Barátréce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Barátréce
Male pochard reflection in evening.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Réceformák (Anatinae)
Nemzetség: Bukórécék (Aythyini)
Nem: Aythya
Faj: A. ferina
Tudományos név
Aythya ferina
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
A barátréce elterjedési területe   nyári költőhely   egész éves   téli
A barátréce elterjedési területe
  nyári költőhely
  egész éves
  téli
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barátréce témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barátréce témájú médiaállományokat és Barátréce témájú kategóriát.

A barátréce (Aythya ferina) a lúdalakúak rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába és az Aythya nembe tartozó vízimadár.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, az Anas nembe Anas ferina néven.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Eurázsia, korábban csak Kelet-Európában volt fellelhető, de az elmúlt 100 év során lassan megjelent Közép- és Nyugat-Európában is. Közép-Európában az egyik leggyakoribb récefaj.

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon rendszeres fészkelő. Egész évben megfigyelhető, fagymentes helyeken áttelel.[4] A halastavak és víztározók, valamint nyílt vizeken gazdag mocsarak és mély vizű elöntések elég gyakori fészkelőfaja. Vonulása során nagyobb nyílt vizű tavakat, víztározókat kedveli, de folyókon, bányatavon és árasztásokon is megtalálható. Tavasszal márciusban, ősszel október–novemberben több ezres csapatai figyelhetők meg a Balatonon, a Tisza–tavon és a nagyobb alföldi halastavakon.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 42-49 centiméter, a szárnyfesztávolsága 72-82 centiméter, testtömege 650-1200 gramm.[4] A tojó valamivel kisebb, mint a hím. Nászruhában a gácsér feje barna, háta és oldala szürke, begye és melle fekete. Nyugalmi ruhában szeme piros, csőrén pedig világoskék sáv látható. A tojónál ez nem figyelhető meg, a szeme barna, nászruhában világosabb.

A hím
és a tojó

Életmódja[szerkesztés]

Főleg hínárral, magvakkal és rovarokkal táplálkozik, télen inkább kagylókat fogyaszt.[4] Rövidtávú vonuló, de néha áttelel.

Szaporodása[szerkesztés]

Az ivarérettséget többnyire egyéves korban éri el. A költési időszak május–június között van. Talajra növényi anyagokból építi és pehelytollakkal béleli a fészkét. A fészekalj 8-11 halványzöld tojásból áll, melyen 23-25 napig kotlik. Előfordul, hogy közös fészkébe tojnak, vagy több tojó használ egy fészket, de más fajokkal is kikeltethetik fiókáikat.[4]

Tojásai

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma is még nagy, de gyorsan csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[5] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. február 29.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. február 29.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. február 23.)
  4. a b c d e Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. január 19.)
  5. A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 20.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]