Catatumbói villámlás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A catatumbói villámlás

A catatumbói villámlás (spanyolul: Relámpago del Catatumbo)[1] egy légköri jelenség a Catatumbo folyó torkolatában, Venezuelában. A szinte mindennapos, hosszú ideig tartó villámlást tartják a földi ózontermelés egyik fő forrásának.[2] Azt nem tudni, hogy ez milyen mértékben járul hozzá a Földet védő ózonréteghez.

Eredete a több mint 5 km magasságban elhelyezkedő viharfelhők. Egy évben 140-160 napon jön létre, amikor akár 10 órán keresztül is tart a villámlás, ami óránként 280-szor csap le. Ez nagyjából a Maracaibo tó fölött és környékén történik.[3]

A jelenség több száz év óta ismert. 2010 januárjától áprilisig hirtelen abbamaradt, feltehetően a helyi aszály következtében.[4][5][6]

Helyszíne és kialakulásának mechanizmusa[szerkesztés]

A catatumbói villámlás a Maracaibo tó körül

A catatumbói villámlás körülbelül ezek között a koordináták között történik: é. sz. 8° 30′, ny. h. 71° 00′ és é. sz. 9° 45′, ny. h. 73° 00′. A vihar kiváltó oka valószínűleg a Maracaibo tavon átfújó szél és a mocsaras terület fölötti levegő keveredése. A légtömegek itt találkoznak az Andok és a Cordillerák hegyvidékéről lezúduló hideg levegővel (Perijá hegység, 3750 m). Ezek három oldalról közrezárják a síkságot. Az összegyűlt hőmennyiség és nedvesség elektromos töltést hoz létre, ami a hegygerinceknél destabilizálódik és gyakorlatilag folyamatos elektromos kisülést hoz létre.[4] A villámlás főként a felhők között, illetve felhőkön belül jön létre. A villámlás általában napnyugta után egy órával vagy később kezdődik.

Történelmi vonatkozások[szerkesztés]

Az első írásos említés Lope de Vega által történik 1597-ben, a La Dragontea című epikus költeményében. Ebben többek között leírja az angol támadó, Sir Francis Drake vereségét, mivel a villámlások felfedték hajói pozícióját. Ugyanez megtörtént 1823. július 24-én, amikor a venezuelai függetlenségi háború alatt a spanyol hajók megpróbálták megtámadni Simón Bolívar hajóhadát.

Alexander von Humboldt „foszforeszkáló csillogáshoz” hasonlította az elektromos kisüléseket.

A jelenség annyira ismert volt a hajósok körében, hogy navigálásra is használták, tréfásan úgy nevezték, hogy „maracaibói világítótorony”, mivel messziről és szinte folyamatosan látható volt a tengerről.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Fogonazos: Catatumbo, the everlasting storm. Fogonazos.blogspot.com. (Hozzáférés: 2010. július 27.)
  2. Fire in the Sky. (Hozzáférés: 2008. augusztus 16.)
  3. Catatumbo Lightning - Congo. Real Travel. [2011. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 27.)
  4. ^ a b Catatumbo Lightning. Wondermondo
  5. Carroll, Rory. „Drought extinguishes Venezuela's lightning phenomenon”, 2010. március 5. (Hozzáférés ideje: 2013. január 3.) 
  6. Guttman, Matt: Venezuela's Mysterious Catatumbo Lightning Phenomenon Vanishes for Months, Then Reappears. ABC News. (Hozzáférés: 2013. január 3.)
  7. Lightning Up, 4 Feb 2010. Blogs.ngm.com, 2002. október 17. DOI:10.1371/journal.pbio.0040050. (Hozzáférés: 2013. február 8.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Koordináták: é. sz. 9° 20′ 39″, ny. h. 71° 42′ 38″