Császári fürdők (Trier)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Trier római kori műemlékei, a Szent Péter-dóm és a Miasszonyunk-templom
Világörökség
A császári fürdők
A császári fürdők
Adatok
OrszágNémetország
Világörökség-azonosító367-006
TípusKulturális helyszín
KritériumokI, III, IV, VI
Felvétel éve1986
Elhelyezkedése
Császári fürdők (Németország)
Császári fürdők
Császári fürdők
Pozíció Németország térképén
é. sz. 49° 45′, k. h. 6° 38′Koordináták: é. sz. 49° 45′, k. h. 6° 38′
A Wikimédia Commons tartalmaz Császári fürdők témájú médiaállományokat.
A 4. századi állapot modellje
A császári fürdők kívülről, 2004

A Császári fürdők (Kaiserthermen) egyike a németországi Trierben található római kori fürdőknek. 1986-ban város több római kori műemlékével együtt a Világörökség része lett.

A fennmaradt apszisokon jól megfigyelhető a római építési mód: világos kövek és vörös téglák rétegei váltakoztak, amely a stabilitás mellett esztétikai célokat is szolgált. Ezt a stílust Trierben más épületeknél is használták, többek között a középkori Frankok tornya építésénél is lemásolták.

Története[szerkesztés]

Az épületet Kr. u. 300 körül és után építették, Constantius Chlorus és fia, Nagy Konstantin császárok monumentális reprezentatív céljaira, akik Triert választották székhelyükké. Az építkezéshez tartozott egy hatalmas csarnok is. A római szokásoknak megfelelően az épület alatt számos pince húzódott a fűtés és a csatornázás miatt.

A pincejáratok és a kiszolgáló létesítmények alapján megállapították, hogy a fürdőt soha nem vették rendeltetésszerűen használatba. Miután Konstantin áttette székhelyét Konstantinápolyba, az építményt nem használták egészen 360 körülig, amikor I. Valentinianus kaszárnyának építtette át. A kaszárnya a 800-1000 fős császári lovastestőrségnek adott helyet. A hatalmas nyugati csarnokot lebontották és a nyugati szárny föld alatti járatait betömték. Megmaradt azonban a hajdani caldarium vagyis meleg fürdő három apszisával és ennek oszlopokkal körülvett előcsarnoka, amelyet a továbbiakban bíróságként használtak.

A későbbiekben az épületet kapuerődítményként beillesztették a középkori városfalba; városkapuként a déli apszis egyik ablakát használták. 1808-ban lebontották a városfalat és ekkor bukkantak rá a hajdan sokkal nagyobb fürdőre.

A Trier város fennállásának 2000. évfordulója alkalmából az 1984. év előtt renoválták a császári fürdőket. A munkák megkezdése előtt csak az apszisok alsó ablakívei voltak épségben, a felső sor ívből csak néhány össze nem függő falmaradvány látszott. A felújítási munkák részeként újból felépítették a felső ablaksor íveit, amit statikai megfontolásokkal indokoltak. A helyi kritikusok ezt az intézkedést szükségtelennek tartották és azt kifogásolták, hogy a romok az újonnan hozzáadott (világosabb színű) kövek és téglák és a kelti apszis felső élének művészi simasága tartósan rontja a romok összképét.

2005-2006-ban a romok északi részén egy új épületet emeltek a látogatók fogadására illetve különböző rendezvények színhelyéül.

Turizmus[szerkesztés]

Napjainkban a keleti terem falmaradványai és néhány feltárt földalatti járat tekinthető meg. Nyaranta az idegenvezető katonai tribunusnak öltözve mesél ókori életéről.

Forrás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Kaiserthermen (Trier) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés]

  • Klaus-Peter Goethert: Römerbauten in Trier: Porta Nigra, Amphitheater, Kaiserthermen, Barbarathermen, Thermen am Viehmarkt, Verlag Schnell + Steiner, ISBN 3-7954-1445-8.
  • Renate Rahmel: Trier - Farbbild-Führer durch die Stadt, Rahmel-Verlag, Pulheim, ISBN 3-926526-33-5

További információk[szerkesztés]