Borogyino (Krasznojarszki határterület)
| Borogyino (Бородино) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Krasznojarszki határterület | ||
| Irányítószám | 663980–663981 | ||
| Körzethívószám | 39168 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 15 174 fő (2021) | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+7 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Borogyino
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 55° 54′, k. h. 94° 54′55.900000°N 94.900000°EKoordináták: é. sz. 55° 54′, k. h. 94° 54′55.900000°N 94.900000°E | |||
Borogyino
Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
| |||
| Borogyino weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Borogyino témájú médiaállományokat. | |||
_(2006).png)
.png)
Borogyino (oroszul: Бородино) város Oroszország ázsiai részén, a Krasznojarszki határterületen. Önkormányzati szempontból: városi körzet (городской округ).
Népessége: 17 416 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]
Elhelyezkedése
Krasznojarszktól 184 km-re északkeletre, a Keleti-Szaján északi lábánál, a kis Irsa folyó partján helyezkedik el. A legközelebbi vasútállomás a 18 km-re délnyugatra fekvő Zaozjornijban van, a Krasznojarszk–Tajset vasútvonalon. A város közelében vezet a „Szibéria” nevű R255-ös főút (oroszul: 
).
A Kanszk-acsinszki-szénmedence keleti részén található ún. Irsa–Borogyinói külfejtés a szénmedence egyik legnagyobb barnaszénbányája, mely Szibéria számos hőerőművét látja el olcsó tüzelőanyaggal.
Története
A településnek létrehozásakor kölcsönözték az 5 km-nyire található Borogyino falu nevét. A falu az 1812-es napóleoni háborúban, majd egy későbbi lázadásban is részt vett katonák száműzetésének helye volt. Az itteni barnaszén lelőhelyet az 1830-as években fedezték fel, de csak száz évvel később kezdték meg komolyabb kutatását. A világháború után, 1945-ben döntöttek az ipari méretű bányászat megkezdéséről és a bányásztelepülés létrehozásáról. 1949-ben kezdődött a kitermelés és keletkezett a bányásztelepülés, mely 1981-ben lett város.
Gazdasági életének alapja a 21. század első évtizedeiben is a szénkitermelés maradt. Napjainkban itt van az ország legnagyobb barnaszén külfejtése.[2]
Jegyzetek
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 2.)
- ↑ [1] (Hozzáférés: 2019-03-06)
Források
- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994)
- Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2019. január 18.)
- A város honlapja
