Bates-törpeantilop
A Bates-törpeantilop (Nesotragus batesi) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és az antilopformák (Antilopinae) alcsaládjába tartozó faj.
A korábbi rendszertani besorolások a nyugat-afrikai apró törpeantiloppal (Neotragus pygmaeus) rokonították, és a Neotragus nembe helyezték, azonban a mitokondriális DNS-vizsgálatok bebizonyították, hogy valójában nem közeli rokonok.[1][2][3]
Előfordulása[szerkesztés]
A Bates-törpeantilopok Közép-Afrika párás, dús aljnövényzetű síkvidéki erdőségeinek lakói, de az emberi környezetben is megtalálhatóak ültetvények közelében, utak mentén és erdőirtás után regenerálódó területeken. A faj három különálló régióban fordul elő:
- Nigéria délkeleti részén, a Nigertől keletre a Cross-folyóig;
- a Kongói Demokratikus Köztársaság északkeleti részén, a Lualabától északra és keletre, némileg átnyúlva Uganda délnyugati határvidékére;
- Kamerun déli részén, a Sanagától délre, északkeleten a Közép-afrikai Köztársaságban a Sangháig, délkeleten és délen pedig Egyenlítői-Guineán és Gabonon át a Kongói Köztársaság nyugati részéig.
Megjelenése[szerkesztés]
A Bates-törpeantilopok nevüknek megfelelően kis termetű állatok: testtömegük 2-3 kilogramm, marmagasságuk 25-31 centiméter, hosszuk 50-57 cm között mozog, amihez 4,5-5 cm-es farok csatlakozik. A tehenek némileg nagyobbak a bikáknál. Testfelépítésük karcsú, hátsó lábaik hosszúsága miatt faruk némileg magasabban van a válluknál. Hátuk ívelt, nyakuk rövid. Szőrzetük fényes, sötét mahagóniszínű vagy gesztenyebarna a háton, az oldalak felé világosodik. A hasoldal fehér, ahogy az áll és a torok is; fehér és fekete mintázat a fülön is megfigyelhető. Szarvakkal csak a hímek rendelkeznek, ezek simák, hosszuk 3,8-5 cm, és az orr vonalával párhuzamosan hátrafelé hajlanak.
Életmódja[szerkesztés]
A magányosan élő hímek territoriálisak, 2-4 hektáros területüket fejükön levő mirigyeik váladékával jelölik ki. A nőstények nem tartanak territóriumot, viszont gyakorta élnek néhány állatot számláló csoportokban. Meneküléskor rövid, érdes vakkantást hallatnak, a hímek pedig orrhangú hívójellel keresik a teheneket.
A Bates-törpeantilop elsősorban leveleket, hajtásokat, bimbókat és gombákat fogyaszt, fűféléket csak kevésbé. Előszeretettel jár rá az emberi terményekre (pl. földimogyoró), ám az általa okozott kár minimális.
Szaporodása[szerkesztés]
Párzásra egész évben sor kerülhet, de a csúcsidőszakot a száraz időszak vége és a nedves időszak kezdete jelenti. Körülbelül féléves vemhességet követően egyetlen utód jön a világra. A Bates-törpeantilopok hímjei 8-18 hónaposan, nőstényei rendszerint 16 hónaposan érik el az ivarérettséget.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
A Bates-törpeantilopok állományát körülbelül kétszázhúszezresre becsülik, és stabilnak tűnik. Rejtőzködő életmódja miatt vadászata nem gyakori, ráadásul alkalmazkodik a mezőgazdasági területek közelségéhez és másodlagos növényzethez. Élőhelyén számos védett területen is menedéket talál. Mindezt tekintetbe véve a Természetvédelmi Világszövetség nem tekinti veszélyeztetettnek a fajt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Bärmann, Eva V. & Schikora Tim. The polyphyly of Neotragus – Results from genetic and morphometric analyses. MammalianBiology 79 (2014) 283–286 http://dx.doi.org/10.1016/j.mambio.2014.01.001
- ↑ (1999. április 25.) „Evolutionary affinities of the enigmatic saola (Pseudoryx nghetinhensis) in the context of the molecular phylogeny of Bovidae”. Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences 266 (1422), 893–900. o. DOI:10.1098/rspb.1999.0720. PMID 10380679.
- ↑ Kuznetsova, M.V. (2003). „Revision of phylogenetic relationships in the Antilopinae subfamily on the basis of the mitochondrial rRNA and β-spectrin nuclear gene sequences”. Doklady Biological Sciences 391 (1–6), 333–6. o. DOI:10.1023/A:1025102617714. ISSN 1608-3105.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. június 29.)
- Animal Diversity Web
- ARKive.org[halott link]
