Büdös-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Büdös-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Magasság 1052 m
Ország  Románia
Település: Bálványosfürdő
Földrajzi táj: Torjai-hegység
Típus mofetta
Elhelyezkedése
Büdös-barlang (Románia)
Büdös-barlang
Büdös-barlang
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 07′ 12″, k. h. 25° 56′ 55″Koordináták: é. sz. 46° 07′ 12″, k. h. 25° 56′ 55″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Büdös-barlang témájú médiaállományokat.
A barlang torkolata a 19. században, Kelety Gusztáv grafikáján

A torjai Büdös-barlang egy természetes mofetta a Büdös-hegy déli oldalában, Délkelet-Erdélyben. Ez Európa legnagyobb működő mofettája.

Fekvése[szerkesztés]

A barlang 1052 méter magasságban található a Bálványosi-hágón, a Büdös-hegy déli oldalában. A legközelebbi település Bálványosfürdő, a központi szállodától piros ponttal jelölt turistaúton lehet feljutni a barlanghoz.[1]

Története[szerkesztés]

Az üreg nem természetes módon jött létre, egy kénbánya felhagyott tárnája volt. A fejedelmi kiváltságlevelek tanúsága szerint kéntermelés kiváltsága valamikor Torjáé volt. A büdösbarlang később az Apor család kezébe került, 1892-ben Apor Gábor falaztatta ki faragott kövekkel a 14 méter hosszú üreget, majd ajtót csináltatott rá, melyet naponta csak meghatározott időre, állandó felügyelet mellett nyitottak ki. Az első világháború után a barlangot a környező fürdőteleppel együtt egy tüdőszanatórium kapta meg, de ezután a mofetta rendszeres használata megszűnt.[1] A századforduló első felében az első magyar szénsavsűrítő gyár az innen kiömlő gázt használta fel. Jelenleg a barlang szabadon látogatható, a bejárati részt feltöltötték és előtte ismertetőtáblákat állítottak. Az üreg két oldalán padokat helyezek el, gázfürdőzők számára pedig kúrákat szerveznek.[1] Erről a barlangról írt Sánta Ferenc Sokan voltunk című novellájában.

A gáz összetétele[szerkesztés]

A barlang falán látható kénlerakódás jelzi a gáz szintjét

A barlang levegőjének vegyi elemzését először Ilosvay Lajos magyar vegyész készítette el 1884-ben, erről szóló népszerűsítő írását 1885-ben „A torjai Büdös barlangról” címmel publikálta. Tudományos igényességgel vizsgálati eredményeit 1895-ben „A torjai Büdös-barlang levegőjének chemiai és fizikai vizsgálata” címmel közölte.[2] A megállapítások azóta is helytállóak, nem fedeztek fel semmi újat a 980 pCi/l értékű radioaktivitáson kívül, ami a kelemen-hargitai mofettái között a legnagyobb értékű. A negatív ionok töménysége 2,8x104 ion/ml, a pozitívaké 3,3x103 ion/ml, a barlang levegőjének nedvességtartalma 95%. A gázhozam a legkisebb becslések szerint napi 3000 m3,[3] a legnagyobbak szerint 6000 m3.

A levegő gázai barlangban Ilosvay vizsgálatai alapján:[4]

A gázelegyben található kén-hidrogénből terméskén csapódik ki a barlangfalakra, emiatt azokat egy bizonyos magasságig sárga kénréteg borítja. Ez egyben a gáz szintjét is jelzi.[5]

Egészségügyi hatásai[szerkesztés]

A gázok között található széndioxid miatt többnapos kúrákat tartanak, mely a különböző keringési és vérnyomásproblémák, mozgásszervi betegségek gyógyulását segítik elő. A barlangkúrák jótékony hatással vannak még különböző bőrbetegségekre és a perifériás idegrendszer zavaraira, valamint ekcémák és allergiás tünetek leküzdésére is.[3] A mofetta mérgező gázainak belégzése ellenben nagyon veszélyes lehet, a barlangban jelölt csík alá hajolva a gáz belégzése néhány perc alatt beálló halált is okozhat.[6]

Források[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]