Bugát Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Bugát Pál
Bugát Pál orvos.jpg
Született 1793. április 12.
Gyöngyös
Elhunyt1865. július 9. (72 évesen)
Pest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
nyelvész,
egyetemi tanár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bugát Pál témájú médiaállományokat.

Bugát Pál (Gyöngyös, 1793. április 12.Pest, 1865. július 9.) orvos, egyetemi tanár, az MTA tagja, nyelvújító. 1841-től 1844-ig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke.

Szobra a róla elnevezett Székesfehérvári SZC Bugát Pál (egészségügyi) Szakgimnáziuma és Szakközépiskolájának aulájában megtekinthető (www.bugat.hu).

Életpályája[szerkesztés]

Apja Bugát János szegény sorsú szabómester volt. A gimnázium alsó osztályait szülővárosában 1807-ben, a felsőbbeket Egerben 1811-ben, az orvostudományit 1816-ban Pesten végezte az egyetemen, ahol 1818. december 21-én orvossá, 1820. január 8-án szemészorvossá avatták.

Több évig tanársegéd volt, majd 1823-ban Bakabányán orvos lett. 1824. január 10-én az orvosi kar jegyzőjévé választották, s ezért ismét Pestre költözött. Még 1824 áprilisában Selmec- és Bélabánya főorvosává nevezték ki. 1824. október 5-én pedig a Pesti Egyetemre az elméleti orvostudományoknak a sebészek számára rendelt tanszékére habilitálták, és azt november 9-én foglalta el, itt működött 24 évig. 1848-ban a honvédelmi bizottmány kormánya alatt Magyarország főorvosává nevezték ki. 1849-ben ő is követte a magyar kormányt Debrecenbe, és részt vett a honvédelmi bizottmány ülésein, ezért a világosi katasztrófa után szülőföldjére visszavonult tudós orvost megfosztották tanári állásától, sőt nyugdíjától is. A közéletből kiszorítva szorgalmasan tanulta az összehasonlító nyelvészetet, amely köréből több munkát hagyott hátra kéziratban; majd a finn és török nyelvek tanulásával foglalkozott.

Bugát Pál emlékszoba a gyöngyösi Mátra Múzeumban

Volt egy szép kertje Budán a Szép-Juhászné völgyben, itt szeretett időzni, itt foglalkozott legtöbbet tanulmányaival, s munkáinak megírásával.

Mivel nem volt gyermeke, nyolc csángó magyar fiút fogadott háztartásába, akiket saját költségén taníttatott és neveltetett.

A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává 1830. november 17-én választották. A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének eszméjét ő vetette fel az Orvosi Tár[1] című folyóiratban. Ennek első gyűlésén 1841 májusában alapították meg[2] a Természettudományi Társulatot, melynek alapító tagjaként 1000 aranyforintot adományozott. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók első négy gyűlésén alelnök volt (1841–43), és kiadott „Munkálatait” is ő szerkesztette. Ismeretes, hogy igen sok műszót alkotott, tőle ered a mai orvosi irodalomban általában használt szavak nagy része.

Toldy Ferenc tartott fölötte gyászbeszédet 1865. július 11-én.

Arcképe kőnyomatban Rohn és Grund által Pesten, 1866-ban a Magyar Orvosok és Term. Munkálatai XI. kötetében, névaláírása pedig a Vasárnapi Ujság 1889. 44. számában jelent meg.

Munkái[szerkesztés]

  • Dissertatio inaug. medica sistens enkephalitidem. Pesthini, 1818
  • Az egészséges emberi test boncztudományának alapvonalai. Hempel után németből ford. és boncztudományi szótárral ellátva. U. ott, 1828. Két kötet
  • Közönséges kórtudomány. U. ott, 1830
  • Éptan. Tanítványai számára. U. ott, 1830
  • Hahnemann Organon-a (Életműve) a gyógyművészségnek vagyis Hahnemann Sámuel Homoeopathiája. Magyarítva. U. ott, 1830
  • Igazítás: a tudományok és mesterségek közönséges Tára (Conversations-Lexikon) iránt és abban kiadott agyvelő czikkelyről Balogh Pál észrevételére. U. ott, 1830 (Különny. a Tudom. Gyűjteményből)
  • Magyar-deák és deák-magyar orvosi szókönyv. U. ott. 1833 (Schedel Ferenccel együtt)
  • Sebészség Chelius után ford. U. ott, 1836–44. Négy kötet. (Ism. Figyelmező 1836)
Bugát Pál sírja Budapesten. Kerepesi temető: J. 169. Csontos László szobrász alkotása
  • Tapasztalati természettudomány Tscharner után ford. U. ott, 1836–37. Két kötet
  • Kisded sebészi eszköztár. Fritze után ford. U. ott. 1837 (Flór Ferenccel együtt)
  • A nevezetesebb sebészi véres műtétek. Fritze után latin és magyar nyelven kiadta. U. ott, 1839
  • Magyarországi orvosrend névsora. I. év. U. ott, 1840 (Flór Ferenccel együtt)
  • Gyógyszerek árszabása. U. ott, 1843
  • Természettudományi szóhalmaz. Buda, 1844 (V. Ferdinánd királynak van ajánlva, ki a szerzőt gyémántos gyűrűvel jutalmazta)
  • Phonologiai eszméi. U. ott, 1854

Orvosi cikkei az általa szerkesztett Orvosi Tárban (1831–1848), Akadémia Évk. (II. V. 1835. 1842. Emlékbeszéd Schuster János felett), Orvosok és Term. Munk. (1842. 1846.); Faragó János szobrász életrajza a Magyar Sajtóban (1857. 109. sz.), Természetrajzi és gazdasági cikkei a Tudományos Tárban (1838–39) és az Akadémiai Értesítőben (1850–56) jelentek meg. A bonctudományi műszavakról (U. ott, 1829. II–VII.) és a kézművesi műszavakról a Vasárnapi Ujságban (1858) jelentek meg cikkei. Az akadémia Zsebszótára szerkesztésében is részt vett.

Szerkesztette az Orvosi Tárt Schedel Ferenccel (1831–33), azután Flór Ferenccel 1848-ig. Több kötetre terjedő nyelvészeti kéziratait a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Orvosi Tár, 1840. 185-202. I.
  2. Orvosi Tár 1841. II. 241. l.

Források[szerkesztés]