Boelen-piton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Boelen-piton
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Alországág: Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Pitonfélék (Pythonidae)
Nem: Morelia
J. E. Gray, 1842
Faj: M. boeleni
Tudományos név
Morelia boeleni
(Brongersma, 1953)
Szinonimák
  • Liasis boeleni Brongersma, 1953
  • Liasis taronga Worrell, 1958
  • Liasis boeleni Stimson, 1969
  • Liasis taronga Stimson, 1969
  • Lenhoserus boeleni Hoser, 2001
  • Morelia boeleni Kluge, 1993
  • Morelia boeleni McDiarmid, Campbell & Touré, 1999: 172[1]
  • Morelia boeleni Franz, 2003
  • Morelia boeleni Mattison, 2007: 210
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Boelen-piton témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Boelen-piton témájú kategóriát.

A Boelen-piton (Morelia boeleni) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a pitonfélék (Pythonidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Indonézia (Nyugat-Új-Guinea a Wissel Lakes régióban) és Pápua Új-Guinea (keleti Highlands, Central és Morobe tartományai, valamint Goodenough és Torres Straits szigetek) hegyvidéki esőerdőinek lakója, kizárólag 1000 méter feletti tengerszinti magasságtól. Ködös, sötét, párás, a civilizációtól mentes területeken fordul elő.

Megjelenése[szerkesztés]

Széles fejű, vaskos testű kígyó. Színjátszó pikkelyekkel fedett hátoldala kékesfekete vagy lilásfekete, míg hasoldala krémfehér vagy sárgásfehér. A fehér szín harántfoltok formájában az állat oldalára is kiterjed, valamint az ajakpajzsok is fehér színben pompáznak. Nagy szeme függőleges pupillájú, tehát aktivitása éjszakára tehető. Méretét tekintve a közepes testű óriáskígyók közé tartozik, hosszúsága átlagosan: 1,8–2,4 méter közé tehető.

Életmódja[szerkesztés]

A szabad természetben madarakkal és kisemlősökkel táplálkozik, terráriumi körülmények között laboratóriumi rágcsálókkal etethető.

Szaporodása[szerkesztés]

Az ivarérettséget 3 éves korban éri el. Mint minden piton, ő is tojással szaporodik, fészekalja 14–20 tojásból áll. A nőstény a tojások köré tekeredik, az ideális költési hőmérséklet 32 °C. Ha ez alá csökken a hőmérséklet, akkor az anyapiton képes az izmai segítségével akár 7 °C-kal is növelni a hőmérsékletet. A kis pitonok 60–80 nap múlva kelnek ki, és színezetükben eltérnek szüleiktől, általában vörösesbarna vagy rozsdabarna színekben játszanak.

Megjegyzés[szerkesztés]

Mivel a Boelen-piton meglehetősen ritka faj, ezért lett Pápua Új-Guinea legfontosabb kígyófaja, miközben megkapta a legmagasabb törvényes védelmet is. A helybéliek Blu Moran (kék piton) néven ismerik vagy Papa Graun Morannak nevezik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, vol. 1. Herpetologists' League. 511 pp. ISBN 1-893777-00-6 (series). ISBN 1-893777-01-4 (volume).

Források[szerkesztés]

  • J. M. Merthens- The livings snake of the world
  • McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World
  • Ecologyasia.com