Balogh Ödön

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Balogh Ödön
Született 1895. június 5.
Szászrégen
Elhunyt 1972. december 31. (77 évesen)
Marosvásárhely
Foglalkozása nyelvész,
néprajzkutató

Balogh Ödön (Szászrégen, 1895. június 5.Marosvásárhely, 1972. december 31.) magyar nyelvész és néprajzkutató.

Életútja[szerkesztés]

Marosvásárhelyen szakiskolát végzett, Kolozsvárt az egyetem bölcsészeti karán szerzett diplomát. 1920-tól Marosvásárhelyen, 1923-tól Szászrégenben, 1929-től Szamosújváron középiskolákban tanított, 1944-ben doktorátust szerzett a gyimesi csángó nyelvjárás igetöveiről írt munkájával.

1951-től főkönyvtáros és német lektor a marosvásárhelyi OGYI-ban, 1962-ben nyugalomba vonult, egy ideig a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola lektora. A Magyar Nyelvtudományi Társaság (Budapest) rendes tagja, a Goethe-Institut (München) levelező tagja, részt vett a Kemény Zsigmond Társaság munkájában.

A német nyelvoktatás, a gyimesi csángó folklór s a marosvásárhelyi fazekas szókincs tárgyköréből tanulmányai jelentek meg a budapesti Magyar Nyelv, az Erdélyi Múzeum és a kolozsvári NyIrK évfolyamaiban. Kötete: Néprajzi jegyzetek a csügési magyarokról (ETF 136. Kolozsvár, 1942).

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]