Berillium-klorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
berillium-klorid
Beryllium chloride.svg
berillium-klorid polimer
Beryllium-chloride-xtal-3D-balls-A.png
Más nevek berillium-diklorid
berillium(II)-klorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7787-47-5
PubChem 24588
ChemSpider 22991
SMILES
[Be+2].[Cl-].[Cl-]
InChI
InChI=1S/Be.2ClH/h;2*1H/q+2;;/p-2
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet BeCl2
Moláris tömeg 79,9182 g·mol−1
Megjelenés színtelen, folyós kristályok
Sűrűség 1,899 g·cm−3
Olvadáspont 405 °C
Forráspont 482 °C
Oldhatóság (vízben) jól oldódik, 15,1 g/100 ml (20 °C)
Oldószerei jól oldódik etanolban, alkoholokban, éterben, benzolban és a szerves oldószerekben, gyengén oldódik kloroformban és kén-dioxidban
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet hexagonális
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
−490,4 kJ/mol
Standard moláris
entrópia
So298
63 J/mol K
Veszélyek
Főbb veszélyek nagyon mérgező, egészségre veszélyes, környezetre veszélyes,
R mondatok R49R25 R26 R36/37/38R43R48/23R51/53
S mondatok S53 S45S61
LD50 86–200 mg·kg−1 patkány, szájon át[1]
92 mg·kg−1egér, szájon át[2]
Rokon vegyületek
Azonos kation Berillium-fluorid
Berillium-bromid
Berillium-jodid
Azonos anion Magnézium-klorid
kalcium-klorid
Stroncium-klorid
Bárium-klorid
Rádium-klorid
Az infoboxban SI mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standard állapotra (25°C, 100 kPa) vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A berillium-klorid a berillium klórral alkotott vegyülete, képlete BeCl2. Elektrolízissel fém berilliumot lehet belőle előállítani. Színtelen, higroszkópos szilárd anyag, jól oldódik sok poláros oldószerben. Tulajdonságai hasonlóak az alumínium-klorid tulajdonságaihoz.

Előállítása[szerkesztés]

Az iparban berillium-oxid, szén és klór reakciójával állítják elő körülbelül 800 °C-on:[3]

Elő lehet állítani berillium és klór reakciójával magas hőmérsékleten:[4]

Be + Cl2 → BeCl2

De elő lehet állítani fém berillium és hidrogén-klorid reakciójával.

Tulajdonságai[szerkesztés]

BeCl2

A Be−Cl kötés erősen kovalens jellegű, így az anyag nem alkot ionrácsot. Minden berilliumcentrum körül négy klóratom van tetraéderesen, a szilícium-dioxidhoz hasonlóan. Stabil a száraz levegőn.

A gáznemű berillium-klorid lineáris monomer, vagy dimer. Gyenge π-kötés (viszontkoordináció) történik a klórról a berilliumra, utóbbi elektronhiányos voltát kompenzálandó. A dimerizáció két áthidaló klóratomon keresztül jön létre. A berillium koordinációs száma ilyenkor 3. A Be−Cl kötéstávolság 170 pm.[5] A lineáris alak elüt a 2. csoportban lentebb található elemek által alkotott dihalogenidek monomer formáinak egy részétől, például a CaF2, SrF2, BaF2, SrCl2, BaCl2, BaBr2 és BaI2 egyike sem lineáris szerkezetű.

Szilárd formában 1 dimenziós polimer, szemben a berillium-fluoriddal, mely 3 dimenziós polimer, a kvarcéra hasonlító szerkezettel.[6]

Hidrolízise erősen exoterm, vizes oldata savas kémhatású:

A tetraakva-berillium kationok reagálnak a vízzel és disszociálódnak.

A berillium-klorid Lewis-sav. Alkoholokban vagy éterekben oldva adduktumokat képez.

Hidrolízisekor hidrogén-klorid keletkezik:

BeCl2 + 2H2O → Be(OH)2 + 2 HCl

Tetrahidrátot képez: BeCl2•4H2O ([Be(H2O)4]Cl2). Oldódik az oxigéntartalmú oldószerekben, például az éterekben.[7]

Nátriummal levegőtől elzártan megolvasztva elemi berilliummá redukálódik.[8]

Felhasználása[szerkesztés]

Katalizátorként lehet használni Friedel–Crafts-alkilezéseknél. Elektrolízissel fém berilliumot lehet belőle előállítani. Néhány szerves reakcióban katalizátorként használják.

Források[szerkesztés]

  1. A 7787-47-5 CAS-számhoz tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. (JavaScript szükséges) (németül).
  2. Hygiene and Sanitation. Vol. 30(1-3), S. 169, 1965.
  3. Harry H. Binder: Lexikon der chemischen Elemente, S. Hirzel Verlag, Stuttgart 1999, ISBN 3-7776-0736-3.
  4. Irving R. Tannenbaum "Beryllium Chloride" Inorganic Syntheses, 1957, vol. 5, p. 22. doi:10.1002/9780470132364.ch7
  5. Holleman, Wiberg, Lehrbuch der Anorganischen Chemie, S. 1108f, 101. Auflage, 1995, deGruyter Verlag.
  6. Wells, A. F. (1984) Structural Inorganic Chemistry, Oxford: Clarendon Press. ISBN 0-19-855370-6.
  7. Holleman, A. F.; Wiberg, E. (2001) Inorganic Chemistry Academic Press: San Diego, ISBN 0-12-352651-5
  8. L. F. Nilson, O. Petterssen: "Ueber die specifische Wärme des Berylliums" in Berichte der Deutschen Chemischen Gesellschaft 1878, 11, S. 381-386. Volltext

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Berylliumchlorid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Beryllium chloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]