B. Kovács András (újságíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
B. Kovács András
Született 1949. május 25. (74 éves)
Kolozsvár
Házastársa Tapodi Zsuzsa
SzüleiKovács András
Foglalkozása
Iskolái Babeș–Bolyai Tudományegyetem
SablonWikidataSegítség

B. Kovács András, született Kovács András (Kolozsvár, 1949. május 25. –) magyar újságíró, közíró, szociográfus, költő. Kovács András fia, Tapodi Zsuzsa irodalomtörténész férje. Írói álneve Kolozsvári András.

Életútja[szerkesztés]

Szülővárosában érettségizett (1967), a Babeș–Bolyai Tudományegyetem filológiai karán angol-magyar szakos diplomát szerzett (1972). Tanári pályáját a brassói Unirea Líceum magyar tagozatán kezdte (1972–79), majd az Ifjúmunkás (1982–88), Megyei Tükör és Háromszék (1988–90) szerkesztője, 1990-től 1998-ig a Romániai Magyar Szó háromszéki tudósítója. 1998-tól 2014-ig ismét a Háromszék belső munkatársa.

Első írása az Előrében jelent meg (1978). Cikkeit közölte a Korunk, Művelődés, A Hét, 1990 után az Erdélyi Figyelő, Háromszék, Krónika, Forrás, Székelyföld, Erdélyi Napló, Pro Minoritate és Hitel. Munkáiból kiemelkednek „ifjúságszociológiai” sorozatai az Ifjúmunkásban (1984-87) s ankétja a romániai magyar tanügy 1945-49 között kialakult önálló hálózatáról a Romániai Magyar Szóban (1990). Ugyanitt (1990/15–21) jelent meg beszélgetése Nagy Gézával, a Bolyai Tudományegyetem létrejöttéről (Nagy Géza visszaemlékezéseiből. Emlékek egy régi-új egyetemről).

Kultúrszociológus szemmel vizsgálja a romániai magyarság fiataljainak helyzetét, a romániai magyar oktatásügyet. Riportsorozatokban tárta fel a '89-es rendszerváltás követő gazdatársadalmi változásokat a Székelyföldön, az erdőközbirtokosságok újraalakulását, a volt állami ipari vállaltok magánkézbe juttatásának fonákságait valamint a vendégmunkások tömeges méreteket öltött kivándorlását. Riportregényeiben olyan kisebbségi életsorsokat mutat be, melyek a világháború, a diktatúrából való disszidálás, a '89-es rendszerváltás előzményeire és következményeire, társadalmi kataklizmáira és azok egyéni életpályákra gyakorolt hatására fókuszálnak. A 20. század helytörténeti vonatkozásait feldolgozó kötetei az erdélyi emlékirodalmat is gyarapítják vallomásokat is sűrítő voltuknak, szociográfiai eszköztáruknak tulajdoníthatóan.

2013-tól Kolozsvári András név alatt korábbi és újabb verseit is közli. A két alkotói korszaka közé ékelődő néma évtizedek miatt is lírájában a posztmodern előtti és utáni stílustörekvések összeérnek, 2012 utáni verseiben egy új közösségi etikáért, a székelység emancipációjáért emel szót, amit a rendszerváltás legnagyobb beváltatlan ígéreteként kér számon a mán. "Kolozsvári András magát a költői formát (ezzel a kötettel is) hagyományos érzelmi-gondolati struktúrájához, a lírához szeretné visszaterelni. (...)A líra a hagyományos meghatározás szerint a szubjektív belsőség feltárulkozása, de eredendően mindig közösségi érzelmek (általában dalos) kifejezése.(...) Az archaikus lírában a költő mint a szubjektív belsőség alanya – az isteninek tekintett ihlet révén – kiválik ugyan a közösségből, de (az „istenekkel való” plátói „társalgás nyomán”) visszatalál közösségéhez.(...) Az újkori költészet mindinkább eltávolodott ettől a sémától. A hangsúly a közösségről már társadalmilag is az individuumra, azaz a közösségből való kiválás mozzanatára helyeződött át, az ihlet szakrális aspektusai jobbára elsorvadtak, s a közösséghez való visszatérés is relativizálódott. A költő gyakorta már csak önmagával kommunikál. Ez az az attitűd (mellyel Arany és Petőfi még polemizál) vagy a költészetnek az a formája, melynek keretében a költők (a fokozatosan semmibe tűnő olvasóközönség feje fölött) jobbára egymással társalognak, a legújabb kori költészetben szinte már általánossá válik. Kolozsvári András versei mintha valóban ezt a tendenciát próbálnák visszafordítani." -írta Bíró Béla a gyűjteményes kötet (2021) előszavában. E törekvés még hangsúlyosabban jelentkezik a "Styxon túli" üzenetet hordó epigramma és paródiakötetben.

Tagja a Magyar Írószövetségnek és a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének.

Köteteiből[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. SZTE Egyetemi Könyvtár, B. Kovács András. [2006. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 5.)
  2. BOOKLINE, B. Kovács András
  3. MOKKA, B. Kovács András[halott link]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Nagy Géza, a literátor és művelődésünk mindenese / Benkő Samu. – Az EME kiadása, 2007
  • Néhány szó egy könyvbemutató kapcsán / Magyari Lajos. – Széthulló Erdélyem begyűjtöm c. kötetben, 2017
  • Gyerektúszok szenvedéstörténete / Csinta Samu – Magyar Nemzet. 2019. március 4.
  • Szarvascsoda avagy eurórul euróra / Biró Béla. Magyar Nemzet 2020. november 15./ https://magyarnemzet.hu/kultura/szarvascsoda-avagy-eurorul-eurora-8956310/
  • Leheletfinom humor és önirónia, avagy a lírának visszaadott vers / Orbán Emese – Magyar Nemzet. 2021. december 28. htps://magyarnemzet.hu/kultura/2021/12/leheletfinom-humor-es-onironia-avagy-a-liranak-visszaadott-vers