Barkóscinege

Barkóscinege
Barkóscinege hím Mekszikópusztán
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Madarak (Aves) Csoport: Carinatae Alosztály: Neornithes Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae) Csoport: Neoaves Csoport: Passerea Öregrend: Telluraves Csoport: Australaves Csoport: Eufalconimorphae Csoport: Psittacopasserae Rend: Verébalakúak (Passeriformes) Alrend: Verébalkatúak (Passeri) Alrendág: Passerida Öregcsalád: Sylvioidea Család: Panuridae Des Murs, 1860 Nem: Panurus Koch, 1816 Faj: P. biarmicus
Tudományos név
Panurus biarmicus (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Parus biarmicus Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területe (a kéken csak téli vendég)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Barkóscinege témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Barkóscinege témájú médiaállományokat és Barkóscinege témájú kategóriát.

A barkóscinege (Panurus biarmicus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a Panuridae családjába és a Panurus nembe tartozó egyetlen faj.

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Parus nembe Parus biarmicus néven.

Alfajai

• Panurus biarmicus biarmicus (Linnaeus, 1758)
• Panurus biarmicus kosswigi Kumerloeve, 1959
• Panurus biarmicus russicus (C. L. Brehm, 1831)

Előfordulása

Európában ritka és rendszertelen költő madár. Németország északkeleti részében, Hollandiában, valamint Ausztriában is megtalálható. A legnagyobb egyedszámban Közép-Ázsiától Mandzsúriáig fordul elő.

Természetes élőhelyei a mocsarak, tavak, folyók és patakok környéke. Állandó, nem vonuló faj.

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon állandó, rendszeres fészkelő. A Fertő tó nádrengetegében nagyobb számban előfordul. Vajdaságban, a Ludasi-tavi állománya szintén jelentős.

Megjelenése

Testhossza 12-13 centiméter, szárnyfesztávolsága 16-18 centiméter, testtömege 12-18 gramm. A hím hátoldala és farka sárgásbarna, feje világosszürke, barkója és alsó farokfedői feketék. Szeme élénk borostyánsárga. A fiatalokhoz hasonlóan a tojónak sincsen barkója, és világosabb árnyalatú, mint a hím.

A hím ...

és a tojó

Életmódja

Tavasszal és nyáron rovarokkal, apró csigákkal és pókokkal táplálkozik, télen a nád magját fogyasztja.

Szaporodása

Panurus biarmicus biarmicus

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak április–július között van. Évente kétszer-háromszor költ. A fészek jól el van rejtve a nádas között. Egy fészekalj 5–7 fehér, foltos, rovátkolt tojásból áll. A tojásokon mindkét szülő 12–13 napig kotlik. A fiatal madarak 9–13 napos korban válnak röpképessé.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma is nagy. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Fészkelő-állománya 12 000-15 000 párra tehető.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. január 28.)
• Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 

További információk

• Képek az interneten a fajról
• Ibc.lynxeds.com - videók a fajról Archiválva 2016. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe