Boldog Assisi Egyed

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Boldog Assisi Egyed
A Szent Antal-apátság körmeneti táblaképén
A Szent Antal-apátság körmeneti táblaképén
ferences szerzetes
Születése
1190 körül
Assisi
Halála
1262. április 22. (kb. 70 évesen)
Monteripidói remeteség, Perugia mellett
Tisztelete
Egyháza Római katolikus egyház
Tisztelik Római katolikus egyház
Boldoggá avatása1777
Boldoggá avatta: VI. Piusz pápa
Ünnepnapja április 23.
A Wikimédia Commons tartalmaz Boldog Assisi Egyed témájú médiaállományokat.

Boldog Assisi Egyed (latinul: Aegidius), (1190 körül – Monteripidói remeteség, Perugia mellett, 1262. április 22.) boldoggá avatott ferences rendi szerzetes, Assisi Szent Ferenc egyik első követője.

Élete[szerkesztés]

1190 körül született, feltehetőleg Assisiben, s fiatalkorát is itt töltötte. Családjáról és származásáról nem maradtak fenn adatok, de a hagyomány szerint eredetileg favágó volt. Amikor eljutott hozzá Assisi Szent Ferenc híre, ő is felkerekedett, hogy szerzetesként éljen. „Hozzátok akarok tartozni, Isten iránti szeretetből.” - maradt fenn csatlakozási kérése. Assisi Szent Ferenc meglátta benne tisztaságát, s így mutatta be többi társának: „Egy jó testvért küldött hozzánk az Úr.” Ennek időpontját 1209-re teszik a legendák. Miután a ferences rend ekkor még kialakulóban volt, a szabályok nem voltak olyan szinten rögzítve, mint néhány évvel később, így sokkal több volt a vándorszerzetes, mint a kolostorban élő. Egyed is első éveiben vándoréletet élt. Ez idő alatt meglátogatta a híres kegyhelyeket, Rómát, Compostelát, sőt eljutott – valószínűleg elsőnek Ferenc testvérei közül – a Szentföldre is. Útközben, hogy életkörülményeit biztosítsa, mezei munkákat vállalt, vizet hordott. Szolgálataiért csak a mindennapi kenyeret fogadta el. Amikor Assisi Szent Ferenc első társai, Berárd és társai 1219-ben Marokkóba indultak, Egyed Tuniszba indult, szívében a vértanúság vágyával.

Vándorútjai alatt sokat prédikált, buzdította az embereket, hogy féljék és szeressék Istent, s tartsanak bűnbánatot. Szerzetességének hatodik évében, valószínűsíthetően 1215 körül Ferenc a fabrianói remeteségbe küldte, ahol négy évet töltött. Szent Ferenc halála évében, 1226-ban látomásban megjelent neki Jézus Krisztus, de Egyed ezt titokban tartotta, Mindenesetre ettől kezdve nem annyira aktív, mint inkább szemlélődő életet élt. Körülbelül 1234-től haláláig a Perugia melletti monteripidói remeteségben élt. Rendtársai feljegyezték Egyed mondásait, ezeket Arany szavak címen gyűjtöttek egybe. A monteripidói remeteségben halt meg, 1262. április 22-én. Tisztelete a rendben halála után általánossá lett, de csak VI. Piusz pápa avatta hivatalosan boldoggá, 1777-ben.

Boldog Egyed mondásaiból[szerkesztés]

„Nagy dolog, ha az ember a szerzetben helyesen tud élni, s abban haláláig híven és buzgón meg tud maradni.”

„Azt hiszem, hogy a Kisebb Atyafiak szeretetét Isten az emberi nemzedék nem csekély hasznára engedélyezte. Jaj azonban nekünk, ha nem leszünk olyanok, mint amilyennek lennünk kellene.”

Művei magyarul[szerkesztés]

  • Fráter Egyed testvér élete és mondásai IN: Assisi Szent Ferenc Virágos kertje – Fioretti (ford. Kaposy József), Athenaeum, é.n., (1940 k.), 446 p (függelékben)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Egidio d'Assisi című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Testvéreink a szentek. Válogatás Peter Manns: Retormer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László, Eisenstadt, 1977
  • Vanyó László: Ókeresztény írók, II. Bp., 1980
  • Ijjas Antal: Szentek élete, 1-2. köt. Bp., 1968
  • Szentek élete az év minden napjára, szerk. Schütz Antal, Szent István Társulat, Budapest (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztveː Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7