Apotéka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az apotéka vagy latinul: apotheca (görög eredetű szó) az az éléskamra volt az ókori rómaiaknál, amelyben a kiforrott bort tartották, amfórákban. A ház felső részében helyezték el, hogy átjárhassa a füst. (A forrásban lévő bor számára a háza alsó részében volt a pince, itt agyaghordókat használtak).[1][2]

A mai európai nyelvekben – így a magyarban és az angolban – használják a gyógyszertár megjelölésére is, a szónak azonban régies zöngéje van, ezért gyakran arra utal, hogy az a patika valamilyen formában hagyományőrző, vagy akár muzeális. (Például az 1777-ben alapított „Apotéka az Arany EgyszarvúhozKőszegen.)[3]

Források[szerkesztés]

  1. Smith, William. A smaller dictionary of Greek and Roman antiquities (angol nyelven). J. Murray, 27. o. (1868). Hozzáférés ideje: 2012. március 17. 
  2. Toussaint-Samat, Maguelonne. A History of Food (angol nyelven). John Wiley & Sons, 243. o. (2009). ISBN 144430514X. Hozzáférés ideje: 2012. március 17. 
  3. Apotéka. Kislexikon. (Hozzáférés: 2012. március 17.)