Bárium-hidroxid
| Bárium-hidroxid | |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 17194-00-2 |
| PubChem | 6093286 |
| ChemSpider | 26408 |
| EINECS-szám | 241-234-5 |
| ChEBI | 32592 |
| RTECS szám | CQ9200000 |
| InChIKey | RQPZNWPYLFFXCP-UHFFFAOYSA-L |
| Gmelin | 846955 |
| UNII | 1OHB71MYBK |
| ChEMBL | CHEMBL2103939 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | Ba(OH)2 |
| Moláris tömeg | 171,342 g/mol (vízmentes) 189,36 g/mol (monohidrát) 315,46 g/mol (oktahidrát) |
| Megjelenés | fehér színű, szilárd |
| Sűrűség | 4,50 g·cm−3[1] 2,18 g·cm-3 (oktahidrát)[1] |
| Olvadáspont | 408°C(vízmentes)[1] 78 °C (oktahidrát)[1] |
| Forráspont | 600 °C fölött bárium-oxidra és vízre bomlik[1] |
| Oldhatóság (vízben) | oldódik (72 g·l−1, oktahidrát)[1] |
| Oldhatóság (más oldószerek) | kicsi |
| Lúgosság (pKb) | -2,02 |
| Kristályszerkezet | |
| Kristályszerkezet | oktaéderes |
| Termokémia | |
| Std. képződési entalpia ΔfH | ‒944,7 kJ/mol |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Maró (C)[1] |
| NFPA 704 | |
| R mondatok | R20/22, R34[1] |
| S mondatok | S26, S36/37/39, S45[1] |
| Lobbanáspont | nem gyúlékony |
| Rokon vegyületek | |
| Azonos kation | Bárium-oxid Bárium-peroxid |
| Azonos anion | Kalcium-hidroxid Stroncium-hidroxid |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A bárium-hidroxid a bárium egyik vegyülete. Fehér színű por. A vizes oldatából átlátszó kristályok formájában kristályvizes bárium-hidroxid (Ba(OH)2 · 8 H2O) kristályosítható ki. Ha hevítik, a vörös izzás hőmérsékletén a kristályvizét elveszíti. Vízben és alkoholban oldódik, éterben nem. A tulajdonságai kalcium-hidroxidéra emlékeztetnek, de annál erősebb bázis, és vízben jobban oldódik.
Kémiai tulajdonságai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ha levegőn hevítik, elbomlik és bárium-oxid képződik.
A szilárd bárium-hidroxidot a száraz klór és a száraz szén-dioxid nem támadja meg, de ha nedvesség van jelen, ezek hatására bárium-kloriddá illetve bárium-karbonáttá alakul. A vegyület vizes oldata erősen lúgos kémhatású. Az oldat mérgező. A vizes bárium-hidroxid oldatot szokás baritvíznek is nevezni. Kétértékű bázisként viselkedik, sókat képez savakkal.
A bárium-hidroxid vizes oldata levegőn zavaros lesz, ugyanis megköti a levegő szén-dioxid tartalmát és vele vízben oldhatatlan bárium-karbonátot képez.
Előállítása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A bárium-klorid és a nátrium-hidroxid forró, tömény oldatának elegyítésével állítható elő. A bárium-hidroxid az oldat lehűlésekor kikristályosodik.
Iparilag forró, tömény bárium-szulfid oldatból állítható elő ammónia hozzáadásával.
Felhasználása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az analitikában felhasználják szén-dioxid és karbonátok kimutatására, emellett nátrium-hidroxid helyett mérőoldatként is alkalmazzák. Azért előnyösebb, mert a bárium-hidroxid oldat nem tartalmazhat szén-dioxid szennyezést (ez ugyanis bárium-karbonát alakjában csapadékként kiválna) és az üveget is kevésbé támadja meg, mint a nátrium-hidroxid. Ezenkívül felhasználják báriumvegyületek előállítására és bizonyos szerves vegyületek szintézisekor.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Bodor Endre: Szervetlen kémia I.