Burkhard Christoph von Münnich

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Burkhardt Christoph von Münnich szócikkből átirányítva)
Burkhard Christoph von Münnich
Stenglin Münnich engraving after Buchholtz 1760s.jpg
Született 1683. május 9.
Berne
Meghalt 1767. október 16.
Szentpétervár[1]
Ország Orosz Birodalom
Szolgálati ideje 1721 – 1762
Rendfokozata tábornagy
Csatái 1734: Danzig
1736: Azov
1737: Ocsakov
1739: Sztavucsány
Kitüntetései Fehér Sas-rend
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Burkhard Christoph von Münnich témájú médiaállományokat.

Burkhard Christoph von Münnich, oroszos nevén Христофо́р Анто́нович Ми́них (Hrisztofor Antonovics Minyih) (Neuenhuntorf, Oldenburgi Grófság, 1683. május 9.Szentpétervár, 1767. október 16.) szász származású hadmérnök, a francia, hesseni, szász majd orosz cári haderő tisztje, tábornagy, az Orosz Birodalom grófja, az orosz cári hadsereg főparancsnoka, több háború sikeres hadvezére.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Oldenburgi Grófsághoz tartozó Neuenhuntorfban született. Ifjú korában a francia, a hesseni, lengyel és a szász hadseregben is szolgált.

Hadmérnök, hadszervező Oroszországban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Münnich COA.jpg
Burkhard Christoph von Münnich gróf, tábornagy
(Heinrich Buchholz műve, 1765.)

1721-ben lépett az orosz cár szolgálatába. Több nagy feladatot bíztak rá, így a Ladoga-csatorna megépítését (ez valamivel több, mint tíz évig tartott), Kronstadt és Riga kikötőjének megerősítését.

1728-ban II. Péter cár Oroszország grófjává emelte. A Péter halála után trónra lépő Anna cárnő idején afféle másodvonalbeli tanácsadó volt. 1732-ben Anna cárnő tábornaggyá és a haditanács elnökévé nevezte ki. Ebbéli minőségében újjászervezte, a korszerű hadviselésre alkalmasabbá tette az orosz hadsereget.

Hadvezér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anna cárnő az 1733–35-ös lengyel örökösödési háborúban, majd az 1735–39-es török háborúban őt nevezte ki az orosz hadak főparancsnokává. Nagy veszteségek árán mindkét háborúban korlátozott sikereket ért el annak dacára, hogy mindkét háború új, oroszellenes szövetségeket hozott létre.

1734-ben hosszú ostrom után bevette Danzig (Gdańsk) városát. (Az orosz seregben egy 1130 fős magyar huszárezred is harcolt Máriássy Ádám kuruc generális és Cserey János óbester vezetésével.)

A török háborúban mutatott teljesítménye alapján kora egyik legjobb hadvezérének ismerték el. A Fekete-tenger partvidékére és a Krím félszigetre vezetett hadjáratokban legyőzte a törököket és a krími tatárokat is. Nagy Péter második azovi hadjárata óta ez volt Oroszország első katonai sikere a török birodalom ellen, és ez volt az első olyan alkalom, amikor Oroszországnak sikerült meghódítania a Krímet. 1736-ban elfoglalta Azov erődjét. Kitartó ostrom után 1737-ben rohammal bevette Ocsakovot (Ukrajnában, a mai Mikolajiv mellett). 1739-ben a sztavucsanyi csatában fényes győzelmet aratott a török hadak felett, és még abban az évben elfoglalta Hotin erődjét, ami lehetővé tette, hogy kiszorítsa a törököket Moldvából.

A hatalmas orosz emberveszteség fő okai a seregben pusztító járványok voltak. Jórészt ennek eredményeként a háborút lezáró konstantinápolyi békében Oroszországnak át kellett engednie a Kaszpi-tenger mellett 1722-ben elfoglalt területeit Perzsiának, ki kellett vonulnia Moldvából, és jóformán csak Azovot tarthatta meg.

A szentpétervári Péter-Pál-erőd rajza, von Münnich aláírásával

Politikai szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katonai sikerek megnövelték politikai súlyát is, és egyre határozottabban fordult szembe Ernst Johann von Bührennel (Bironnal), a cárnő kegyencével és annak politikájával. A cárnő 1740-ben gyermektelenül meghalt, és unokahúgának fia, a csecsemő VI. Iván került a trónra (október 17-én), a régens pedig Bühren lett. Münnich szervezte azt a palotaforradalmat, aminek eredményeként (november 8-án) Bührent letartóztatták és Szibériába száműzték. Az új régens a fiú anyja, Anna Leopoldovna mecklenburg-schwerini hercegnő, a braunschweigi herceg felesége lett, az államügyeket pedig gyakorlatilag Münnich intézte.

Egy év múlva, 1741 novemberében a gárda néhány alakulata ismét fellázadt a „német uralom” ellen. Münnichet és Ostermannt elfogták, a csecsemő cárt a Péter-Pál-erődbe zárták, a trónt pedig Nagy Péter lánya, Erzsébet foglalta el. Münnichet halálra ítélték, és a cárnő csak a vesztőhelyen kegyelmezett meg neki. Javait mindazonáltal elkobozták, őt pedig Szibériába száműzték, ahonnan csak 1762-ben, III. Péter trónra lépte után térhetett haza. Ekkor visszakapta régi birtokait és méltóságait is.

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életrajzát megírták:

  • von Halem (Oldenburg 1803, új kiad. 1838),
  • Kosztomarov (oroszul, Szent-Pétervár 1884),
  • Jansen (Berlin 1904).

Az ukrajnai Hotin erődjének elfoglalása ihlette az ifjú Lomonoszovot a „Hotyin bevétele” című, forradalmi hatású ódájának megírására. Számos irodalomtörténész ezt a verset tekinti a modern orosz irodalom kezdetének.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Integrált katalógustár, 2014. december 30.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]