rámutat, hogy Szádeczky azon állítása, hogy a krónikát író személyek nem léteztek, nem igaz. Az a tény, hogy a Csíki Székely Krónika által leírt események egy része, egyedül a több, mint 150 évvel a krónika legelső ismert másolata után, a XIX. század második felében Törökországból hazahozott Tarih-i Üngürüszben található meg, cáfolja Szádeczky állításait.[5]

A hamisítás melletti érvek[szerkesztés]

Szádeczky-Kardoss Lajos 1911. évi, rendes akadémiai taggá történt választása alkalmából tartott székfoglaló beszédében a következőket mondta: „Végeredményben megállapítottam, hogy a krónikát Sándor Zsigmond hamisította 1796-ban, beteges családi hiúságból, és perdöntő czélból, anyagi érdek előmozdítására.”[6] Az egyetemi tanár, akadémikus felhívja a figyelmet arra, hogy Sándor Zsigmond nagy birtokpert folytatott családja nevében is az Aporokkal, és a per anyagában többször hivatkozott a hamis krónikára. Ami a rabonbán méltóságot illeti, Szádeczky jogosan jegyzi meg, hogy ez a cím egyetlen korábbi székelyekkel foglalkozó történeti munkában sem fordul elő. „A rabonbán szót tehát az intézménnyel egyetemben én a Sándor Zsigmond compilatiojanak tartom, s nem tartom a komoly történeti okoskodással megegyeztethetőnek, hogy a rabonbán szó értelmezése végett megtegyük a székelyeket zsidó kazároknak.” - írja.

Hermann Gusztáv Mihály történész szerint: „Hamis voltához viszont aligha fér kétség. Túl a szöveg árulkodó anakronizmusain és következetlenségein, a krónika sehogyan sem illik az állítólagos eredeti változat keltezése (1533) korába, míg felbukkanása idején, a XVIII-XIX. század fordulóján a hamis történelmi dokumentumok készítése szinte tömeghóbortként jelentkezett.”[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bíró György (Gábor) Madarason lakott, Rákos és Nagyboldogasszony között. A Madarassal szomszédos Oltfalva, Dánfalva, Karcfalva és Jenőfalva együtt alkotják Nagyboldogasszony egyházközséget, melynek régi temploma egy kimagasló dombon áll Karcfalván, az országút mellett. A madarasi plébánián az egyházi könyvek egyike a „Madarasi kápolna adósságainak könyvecskéje, mely homoródszentmártoni Biró Gábor által kezdetett anno 1740” . Biró 1799. november 17-én Csíkmadarasról keltez levelet. 1801. október 16-án fogadja el az ünnepnapokon való dorbézolás ellen kiadott rendeletét. (A madarasi plébánián Protocollum episcoparium, 76. l.) Benkő Károly szerint főkirálybíró volt 1791–1801-ig (Csík-, Gyergyó- és Kászonszék leírások 52. l.) Homoródszentmártoni Bíró Gábor csíki főkirálybíró közeli rokonságban volt a csíkszentmihályi Sándor családdal, Bíró Gábor édesanyja Sándor Zsuzsa. Ez utóbbi testvérének, Sándor Mihálynak a fia Sándor Zsigmond – Bíró Gábor első unokatestvére – aki jelentős szerepet játszik az ún tatár-per folytatásában. (Forrás: Szőcs István: Csíki Székely Krónika, 69.-75. old.)
  2. www.rejtekhely.ro fórumbejegyzés
  3. Székely Oklevéltár II. 112. lap.
  4. Szabó Károly: Csíki Székely Krónika, 1873
  5. http://kulturhon.szhblog.ro/2014/02/16/a-csiki-szekely-kronika-kutatasat-nem-lehet-abbahagyni/
  6. Dr. Szádeczky Lajos: Még egyszer a Csíki Székely Krónikáról. Székfoglaló értekezés, felolvasva az 1910. március 6-i ülésen. Kiadta a Magyar Tudományos Akadémia 1911-ben.
  7. Hermann Gusztáv Mihály: Székely történeti kistükör 1848-ig, (rövidebb változata megjelent a Limes. 2004/XVII. 1-2. számában)

Irodalom[szerkesztés]

  • Nagy Géza: A Csíki székely krónika. Székely Nemzet (Sepsiszentgyörgy), 1886, 140-169. lapszámok. (A krónika előszóval és magyarázó jegyzetekkel ellátott kritikai kiadása, sorozatként közelve a lapban)
  • Szádeczky Lajos: A csíki székely krónika. Bp., 1905.; Uő.: Még egyszer a csíki székely krónikáról. Bp., 1911.;
  • Cs. Jósa János: Csíki székely krónika. Szamosújvár, 1910.; Uő.: Felelet Dr. Szádeczky Lajos egyetemi tanár úrnak "Még egyszer a csíki székely krónikáról" című akadémiai székfoglaló felolvasására. Szamosújvár, 1912.
  • Pataki József: Legenda és valóság. A csíki székely krónikáról. Korunk. 1970/4. 506-510. old. Az Amerikai Egyesült Államokban 1976-ban reprint kiadásban megjelent:
  • Cs. Jósa János: Az élve eltemetett valóság
  • Cs. Sándor László: Dr. Szádeczky Lajos egyetemi tanár az akadémia ülésén tudva mondott hazugságot
  • Szőcs János: A székely krónika, Sándor Zsigmond és más atyafiak. In: Csíki Székely Krónika. Csíkszereda, 2000. 12-19. old.
  • A Csíki Székely Krónika, Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda (2000) ISBN 973-99440-3-5
A kötetben található tanulmányok:
Szőcs István: Újból a Csíki Székely Krónikáról
Szőcs János: A székely krónika, Sándor Zsigmond és más atyafiak
Dr Szádeczky Lajos: A Csíki Székely Krónika
Cs. Jósa János: A Csíki Székely Krónikáról
  • Csíki Székely Krónika, Magyar Ház Kiadó, Budapest (2000)
A kötetben található tanulmányok:
Dr Szádeczky Lajos: A Csíki Székely Krónika
Szőcs-féle tanulmány (?)

További információk[szerkesztés]