Avatára
Az avatár vagy avatára (szanszkrit: अवतार, IAST: avatāra = „alászállás”,) a hinduizmusban az isten alászállása és halandó lényben (akár állatban) való megtestesülése a földön, a világ megmentése, a törvények helyreállítása vagy híveinek megoltalmazása céljából. Eközben részben megőrzi isteni természetét, részben földi természete lesz. Ahogy Visnu egyre feljebb került a hindu panteonban, úgy az ő avatárái váltak a legfontosabbakká.[1]
Visnu tíz legfőbb avatárája (dasavatára)[szerkesztés]
A dasavatara szó jelenti Visnu tíz meghatározott „nagy alászállásá”t – Maha Avatara (dasa szanszkrit nyelven 'tíz'):
Visnu legfőbb avatárái a hinduk hite szerint a következők:[1]
| Név | Leírás | Kép | Hivatkozás |
|---|---|---|---|
| Matszja | Félig ember, félig hal. A hinduizmus mitikus alakja, Visnu isten első megtestesülése, avatárája. Ő az aki megmentette a világot elárasztó özönvíztől. | 
|
[2] |
| Kurma | A teknősbéka, Visnu női avatára. A hinduizmus mitikus alakja, Visnu isten második megtestesülése. | 
|
[3] |
| Varáha | Varáha a vadkan a hindu mitológia szerint az emberiség aranykorában, a Szatja-jugában jelent meg, hogy a Földet visszahozza az alvilág mocsarából. | 
|
[4] |
| Naraszimha | Naraszimha az ember-oroszlán, a hinduizmus mitikus alakja, Visnu isten negyedik megtestesülése, avatárája. A hindu mitológia szerint az emberiség aranykorában, a Szatja-jugában jelent meg és Hiranjakasipu démont ölte meg. | 
|
[5] |
| Vámana | A hinduizmus mitikus alakja, a törpe Vámana Visnu isten ötödik megtestesülése, avatárája. A hindu mitológia szerint az emberiség ezüstkorszakában, az áldozatok korában, a Tréta-jugában jelent meg és Bali démont leckéztette meg. | 
|
[6] |
| Parasuráma | Parasuráma, az erdei vándor Visnu 6. megtestesülése. | 
|
[7] |
| Ráma | Visnu hetedik avatárja. Tetteit a Rámájana foglalja össze. | 
|
[8] |
| Krisna | Visnu 8. avatárja. Tetteit a Mahábhárata és a Bhagavad Gita említi. | [9] | |
| Buddha | A buddhizmus központi alakja. | 
|
|
| Kalki | Visnu végső megtestesülése a hindu mitológiában, a négy egymást követő korszak (Szatja-juga, Tréta-juga, Dvápara-juga, Kali-juga) végén, a Kali-juga lezárásánál jelenik meg. | 
|
[6] |
Egyes hindu írások nem kevesebb mint 23 avatárát említenek.
Egyéb avatárák[szerkesztés]
Visnu többi avatárája[szerkesztés]
- Balaráma, Krisna bátyja. Visnu avatárájának is mondják, de a sesa kígyóénak is, amelyen Visnu pihen.[1]
Siva avatárái[szerkesztés]
Siva istennek 28 avatárája ismert – főleg aszkéta és jógamester alakjában –, fontosak, de nem tettek szert olyan jelentőségre, mint Visnuéi.[1]
A többi isten avatárái[szerkesztés]
Az avatárák típusai[szerkesztés]
Kétféle avatára létezik, elsődleges és másodlagos avatára, attól függően, hogy Visnu maga „száll alá” egy személyben vagy csak felruházza azt saját isteni képességeivel.
A másodlagos avatárákat a hinduk nem imádják, csak a közvetlen, elsődleges avatárákat. Gyakorlatban ma azonban ezek közül is csak Naraszimha, Ráma és Krisna részesül tiszteletben. Összességében azonban a hinduk szerint nincs különbség aközött, hogy Visnut vagy az avatáráit imádják, hisz végül mindkét út őhozzá vezet.
Szimbolizmus[szerkesztés]
Sokan vallják, hogy a tíz avatára az élet és az emberiség fejlődését testesíti meg. Matszja, a hal a vízi életet; Kurma, a teknős a kétéltűséget; a harmadik állat, Varáha, a vadkan a szárazföldi életet; Naraszimha, az ember-oroszlán az ember és az állat közti átmenetet; Vámana, a törpe a tökéletlen embert; Parasuráma, az erdei vándor az ember kezdeti életmódját; Ráma király az uralkodói, Krisna a művészi és tudományos képességeket; Buddha, a Megvilágosult pedig az ember lelki érettségét.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Mitológiai enciklopédia I–II. Főszerk. Szergej Alekszandrovics Tokarjev. A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-282-026-6
- ↑ James Lochtefeld 2002, 228-229. o.
- ↑ James Lochtefeld 2002, 705-705. o.
- ↑ James Lochtefeld 2002, 119. o.
- ↑ James Lochtefeld 2002, 421-422. o.
- ↑ a b James Lochtefeld 2002, 737. o.
- ↑ James Lochtefeld 2002, 500-501. o.
- ↑ James Lochtefeld 2002, 550-552. o.
- ↑ James Lochtefeld 2002, 370-372. o.
Források[szerkesztés]
- Veronica Ions: Indiai mitológia. Budapest: Corvina. 1991. 50–70. o. ISBN 9631329887
- Bráhmanizmus. In Helmut von Glasenapp: Az öt világvallás. 6. Budapest: Gondolat-Tálentum. 50. o. ISBN 963-645-059-5
- Klaus K. Klostermaier: Bevezetés a Hinduizmusba. Budapest: Akkord. 2001. ISBN 9637803866
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
