Ugrás a tartalomhoz

Columbia űrrepülőgép

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Columbia
A Columbia utolsó felszállása (STS–107)
A Columbia utolsó felszállása (STS–107)
Általános adatok
Orbiter jelzésOV-102
Ország USA
Pályázat elnyerése1972. július 26.
ElnevezésUSS Columbia után
Első repülésSTS–1
1981. április 12.1981. április 14.
Utolsó repülésSTS–107
2003. január 16.2003. február 1.
Küldetések száma28
Űrhajósok160
Űrben eltöltött idő300,74 nap
Keringések4 808
Megtett távolság201 497 772 km
Indított űreszközök8
Helyzetmegsemmisült

A Columbia (NASA Orbiter jelzése: OV-102) az első amerikai űrrepülőgép, és az első újrafelhasználható űreszköz, amelyet a világűrben kipróbáltak.

Első repülésére 1981. április 12-én (éppen Gagarin űrrepülésének huszadik évfordulóján) került sor, két űrhajóssal a fedélzetén. Nevét a Boston alapú Columbia Rediviva (közismert nevén: a Columbia) naszádról kapta, amelynek kapitánya Robert Gray volt, aki az 1790-es években fedezte fel a Csendes-óceáni Északnyugat régió között elterülő államokat, az első amerikai hajó amely körülhajózta a világot. Ezzel az űrrepülőgéppel indították 1999 nyarán a Chandra röntgentávcsövet. A Columbia vitte fel először a Spacelab laboratórium modult 1983 novemberében (STS–9), 1996 novembere és decembere között hajtotta végre a Space Shuttle történetének leghosszabb repülését, amely 17 napig és 15 óráig tartott.(STS–80). Valamint a Hubble űrtávcső negyedik javítását végezte el 2002 márciusában (STS–109).

2003. február 1-jén a Földre való visszatérés közben (STS–107), hét űrhajóssal a fedélzetén megsemmisült. (Lásd Columbia-katasztrófa).

A baleset független kivizsgálása után, a NASA úgy döntött, hogy visszavonul az űrrepülőgép flottával. 2010-ben támogatták a Constellation programot és az emberes űrrepülésre tervezett Orion űrhajót, azonban Obama elnök 2010. október 11-én aláírta a NASA törvény engedélyezését, amely hivatalosan is Constellation program végét jelentette.

Története

[szerkesztés]

A Columbiát 1975-ben kezdték el építeni a Rockwell International (korábban a North American Aviation amely ma a Boeing Észak-Amerikában) vállalatnál. A fő összeszerelő létesítmény Los Angeles külvárosában, Palmdale-ben volt. Az űrrepülőgép 1979. március 25-én érkezett meg a Kennedy Űrközpontba, hogy felkészítsék az első indítására. 1981. március 19-én a Columbia földi tesztjének előkészítése során két munkás halt meg. Első útjának (STS–1) parancsnoka John Young volt, aki korábban részt vett Gemini és az Apollo programban, valamint a kilencedik ember, aki 1972-ben a Holdon járt. A másik űrhajós Robert Crippen, akit eredetileg az Amerikai Légierő Emberes Földkörüli Laboratórium (Manned Orbiting Laboratory (MOL) űrhajó repüléséhez választottak ki.

A Columbia sikeresen elindult 1981. április 12-én az első emberes űrrepülés 20. évfordulójának alkalmából (Vosztok–1). 1981. április 14-én tért vissza, miután 37-szer kerülte meg a Földet, a lészállást a kiszáradt tavak mellett található Edwards légitámaszponton hajtotta végre. A Columbia további három tesztrepülést hajtott végre, amiben az űrrepülőgép teljesítményét vizsgálták. 1982. november 11-én hajtották végre az első küldetést, melyben négytagú legénység volt (STS–5). Ezután csatlakozott a Challenger, amely a következő három űrsiklóküldetést hajtotta végre, míg a Columbiát módosították az első Spacelab-küldetésre. 1983-ban a Columbia parancsnoka, John Young vállalta a második operatív küldetést (STS–9), amelyben a Spacelab tudományos laboratórium és hatfős legénység volt jelen, valamint először repült nem amerikai űrhajós: Ulf Merbold. A repülés után a Columbia a következő három évet a Rockwell Palmdale létesítményben töltötte, ahol módosításokat végeztek rajta. Időközben az űrsiklóflotta is bővült a Discoveryvel és az Atlantisszal.

A Columbia legközelebbi indítására 1986. január 12-én került sor az STS–61–C küldetésen. A küldetés legénységében szerepelt Dr. Franklin Chang Diaz, valamint a képviselőház első ülés tagja, Bill Nelson.

A következő űrsiklómisszióra a Challenger indult 1986. január 28-án, tíz nappal az STS–61–C landolását követően. A Challenger az indítást követő 73. másodpercben megsemmisült. A katasztrófa utóhatása a NASA űrsiklóinak menetrendjét megzavarta, és a Columbia 1989-ig (STS–28) ismét nem repült. Később újraindult az űrrepülőgépflotta.

1999. július 23-án az STS–93 küldetésen Eileen Collins alezredes volt az első női parancsnoka egy amerikai űrhajónak.

Repülések

[szerkesztés]

A Columbia űrrepülőgép 28 repülést hajtott végre, 300,74 napot töltött az űrben, 4808 befejezett keringéssel összesen 125 204 911 mérföldet (201 497 772 km) repült, beleértve a végső küldetést is.

A Columbia volt az egyetlen űrrepülőgép amely nem vett részt a Shuttle–Mir és Nemzetközi Űrállomás programokban, és soha nem járt a Mir és a Nemzetközi Űrállomáson. Ezzel szemben, a Discovery, Atlantis, Endeavour mindkét űrállomást meglátogatta legalább egyszer, a Columbia nem volt alkalmas a nagy hajlandóságú missziók elvégzésére. A Challenger megsemmisült, mielőtt a Shuttle–Mir program elkezdődött volna, az Enterprise pedig soha nem járt a világűrben.

Repülések: STS–1, STS–2, STS–3, STS–4, STS–5, STS–9, STS–61–C, STS–28, STS–32, STS–35, STS–40, STS–50, STS–52, STS–55, STS–58, STS–62, STS–65, STS–73, STS–75, STS–78, STS–80, STS–83, STS–94, STS–87, STS–90, STS–93, STS–109, STS–107

Galéria

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Space_Shuttle_Columbia
A Wikimédia Commons tartalmaz Columbia űrrepülőgép témájú médiaállományokat.

Magyar oldalak

[szerkesztés]