Vadászantilop
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Beatragus hunteri (Sclater, 1889) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vadászantilop témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vadászantilop témájú médiaállományokat és Vadászantilop témájú kategóriát. |
A vadászantilop vagy hirola (Beatragus hunteri) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tehénantilop-formák (Alcelaphinae) alcsaládjába tartozó faj. Nemének az egyetlen élő és egyben típusfaja is.
Tudományos nevét Philip Lutley Sclater angol ornitológus adta, aki Henry Charles Vicars Hunter (1861-1934), angol vadász emlékére nevezte el.
Rendszertani helyzete[szerkesztés]
A faj rendszertani helyzetét illetően nincs egyetértés a taxonómusok között. Felfedezésekor a közönséges lantszarvúantilop (Damaliscus lunatus) egyik alfajaként írták le Damaliscus lunatus hunteri néven. Később kiderült, hogy eléggé különbözik attól ahhoz, hogy önálló fajként ismerjék el. Ekkortól Damaliscus hunteri néven ismerte el a tudomány, még mindig a lantszarvúantilopok nemébe a Damaliscus nembe sorolva.
Későbbiekben felmerült, hogy eléggé különbözik a lantszarvúantilopoktól, így egy különálló, monotipikus (egyfajos) nembe sorolták át, így kapta a ma legszélesebb körben elfogadott tudományos nevét, a Beatragus hunteri-t. Néhány rendszertannal foglalkozó kutató azonban nem támogatja a fajnak különálló nembe való sorolását, így ők továbbra is a Damaliscus nembe sorolják a fajt. Mióta felfedezték a fosszilis rokonát, a Beatragus antiquus-t, a Beatragus emlősnem megszűnt monotipikusnak lenni.[1][2][3][4]
Előfordulása[szerkesztés]
Kenya és Szomália száraz, füves területein él.
Megjelenése[szerkesztés]
Fej-testhossza 120–200 centiméter, marmagassága 100–125 centiméter, testtömege mintegy 73–118 kilogramm. Szőrzete homokszínű, s ez az élőhelyén megfelelő rejtőszínt biztosít számára. A hímek háti színezete ugyanakkor szürkébe hajló barna. A 44-72 centiméteres lant alakú szarvai, melyek inkább hasonlítanak az impaláéhoz, mint más nemén belüli fajokéhoz; jellegzetessé teszik e fajt. További ismertetőjegye a hosszant megnyúlt fej, valamint a szeme körüli halovány fehér „gyűrű”.
Életmódja[szerkesztés]
Territoriális faj; a hímek védelmezik területüket, s rendszeresen a nőstényekért folyik a harc. Párbajnál az egymás méregetése után a szarvak összeütközésekor a két vetélytárs mellső lábaival „letérdel”. A heves harc végén pedig az lesz a győztes, aki négylábon marad. A vadászantilop kisebb, 5–40 fős csoportokban él, amelyet egy-egy territóriummal rendelkező hím vezet.
Szaporodása[szerkesztés]
A vemhességi időszak 7,5–8 hónapig tart, s egy borjat hoz világra. A párzási időszak márciusban - áprilisban van, hogy az utódot a rövid esős időszakban hozhassa világra, megfelelő táplálékot biztosítva neki.
Védettsége[szerkesztés]
Az IUCN besorolása szerint kritikusan veszélyeztetett faj, mivel állományai egyrészt a vadászat, másrészt a túllegeltetés miatt nagyon megfogyatkoztak. Az 1970-es években állományát még 14 000 egyedre becsülték. Ez az 1980-as évek végén felére, nagyjából 7000 egyed körüli nagyságúra apadt. A jelenlegi összegyedszám 500 és 1200 egyed közötti nagyságú lehet.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kingdon, J. (1982) East African Mammals. An Atlas of Evolution in Africa. Vol. IIID. Bovids. Academic Press: New York. 395- 746.
- ↑ Gentry, A. W. (1990) Evolution and dispersal of African Bovidae. In: Bubenik, G. A. and Bubenik, A. B. (eds.). Horns, Pronghorns and Antlers. Springer-Verlag: New York. 195–227.
- ↑ Gentry, A. W. and Gentry, A. (1978) Fossil Bovidae (Mammalia) of Olduvai Gorge, Tanzania: Part 1. Bulletin British Museum Natural History (Geology) 29: 289–446.
- ↑ Thomas, H., Coppens, Y., Thibault. C. and Weidmann, M. (1984) Decouverte de vertebres fossiles dans le Pleistocene inferieur de la Republique de Djibouti. C. R. Académie des Sciences Paris 299: 43–48
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. június 29.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hirola című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
