Cesária Évora

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cesária Évora
Cesária Évora 2008-ban
Cesária Évora 2008-ban
Életrajzi adatok
Született 1941. augusztus 27.
Mindelo, Zöld-foki Köztársaság
Elhunyt 2011. december 17. (70 évesen)
São Vicente, Zöld-foki Köztársaság
Pályafutás
Műfajok morna, coladeira
Aktív évek 19572011
Hangszer ének
Díjak A francia Becsületrend lovagja

Cesária Évora weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cesária Évora témájú médiaállományokat.

Cesária Évora (Mindelo, 1941. augusztus 27.São Vicente, 2011. december 17.) zöld-foki köztársasági énekesnő, a morna(wd) stílus legismertebb előadója. Nemzetközi karrierje csak 1988-ban kezdődött, amikor megjelent első nagylemeze, a La Diva Aux Pieds Nus.[1] 2004-ben Voz D'Amor című albumáért Grammy-díjat kapott.[2]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Cize” (ahogy barátai nevezték) 1941. augusztus 27-én születetett a Zöld-foki Köztársaság részét képező São Vicente-sziget kikötővárosában, Mindelóban. Hét éves volt, amikor apja – aki hegedűs volt – meghalt.[3] Tíz éves korában árvaházba került, mert anyja nem tudta ellátni mind a hat gyermeket. 16 éves volt, amikor egy barátja rábeszélte, hogy énekeljen egy tengerész kocsmában.[4]

A 60-as években olyan portugál sétahajókon lépett fel, amelyek kikötöttek Mindelóban is, és ekkor már énekelt a helyi rádió műsoraiban is. 1985-ben honfitársa, az énekes Bana[* 1] meghívására Portugáliába ment fellépni. Lisszabonban fedezte fel José da Silva producer, aki lemezfelvételre hívta Párizsba.[5]

A „mezítlábas díva”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cesária Évora nemzetközi karrierje csak azután kezdődött, hogy 1988-ban Franciaországban megjelent első nagylemeze, a La Diva Aux Pieds Nus (A mezítlábas díva).[4] Az album onnan kapta címét, hogy az énekesnő legtöbbször cipő és harisnya nélkül lépett fel, ezért sokan „mezítlábas dívának” hívták. 1992-ben jelent meg Miss Perfumado című albuma, amiből több mint 300 000 példányt adtak el a világon. Ezen található Évora talán legnépszerűbb dala, a Sodade.[6]

Az 1995-ben kiadott Cesária című album hozta meg a teljes nemzetközi sikert és ekkor jelölték először Grammy-díjra.[4] 1997-ben három díjat nyert a KORA All African Music Awards (KORA Pánafrikai Zenei Díj) díjkiosztón a Legjobb nyugat-afrikai női előadó, a Legjobb album kategóriában és neki ítélték a zsüridíjat is.[7] 2003-ban a Voz d'Amor című albumért Grammy-díjat kapott a Világzene kategóriában.[4]

Cesária Évora háza

1995-ben részt vett az Underground című film zenei anyagának a felvételében. A filmet Emir Kusturica rendezte, a dalokat pedig Goran Bregović komponálta.[8]

2002-ben a legendás kubai énekessel , Compay Segundóval közösen vették fel a Lagrimas negras (Fekete könnyek) című dalt, ami a Duets albumon jelent meg.[9]

2004-ben Jacques Chirac a Francia Köztársaság Becsületrendjével tüntette ki.[10]

2006-ban Olaszországban találkozott Alberto Zeppieri dalszerővel, akivel Capo Verde, terra d'amore címen elkezdtek kiadni egy CD-sorozatot, amelyet zöldfoki-szigeteki és olasz előadóknak szenteltek. Cesária beleegyezett, hogy duettet énekeljen Gianni Morandival, Gigi D’Alessióval és Ronnal.[* 2] A sorozatban eddig öt lemez jelent meg. A bevételekből az ENSZ Világélelmezési Programját támogatják, amelynek Cesária Évora a nagykövete volt..[11]

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010-ben Évora egy koncertkörúton volt, utoljára május 8-án lépett fel Lisszabonban. Két nappal később szívrohamot kapott és egy párizsi kórházban megműtötték. A műtétet követően visszatért a Zöld-foki-szigetekre. 2011. szeptemberében jogi képviselője bejelentette, hogy az énekesnő egészségügyi okokból visszavonul.[12]

Cesária Évora 70 éves korában 2011. december 17-én hunyt el szülőföldjén, Mindelóban.

Dallamvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Césária Évora a Zöld-foki-szigetekre jellemző morna stílus legnagyobb előadója, hívták úgy is, hogy a „morna királynője”. Ez a stílus közel áll a portugál fadóhoz, ami nem véletlen, hiszen az ország hosszú ideig portugál gyarmat volt.

Legtöbb dala lírai hangvételű: életöröm, fájdalom, melankólia és elveszett szerelem keveredik bennük. Ilyen az egyik leghíresebb száma, a nehezen lefordítható című Sodade[* 3] is. A szövegek hátterében gyakran hazája sorsa rejlik: az elszigeteltség, a rabszolga múlt és az emigráció. A jellegzetesen zöld-foki dalokon kívül adott elő külföldi számokat is, gyakran spanyolul, mint pl. az ismert Bésame mucho című dal.

A kíséretül szolgáló együttesekben rendszerint a következő hangszerek szólaltak meg: cavaquinho[* 4], klarinét, szoprán szaxofon, harmonika, hegedű, zongora és gitár.

Magyarországi fellépések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cesária Évora visszatérő vendége volt a Sziget Fesztiválnak, ahol legelőször 2002 augusztusában lépett fel.[13][14]

Ezen kívül több alkalommal is énekelt a Művészetek Palotájában.[15][16]

Díjak és kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1997: Kora All African Music Awards - Kategóriák: Nyugat-Afrija legjobb művésze, A legjobb album, A zsüri fődíja[7]
  • 1998: Preis der deutschen Schallplattenkritik (Német hanglemezkritikusok díja)[17]
  • 1999: Preis der Deutschen Schallplattenkritik[17]
  • 1999: Ordem do Infante Dom Henrique (Portugál Tengerész Henrik Infáns Rend) nagykeresztje[18]
  • 2004: Grammy-díj a Világzene kategóriában a Voz d’Amor albumért[19]
  • 2009: A Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagi fokozata[10]
  • 2010: Kora All African Music Award - Fődíj[20]

Stúdió albumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • La Diva Aux Pieds Nus (1988)
  • Distino de Belita|Distino di Belita (1990)
  • Mar Azul (1991)
  • Miss Perfumado (1992)
  • Cesária (1995)
  • Cabo Verde (1997)
  • Nova Sintra (1998)
  • Café Atlantico (1999)
  • São Vicente di Longe (2001)
  • Voz d'Amor (2003)
  • Rogamar (2006)
  • Nha Sentimento (2009)

Filmszerepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Black Dju - Maria Dela szerepében - Rendező: Pol Cruchten[21]
  • Napumoceno végrendelete - Arminda szerepébe- Rendező: Francisco Manso[22]

Videók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Live in Paris (DVD) (2002)
  • Live d'Amor (DVD) (2004)

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Adriano Gonçalves zöld-foki szigeti énekes, művésznevén Bana.
  2. Rosalino Cellamare művészneve.
  3. A "saudade" portugál szó és nincs egyetlen más nyelvben sem. Jelentése talán, hogy valami nagyon-nagyon hiányzik.
  4. A gitárhoz hasonló, ám annál jóval kisebb pengetős hangszer.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mark Romano: La Diva Aux Pieds Nus. Allmusic, 1988. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
  2. Steve Leggett: Voz d'Amor. Allmusic, 2003. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
  3. Cesaria Evora: Cape Verde's soulful 'barefoot diva'. The Independent, 2011. december 23. (Hozzáférés: 2015. október 21.)
  4. ^ a b c d Grammy-winning singer Cesaria Evora dies at age 70. The Washingtion Times, 2011. december 17. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
  5. Garth Cartwright: Cesária Évora obituary. 'The Guardian', 2011. december 17. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
  6. BBC News - Singer Cesaria Evora dies at the age of 70. BBC News, 2011. december 17. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
  7. ^ a b WINNERS 1997. KORA All Africa Music Awards, 1997. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
  8. Underground - Soundtracks. IMDb
  9. Chris Nickson: Duets -Compay Segundo. Allmusic, 2002. február 26. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
  10. ^ a b Légion d'honneur pour Césaria Évora, „diva aux pieds nus et à la voix d’or“. ladepeche.fr, 2009. február 9. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
  11. Capo Verde terra d'amore. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
  12. Cesaria Evora termina a carreira aos 70. Publico.pt. [2011. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
  13. Marton László: Lemez: Felhajtóerő (Cesaria Evora: Anthology). Magyar Narancs, 2002. július 18. (Hozzáférés: 2015. október 19.)
  14. Dömötör Ági: Mezítlábas díva: Cesaria Evora újra a Szigeten. Origó, 2007. augusztus 5. (Hozzáférés: 2015. október 19.)
  15. Clmusic Kft.. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
  16. Cesaria Evora (Zöld-foki Köztársaság). MÜPA. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
  17. ^ a b Alexander Trofimow: Biographie Cesaria Evora. Tropical Music, 2009. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
  18. Alexandra Lucas Coelho: É o sapato que vai cantar ou é a Cesária?. PÚBLICO, 1999. július 15. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
  19. The Grammy Award Winners of 2004. The New York Times, 2004. február 9. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
  20. Franck Salin: Kora Awards 2010: où sont passés les artistes?. Afric.com, 2010. április 6. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
  21. Black Dju az IMDb-n
  22. Napumoceno végrendelete az IMDb-n

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cesária Évora témájú médiaállományokat.