Aula Palatina (Trier)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Trier római kori műemlékei, a Szent Péter-dóm és a Miasszonyunk-templom
Világörökség
Aula Palatina
Aula Palatina
Adatok
Ország Németország
Világörökség-azonosító 367-007
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, III, IV, VI
Felvétel éve 1986
Elhelyezkedése
Aula Palatina (Trier) (Németország)
Aula Palatina (Trier)
Aula Palatina (Trier)
Pozíció Németország térképén
é. sz. 49° 45′, k. h. 6° 38′Koordináták: é. sz. 49° 45′, k. h. 6° 38′
Commons
A bazilika belseje
A bazilika és a választófejedelmi palota

A trieri Aula Palatina, mai nevén Konstantin-bazilika római kori aulaépület, benne található a legnagyobb fennmaradt ókori terem: az építmény belseje 67 méter hosszú, 27,2 méter széles és 33 méter magas. 1986 óta a város több más római kori műemlékével együtt a Világörökség része lett.

Története[szerkesztés]

A 4. század elején épített aula I. Constantinus császár trónterméül szolgált. A belsejét márvány borította, a feli fülkékben márványszobrok álltak. A padlókat és a falakat fűtötték. A hajdani nagyság és csillogás a rómaiak hatalmát volt hivatott bemutatni.

Az aula építéséről nem maradtak fenn adatok, biztos azonban, hogy régebbi épületekre épült és nem egyedül állt, hanem a császári palotanegyed része volt. A többi épület maradványait az 1980-as években tárták fel és jelenleg azok is megtekinthetők.

A bazilika mai képe nem hasonlít az eredeti állapotra, mivel korábban a téglaépület be volt vakolva. A régi vakolat részei és a stukkódíszítések az ablakok környékén megmaradtak.

A hatalmas tér fűtése a következőképpen történt: a kettős padlózat alatt öt kályha helyezkedett el, amelyekből a forró levegő a két padló között illetve egy külön falburkolaton át áramlott. A burkolaton át kilépő melegített levegő hatására még a külső falak is felmelegedtek és kvázi fűtőtestként szolgáltak.

A 12.–13. században az épület adományozás útján a trieri érsek birtokába került.

A 17. század elején Lothar von Metternich közvetlenül a bazilika mellett építette fel a választófejedelmi palotát. Erre a célra az épület keleti és déli falát lebontották, a maradékot az újonnan épült palotába integrálták. IV. Frigyes Vilmos porosz király megbízásából a bazilikát a Metternich-féle átépítési előtti állapotra építették vissza, Carl Schnitzler tervei alapján.

1856 óta a bazilikát az evangélikus egyház használja, de a Rajna–Pfalz tartomány tulajdona.

A 19. század végén Gustav Kaupert frankfurti szobrász öt márványszobrot készített a bazilika számára. A szobroknak mára csak a feje maradt meg.

A második világháború alatt az épület teljesen kiégett. A háború utáni helyreállítás során az építők tudatosan visszafogottan jártak el: a 19. század során historizáló módon kialakított belső teret kizárólag a téglafalakra egyszerűsítették.

Forrás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Konstantinsbasilika (Trier) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés]

  • Eberhard Zahn: Die Basilika in Trier. Rheinisches Landesmuseum, Trier 1991. ISBN 3-923319-18-5

További információk[szerkesztés]