Benjamín Labatut

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benjamín Labatut
Született1980 (44 éves)
Rotterdam, Hollandia
Állampolgársága
Foglalkozása
IskoláiChilei Pápai Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Benjamín Labatut témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Benjamín Labatut (született 1980-ban) chilei író.

Fiatalkora[szerkesztés]

Labatut a hollandiai Rotterdamban, született. Gyermekkorát Hágában, Buenos Airesben és Limában töltötte. 14 éves korában Santiagóba költözött.

Írásai[szerkesztés]

Labatut első novelláskötete, a La Antártica empieza aquí (Az Antarktisz itt kezdődik) elnyerte a Premio Caza de Letras 2009-es díját, amelyet a mexikói UNAM és Alfaguara[1] ítélt oda. Emellett 2013-ban elnyerte a Santiago Városi Irodalmi Díjat novella kategóriában. Második könyve, a Después de la luz 2016-ban jelent meg, ezt követte az Un verdor terrible, amely When We Cease to Understand to the World címmel jelent meg angolul a Pushkin Press kiadónál, és 2021-ben jelölték a Nemzetközi Booker-díjra.[2][3] 2023-ban jelent meg angolul a Penguin Press kiadásában The MANIAC[4] című könyve, amely a magyar polihisztor John von Neumann körül forog.[5]

Egyik fő irodalmi referenciája a chilei költő, Samir Nazal volt, akivel 2005-ben találkozott, és aki mentora volt a korai időkben. Nazal segített neki első megjelent könyvének, a hét elbeszélésből álló La Antártica empieza aquí című gyűjteménynek a megírásában. További hatásai közé tartozik Pascal Quignard(wd), Eliot Weinberger(wd), William Burroughs, Roberto Bolaño és W. G. Sebald.

Második könyvét, a Después de la luz (A fény után) címűt Matias Celedón így jellemezte: "Benjamín Labatut a látszólagos kapcsolatok rendszerét írja le, amely tudományos, vallási és ezoterikus jegyzetek sorozatából áll, amelyek egy életrajzi beszámolóval együtt léteznek egy idegenről, aki megszállottan igyekszik megcáfolni a semmit, 'a hamis világok folyamatos teremtésének' felfedezésével. A Después de la luz-ban egy olyan szubjektum ontológiai válságát meséli el, amely az információval telített és jelentés nélküli világban az ürességgel szembesül. A következetes valóság a szerző számára cáfolható bizonyíték. Labatut egy hangra hallgat: egy olyan ember elméjére, aki nem fér bele egyetlen univerzumba."[6]

Amikor már nem értjük a világot[szerkesztés]

Labatut harmadik könyve, az Un verdor terrible 2020-ban jelent meg. Elmondása szerint "egy esszéből (amely nem vegytiszta), két történetből, amelyek megpróbálnak nem történetek lenni, egy kisregényből és egy félig-meddig életrajzi prózai műből álló könyv".

Ricardo Baixera, az El Periódico irodalomkritikusa azt állította, hogy ez egy "nagyon furcsa fikció, amely az első oldaltól kezdve megkérdőjelezi a valóság paramétereit és azt, hogy mit értünk irodalom alatt." John Banville, aki a The Guardianban "zseniálisnak, bonyolultnak és mélyen felkavarónak" jellemezte a könyvet, azt mondta, hogy a könyvet "akár nem fikciós regényként is definiálhatnánk".[3]

Roberto Careaga, az El Mercurio újságírója úgy érvelt, hogy a szerző "azokat a tudósokat követi nyomon, akik megragadták őt, de ez nem életrajzok gyűjteménye: intenzív és változatos, a 20. századi tudomány ragyogó útjain felfűzött történetek kötete, amelyek az ismeretlenben és néha a puszta sötétségben végződtek. Valós eseményekre utalnak, de Labatut ... hozzátesz egy adag esszét és egy adag fikciót is."

Ruth Franklin(wd) a The New Yorker című lapban úgy vélekedett, hogy:

A fikció képességeinek itt megjelenő látásmódja felszabadító - a puszta ravaszság, amellyel Labatut megszépíti és felnagyítja a valóságot, valamint a mélységes pátosz, amelyet ezeknek az embereknek a történeteiben talál. De van benne valami megkérdőjelezhető, sőt rémálomszerű is. Ha a fikció és a tény értelmes módon megkülönböztethetetlen, hogyan találjunk nyelvet azokra a dolgokra, amelyekről tudjuk, hogy igazak?.[7]

Az Un verdor terrible című könyvet 22 nyelvre fordították le német, kínai, amerikai, francia, holland, angol és olasz kiadók. A könyv angol nyelvű kiadását 2021-ben jelölték a Nemzetközi Booker-díjra, 2021 júliusában pedig Barack Obama volt amerikai elnök felvette a könyvet a nyár utolsó olvasmánylistájára, amelyet Obama a Twitter-fiókján osztott meg.[8] A The New York Times Book Review(wd) "2021 10 legjobb könyve" listájára is beválasztották.[9]

Művei[szerkesztés]

  • La Antártica empieza aquí – Alfaguara, Mexiko-Stadt, 2010; Santiago de Chile 2012.
  • Después de la luz – Hueders, Santiago de Chile, 2016.
  • Un verdor terrible – Anagrama, Barcelona, 2020.
  • La piedra de la locura – Anagrama, Barcelona, 2021.
  • Maniac – 2023.

Magyarul[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az Alfaguara egy spanyol nyelvű kiadó, amely Latin-Amerika, Spanyolország és az Egyesült Államok piacait szolgálja ki.
  2. Labatut, Benjamín
  3. a b When We Cease to Understand the World by Benjamín Labatut review – the dark side of science (angol nyelven). the Guardian , 2020. szeptember 10. (Hozzáférés: 2021. november 29.)
  4. Utalás a MANIAC I(wd) (Mathematical Analyzer Numerical Integrator and Automatic Computer Model I) korai számítógépre, amelyet Nicholas Metropolis(wd) irányításával építettek a Los Alamos-i Tudományos Laboratóriumban(wd), és a Neumann János által kifejlesztett IAS von Neumann-architektúráján alapult.
  5. Scott, A. O.. „Are Fears of A.I. and Nuclear Apocalypse Keeping You Up? Blame Prometheus. - How an ancient Greek myth explains our terrifying modern reality.”, The New York Times, 2023. október 21.. [2023. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 21.) 
  6. Matías Celedón, quoted on back cover.
  7. A Cautionary Tale About Science Raises Uncomfortable Questions About Fiction (amerikai angol nyelven) (2021. szeptember 3.) 
  8. Obama, Barack: Barack Obama Summer Reading List, 2021 (angol nyelven). Twitter , 2021. július 10. [2021. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 29.)
  9. The 10 Best Books of 2021”, The New York Times, 2021. november 30. (Hozzáférés: 2021. december 18.) 

Egyéb információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Benjamín Labatut című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.