Magnézium-klorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magnézium-klorid
Magnesium chloride.jpg
Magnesium-chloride-3D-polyhedra.png
IUPAC-név Magnézium-klorid
Szabályos név Magnézium-klorid
Más nevek E511
Kémiai azonosítók
CAS-szám [7786-30-3] (anhidrát)
[7791-18-6] (hexahidrát)
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet MgCl2
MgCl2·6H2O
Moláris tömeg 95,211 g/mol (anhidrát)
203,31 g/mol (hexahidrát)
Megjelenés színtelen, vagy fehér kristályok
Sűrűség 2,32 g/cm3 (anhidrát)
1,56 g/cm3 (hexahidrát)
Olvadáspont 714 °C (987 K)
Forráspont 1412  °C (1685 K)
Oldhatóság (vízben) 542 g/l (20 °C)
Oldhatóság (metanol) 7,4 g/l (30 °C)
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet monoklin[1]
Veszélyek
EU osztályozás Irritatív (Xi)[2]
R mondatok R36/37[2]
S mondatok Nincs S-mondat[2]
LD50 2800 mg/kg (vízmentes, patkány, szájon át)
8100 mg/kg (hexahidrát, patkány, szájon át)[2]
Rokon vegyületek
Azonos kation Magnézium-fluorid
Magnézium-bromid
Magnézium-jodid
Azonos anion Berillium-klorid
Kalcium-klorid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A magnézium-klorid a magnézium klórral alkotott sója, melynek képlete MgCl2 anhidrát (vizet nem tartalmazó) formában, hidrátként pedig MgCl2(H2O)x. Általában tengervízből állítják elő. A magnézium-kloridot legnagyobb mennyiségben tiszta magnézium előállítására használják fel.

Szerkezete és előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A MgCl2 kristályos formában fordul elő. A magnézium-klorid hidrátformái különböző hőmérsékleti értékek mellett fordulnak elő MgCl2(H2O)x, a hőmérséklet növelésével egyre kevesebb víz található benne: x = 12 (-16,4 °C), 8 (-3,4 °C), 6 (116,7 °C), 4 (181 °C), 2 (körülbelül 300 °C).[3]

A számos hidrátból következően a magnézium-klorid gyenge sav.

A magnézium-klorid a magnézium-hidroxidból hidrogén-klorid (sósav) segítségével állítható elő.

Mg(OH)2(szilárd) + 2 HCl → MgCl2(vízben oldva) + 2 H2O(folyékony)

A magnézium-karbonátból is hasonló reakció segítségével állítható elő.

A legtöbb származékában a MgCl2 oktaéderes komplexet alkot, tetraéderes változata kevéssé elterjedt. Utóbbira példa a [NEt4]2[MgCl4].[4]

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magnézium-klorid számos magnéziumtartalmú vegyület előállításának alapja.

MgCl2(vizes oldatban) + Ca(OH)2(vizes oldatban) → Mg(OH)2(szilárd) + CaCl2(vizes oldatban)

Elektrolízis útján tiszta magnézium állítható elő belőle.[5]

MgCl2 → Mg + Cl2

A magnézium-kloridot a magnézium előállításán kívül még számos más célra is felhasználják, például a textiliparban, a papírgyártás során, tűzálló anyagok készítésére, cementgyártás során, hűtőszekrények gyártásánál, por és erózió ellen. A magnézium-kloridot a PCR (polimeráz láncreakció) során is alkalmazzák, mert meggyorsítja a DNS fragmentumok keletkezését.

Élelmiszeripari felhasználás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magnézium-kloridot az élelmiszeriparban elsősorban savanyúságot szabályozó anyagként alkalmaznak E511 néven. Elsősorban szójaszószban és tisztított zöldségekben fordul elő. Napi maximum beviteli mennyisége nincsen meghatározva, de nagy mennyiségben hashajtó hatású.

Jégtelenítő tulajdonsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az USA-ban elterjedt szokás az útburkolatok téli időszakban történő jegesedésének megakadályozására magnézium-klorid alkalmazása. A nátrium-kloridhoz képest sokkal környezetbarátabb, a növényeket alig károsítja, korrodáló hatása töredéke a nátrium-kloridénak. Oldatként, vagy kristályok formájában az úttestre szórva alkalmazzák.

Bár a magnézium-klorid jelentősen javítja az útburkolat közlekedési tulajdonságait, van kellemetlen hatása is. Elektromos szigetelők esetén a magnézium-klorid megnöveli az átütés, vagy a rövidzárlat esélyét, valamint az alumíniumból és/vagy acélból készült elektromos pólusokat korrodálja.

Pormegkötő tulajdonsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magnézium-klorid megköti a levegő nedvességtartalmát, és a talajon vékony folyadékréteget hoz létre, melynek következtében a levegőben található szálló por mennyisége nagy mértékben csökken.

Alkalmazása hidrogén tárolására[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magnézium-kloridot hidrogén tárolására is használják, ugyanis a hidrogénatomokban gazdag ammóniával szilárd halmazállapotban Mg(NH3)6Cl2-t alkot. Az ammónia melegítés hatására távozik, és belőle nagy mennyiségű hidrogéngáz szabadítható fel.

Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Römpp Vegyészeti Lexikon L-P, Budapest, Műszaki Könyvkiadó, 1983. ISBN 963-10-3269-8
  2. ^ a b c d A magnézium-klorid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. augusztus 22. (JavaScript szükséges) (németül)
  3. Holleman, A. F.; Wiberg, E. "Inorganic Chemistry" Academic Press: San Diego, 2001. ISBN 0-12-352651-5.
  4. N. N. Greenwood, A. Earnshaw, Az elemek kémiája, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999. ISBN 963-18-9144-5
  5. Hill, Petrucci, McCreary, Perry, "General Chemistry", 4th ed., Pearson/Prentice Hall, Upper Saddle River, New Jersey, USA.