Bárium-hidroxid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bárium-hidroxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 17194-00-2
RTECS szám CQ9200000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Ba(OH)2
Moláris tömeg 171,342 g/mol (vízmentes)
189,36 g/mol (monohidrát)
315,46 g/mol (oktahidrát)
Megjelenés fehér színű, szilárd
Sűrűség 4,50 g·cm−3[1]
2,18 g·cm-3 (oktahidrát)[1]
Olvadáspont 408°C(vízmentes)[1]
78 °C (oktahidrát)[1]
Forráspont 600 °C fölött bárium-oxidra és vízre bomlik[1]
Oldhatóság (vízben) oldódik (72 g·l−1, oktahidrát)[1]
Oldhatóság (más oldószerek) kicsi
Lúgosság (pKb) -2,02
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet oktaéderes
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
‒944,7 kJ/mol
Veszélyek
EU osztályozás Maró (C)[1]
NFPA 704
NFPA 704.svg
0
3
0
 
R mondatok R20/22, R34[1]
S mondatok S26, S36/37/39, S45[1]
Lobbanáspont nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Azonos kation Bárium-oxid
Bárium-peroxid
Azonos anion Kalcium-hidroxid
Stroncium-hidroxid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A bárium-hidroxid a bárium egyik vegyülete. Fehér színű por. A vizes oldatából átlátszó kristályok formájában kristályvizes bárium-hidroxid (Ba(OH)2 · 8 H2O) kristályosítható ki. Ha hevítik, a a vörös izzás hőmérsékletén a kristályvizét elveszíti. Vízben és alkoholban oldódik, éterben nem. A tulajdonságai kalcium-hidroxidéra emlékeztetnek, de annál erősebb bázis, és vízben jobban oldódik.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha levegőn hevítik, elbomlik és bárium-oxid képződik.

\mathrm{Ba(OH)_2 \rightarrow BaO + H_2O}

A szilárd bárium-hidroxidot a száraz klór és a száraz szén-dioxid nem támadja meg, de ha nedvesség van jelen, ezek hatására bárium-kloriddá illetve bárium-karbonáttá alakul. A vegyület vizes oldata erősen lúgos kémhatású. Az oldat mérgező. A vizes bárium-hidroxid oldatot szokás baritvíznek is nevezni. Kétértékű bázisként viselkedik, sókat képez savakkal.

\mathrm{Ba(OH)_2 + 2 \ HCl \rightarrow BaCl_2 + 2 \ H_2O}

A bárium-hidroxid vizes oldata levegőn zavaros lesz, ugyanis megköti a levegő szén-dioxid tartalmát és vele vízben oldhatatlan bárium-karbonátot képez.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bárium-klorid és a nátrium-hidroxid forró, tömény oldatának elegyítésével állítható elő. A bárium-hidroxid az oldat lehűlésekor kikristályosodik.

\mathrm{BaCl_2 + 2 \ NaOH \rightarrow Ba(OH)_2 + 2 \ NaCl}

Iparilag forró, tömény bárium-szulfid oldatból állítható elő ammónia hozzáadásával.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az analitikában felhasználják szén-dioxid és karbonátok kimutatására, emellett nátrium-hidroxid helyett mérőoldatként is alkalmazzák. Azért előnyösebb, mert a bárium-hidroxid oldat nem tartalmazhat szén-dioxid szennyezést (ez ugyanis bárium-karbonát alakjában csapadékként kiválna) és az üveget is kevésbé támadja meg, mint a nátrium-hidroxid. Ezenkívül felhasználják báriumvegyületek előállítására és bizonyos szerves vegyületek szintézisekor.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
  • Bodor Endre: Szervetlen kémia I.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]