Neumann-architektúra
A Neumann-architektúra, más néven Neumann-modell egy számítógép-architektúrára kidolgozott modell. Neumann János és társai 1945. június 30-án publikálták.[1]
A Neumann-architektúra szerint egy digitális számítógép a következő egységekből áll:[2]
- aritmetikai-logikai egység (regiszterek),
- vezérlő egység: ez tartalmazza a programszámlálót és az utasításregisztert,
- operatív tároló az adatok és az utasítások tárolására,
- háttértár, illetve a perifériákhoz tartozó be- és kiviteli mechanizmusok.
A Neumann-architektúra mára a tárolt programú számítógép fogalmává vált. Az ilyen architektúra legfontosabb tulajdonsága, hogy utasításkód kiolvasása és aritmetikai vagy logikai művelet nem végezhető adatművelettel egyidejűleg, mert a számítógép egyetlen adatsínt használ. Ez az architektúra szűk keresztmetszete, ami meghatározott felhasználások esetén súlyosan korlátozza a rendszer teljesítményét. A Neumann-architektúra kialakítása egyszerűbb, mint a modernebb Harvard-architektúráé, mely szintén tárolt programú rendszer, de külön dedikált cím- és adatsín tartozik a memóriához és az utasításkód olvasásához.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Neumann: von Neumann, John: First Draft of a Report on the EDVAC, 1945. [2013. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 10.)
