Ugrás a tartalomhoz

Az ördög Pradát visel (film)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az ördög Pradát visel
(The Devil Wears Prada)
2006-os amerikai film
RendezőDavid Frankel
ProducerWendy Finerman
AlapműThe Devil Wears Prada
Műfaj
ForgatókönyvíróAline Brosh McKenna
FőszerepbenMeryl Streep
Anne Hathaway
Stanley Tucci
Emily Blunt
ZeneTheodore Shapiro
OperatőrFlorian Ballhaus
VágóMark Livolsi
JelmeztervezőPatricia Field
Gyártás
Gyártó20th Century Fox
Fox 2000 Pictures
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelvangol
Forgatási helyszín
Játékidő104 perc
Költségvetés35 millió dollár[1]
Képarány2,39:1
Forgalmazás
ForgalmazóUSA 20th Century Fox
magyar InterCom
BemutatóUSA 2006. június 30.
magyar 2006. október 5.
Díj(ak)1 Golden Globe-díj
KorhatárUSA PG-13
magyar Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott
BevételUSA $124 740 460[1]
$326 308 924[1]
Kronológia
KövetkezőAz ördög Pradát visel 2.
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Az ördög Pradát visel témájú médiaállományokat.

Az ördög Pradát visel (eredeti cím: The Devil Wears Prada) 2006-ban bemutatott amerikai filmvígjáték-dráma David Frankel rendezésében. A film Lauren Weisberger 2003-as azonos című regényének filmadaptációja.

A főszereplő Andrea Sachs, (Anne Hathaway) frissdiplomás fiatal nő, aki egy tekintélyes és befolyásos divatmagazinnál kap állást mint a mindenható főszerkesztő, Miranda Priestly (Meryl Streep) második asszisztense. A további szerepekben Emily Bluntot mint Priestly első asszisztensét, Adrian Greniert mint Sachs barátját és Stanley Tuccit mint Priestly munkatársát láthatjuk.

Premierje New Yorkban volt 2006. június 19-én, az észak-amerikai mozikba június 30-án került. Mind Hathaway, mind Streep karrierjének legnagyobb bevételét hozó filmjévé lépett elő. A magyarországi bemutatóra 2006. október 5-én került sor.

Cselekmény

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andrea „Andy” Sachs, a feltörekvő újságíró nemrég diplomázott a Northwestern Egyetemen. Bár semmit sem tud a divatiparról, felveszik junior személyi asszisztensnek Miranda Priestlyhez, a Runway (= kifutó) magazin főszerkesztőjéhez New Yorkban. Andy elhatározza, hogy elviseli Miranda bántalmazó viselkedését, amíg a Runwaynél szerzett kapcsolatait felhasználhatja egy újságírásra fókuszáló állás megszerzésére.

Andy nehezen illeszkedik be felszínes, divatmániás kollégái közé, különösen Miranda rangidős asszisztenséhez, Emily Charltonhoz, és küzd a nyomással, valamint Miranda irracionális követeléseivel. Miután Andy nem tudja megszervezni, hogy Miranda egy hurrikán idején visszarepüljön Miamiból, Miranda keményen leszidja. Andy a Runway művészeti igazgatójához, Nigelhez fordul tanácsért, aki segít neki stílusos ruhákat választani a munkához.

Miután Miranda észreveszi Andy megváltozott megjelenését és megnövekedett elkötelezettségét, bonyolultabb és fontosabb feladatokat kezd rábízni. Andy egyre csillogóbbá válik, és fokozatosan magáévá teszi a Runway filozófiáját, mígnem túlszárnyalja Emilyt, aki mindenáron részt akar venni a párizsi divathéten Miranda asszisztenseként, és ennek érdekében veszélyes diétákat folytat.

Amikor Emily betegen érkezik a munkahelyére, és elfelejti a jótékonysági gála vendégeinek fontos részleteit, Andy lép közbe, hogy megmentse Mirandát a kínos helyzettől. Miranda ezután Andyt választja asszisztensének a párizsi divathétre Emily helyett. Később Emilyt elüti egy autó; Andy meglátogatja a kórházban, és közli vele Miranda döntését, mire Emily dühösen támad rá, amiért elfogadta az ajánlatot. Andy barátja, Nate csalódott, hogy Andy olyanná vált, mint azok a sekélyes, egoista nők, akiket korábban kigúnyolt, és szakít vele.

Párizsban Andy megtudja, hogy Miranda férje beadta a válókeresetet. Aznap este Nigel közli vele, hogy elfogadta a kreatív igazgatói állást James Holt, a feltörekvő tervező mellett. Andy az éjszakát egy vonzó íróval, Christian Thompsonnal tölti, aki elárulja neki, hogy Jacqueline Folletet (Miranda francia Runway-beli megfelelőjét) készítik elő Miranda leváltására. Andy megpróbálja figyelmeztetni Mirandát, de az elutasítja.

Egy későbbi ebéden Miranda bejelenti, hogy Jacqueline lesz Holt új kreatív igazgatója, ami sokkolja Andyt és Nigelt. Később Miranda felfedi, hogy már tudott a leváltási tervről, és Nigel ambícióit feláldozta, hogy megtartsa a saját állását. Andy undorodik Miranda árulásától, de Miranda rámutat, hogy Andy ugyanezt tette Emilyvel, amikor elfogadta a párizsi utat. Andy nem akar olyan emberré válni, mint Miranda, ezért dühösen távozik. Amikor Miranda megpróbálja felhívni, Andy a Fontaine de la Concorde szökőkútba dobja a telefonját.

Kicsivel később, visszatérve New Yorkba, Andy találkozik Nate-tel, aki elmondja, hogy új állása van Bostonban mint sous-chef, és megegyeznek, hogy tartják a kapcsolatot. Ugyanazon a napon Andy interjúra megy a New York Mirror újsághoz. A szerkesztő elmondja, hogy amikor felhívta a Runwayt referenciáért, Miranda azt mondta neki, hogy Andy volt a legnagyobb csalódás, akit valaha asszisztensként alkalmazott, és hogy bolond lenne, ha nem venné fel.

Miután megkapja az állást, Andy felhívja Emilyt, és felajánlja neki a Párizsban szerzett ruháit. Amikor elhalad a Runway irodaháza előtt, meglátja Mirandát, és integet neki. Miranda nem viszonozza a gesztust, de amikor beül az autójába, elmosolyodik.

Szereplők

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Szereplő Színész Magyar hang[2]
Miranda Priestly Meryl Streep Borbás Gabi
Andrea "Andy" Sachs Anne Hathaway Németh Borbála
Nigel Stanley Tucci Háda János
Emily Charlton Emily Blunt Hámori Eszter
Nate Adrian Grenier Dányi Krisztián
Christian Thompson Simon Baker Szatmári Attila
Lily Tracie Thoms Simon Eszter
Doug Rich Sommer Holl Nándor
James Holt Daniel Sunjata Posta Victor
Richard Sachs David Marshall Grant Németh Gábor
Irv Ravitz Tibor Feldman Szersén Gyula

A film készítése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdeti forgatási munkálatok New Yorkban és Párizsban történtek 2005 októbere és decembere között.

Anna Wintour, a Vogue befolyásos szerkesztője, akiről vélekedések szerint az eredeti regény írója Streep karakterét mintázta[3] (Weisberger egykor dolgozott asszisztenseként), értesülések szerint figyelmeztette a nagyobb divattervezőket, akiket egy-egy jelenet erejéig meghívtak a film forgatására, hogy ne számítsanak a továbbiakban a magazinban való szereplésre, ha igent mondanak a felkérésre. Wintour szóvivői tagadják ezen állításokat; ugyanakkor megjegyzendő, hogy a Vogue és más neves női- és divatmagazinok óvakodtak csupán a film említésétől is oldalaikon. Mindezek után csak Valentino vállalta a szereplést, aki maga tervezett egy fekete köntöst Streepnek.

A dizájnerek nagyon készségesek voltak a film jelmeztervezőjével, Patricia Fielddel (aki a Szex és New York-ban végzett munkájáról is ismert) szemben, s ellátták a szereplőket ruhákkal. Field százezer dolláros költségvetése mellett a film jelmezeihez mindvégig támogatást nyert a divatszakmában dolgozó barátainak köszönhetően. A Chanel vállalta Hathaway öltöztetését, a Dolce & Gabbana és a Calvin Klein szintén segítette Fieldet. Mindamellett, hogy Field próbálta elkerülni, hogy Streep úgy nézzen ki, mint Wintour, a Prada nagylelkű segítségével öltöztette őt. (Field saját becslései alapján a Streep lábára került cipők 40%-a Prada). Fields elmondta, a forgatás alatt el akarta kerülni, hogy a divattrendek uralkodóvá váljanak, hogy ezzel is minél időtlenebb betekintést nyújtson a film Donna Karan archívumába és Michael Vollbracht Bill Blass-darabjaiba. A Los Angeles Times divatszakértője, Booth Moore azonban bírálattal illette Fieldet, hogy egy "remek divatfantasyt alkotott, aminek kevés köze van a valósághoz", egy világot, ami azt tükrözi, mit gondolnak a kívülállók a divatról, s nem azt, ami a szakma valójában.

David Frankel rendező és Wendy Finerman producer eredetileg úgy olvasta Az ördög Pradát viselt, mint könyvvázlatot, ami nem volt több száz oldalnál. Kiküldték egy ügynöknek, aki kevesebb mint egy perc alatt értékesítette is. Ez a kezdetleges verzió arról szólt, ami a film alaptörténete lett: egy fiatal nő munkát keres New York City utcáin, s egy divatmagazin szerkesztőjének alkalmazottjaként köt ki.

Theodore Shapiro erőteljesen támaszkodott a gitárra és az ütősökre, teljes zenekaros háttértámogatással, hogy egy városi hangot szólaltasson meg. Munkáját olyan formációk dalaival egyensúlyozták, mint a U2 („City of Blinding Lights” – Miranda és Andrea Párizsban), Madonna („Vogue” – Andrea divatmontázsa), KT Tunstall („Suddenly I See” – főcím), Alanis Morissette („Crazy” – Central Park-i fotózás), a Jamiroquai („Seven Days In Sunny June” – Andrea és Christian találkozása James Holt partiján) és mások.

Fogadtatás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kritikák egyhangúlag lelkesedtek Streep alakításáért, dicsérve őt, hogy egy különösen antipatikus karaktert sokkalta komplexebbé varázsolt, mint ahogyan a regényben szerepel. „Szürkés hajával és sápadt arcával, suttogó előadásmódjával, ami oly tökéletes, akár testtartása, Ms. Streep Mirandája egyaránt sugall fenyegetést és kimért félelmet,” írja A.O. Scott a The New York Timesban. „Többé nem egyszerűen a gonosz megtestesülése, mostantól az arisztokrata, céltudatos és meglepően emberi kellem megszemélyesítője.” Kyle Smith egyetértését fejezi ki a New York Postban: „Streep bölcsen nem választja Anna Wintour, a Vogue szerkesztőnőjének imitálását, a könyv inspirációját, hanem megalkotja saját, meglepően hihető karakterét.” „Wintournak hízelgésnek kellene vennie Streep szerepformálását,” folytatja a sort Jack Mathews a Daily Newstól.

David Eldelstein a New York magazinban soványnak nevezte a filmet, de tetszett neki Streep, akárcsak „csodálatos, minimalista játéka.” J. Hoberman, Edelstein egykori kollégája a The Village Voice-tól a filmet előrelépésként értékelte a könyvhöz hasonlítva, és azt mondta, Streep „a legrémisztőbb, legárnyaltabb, legviccesebb filmes gonosztevő Tilda Swinton nácizált Fehér Boszorkánya óta.”

Roger Ebert, a Chicago Sun-Times és egyben a filmszakma legnevesebb kritikusa nemtetszésének adott hangot, míg kollégája a lapnál, Richard Roeper ellenkező véleményen van.

Az ördög Pradát visel rendkívüli sikernek örvendett a mozikban, több mint 124 millió dollárt keresett csak hazájában. Mindemellett, nem kis meglepetésre, a világ többi országában – különösen Európában – is lelkes fogadtatásra talált, további kétszázmillió dollárt hozva a készítőknek. A siker alól nem kivétel Magyarország sem, ahol a film két hétig vezette az országos toplistát, s több mint százezer néző váltott rá jegyet.[4]

Eltérések a könyv és a film között

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Nate neve a könyvben Alex, és általános iskolás gyerekeket tanít Bronxban. Ő és Andrea a könyvben nem élnek együtt.
  • Christian és Andrea nem alszanak együtt a regényben, és barátságuk megmarad.
  • A regényben Nigel nagyon magas, brit és fekete bőrű.
  • Nigelnek és Christiannak nem kínáltak új állást a regényben.
  • Miranda férje nem hagyja el Mirandát a regényben. Stabil és boldog házasságban élnek.

Díjak és jelentősebb jelölések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a The Devil Wears Prada (film) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 3 Az ördög Pradát visel Box Office Mojo
  2. ↑ "Az ördög Pradát visel - ISzDb". iszdb.hu. Hozzáférés: 2025. október 23..
  3. ↑ A tűsarkas Sztálin - A nő, akitől kiráz a hideg (Life.hu, 2012. február 29.) – cikk Anna Wintourról
  4. ↑ 2006. évi filmpremierek TOP-listája Archiválva 2007. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben Nemzeti Filmiroda

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Az_ördög_Pradát_visel_(film)&oldid=28973449”