Apácahantmadár

Apácahantmadár
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Australaves;
Csoport:	Eufalconimorphae;
Csoport:	Psittacopasserae;
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Légykapófélék (Muscicapidae);
Alcsalád:	Saxicolinae;
Nem:	Oenanthe;
Faj:	O. pleschanka;
Tudományos név
	Oenanthe pleschanka; (Lepechin, 1770)
Elterjedés
	Az apácahantmadár elterjedési területe költőhely (nyáron) telelőhely
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Apácahantmadár témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Apácahantmadár témájú kategóriát.

Az apácahantmadár (Oenanthe pleschanka) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Ivan Lepekhin orosz ornitológus írta le 1789-ben, a Motacilla nembe Motacilla pleschanka néven.^[3]

Előfordulása

Bulgáriában, a Fekete-tenger partvidékén, a Kaukázustól Kínáig fészkel. Ázsiai hegyekben 1000-2500 méter magasságban is megtalálható. Őszi vonulása szeptemberben kezdődik, eljut Indiába és Afrikába is. Természetes élőhelyei a nyílt, száraz lejtők és sziklás hegyoldalak.^[4]

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon ritka kóborló.^[5] A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület adatbázisa szerint Magyarországon csupán hat alkalommal sikerült megfigyelni, legutóbb 2019 júliusában, Kecskemét mellett tűnt fel, 1971 óta először.^[6]

Megjelenése

Testhossza 14 centiméter, szárnyfesztávolsága 25–27 centiméter, testtömege pedig 12–23 gramm.^[5] A hím arca, nyaka és szárnya fekete, a tojóé barna, hasuk világos.

Életmódja

Gerinctelenekkel, főleg hangyákkal és bogarakkal táplálkozik, ősszel gyümölcsöket is fogyaszt.^[3]

Szaporodása

A csésze alakú fészket a tojó készíti fűszálakból, amit szőrszálakkal bélel ki. Fészekalja 4-6 tojásból áll, melyen 13-14 napig kotlik.^[5] A kikelt fiókák még 13-14 napot töltenek a fészekben, majd a sziklák között rejtőzködnek.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma nagy és stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint.^[5]

Jegyzetek

↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2020. január 18.
↑ "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2020. január 18.
1 2 "Hand Books the Birds". Hozzáférés: 2020. január 18.
1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2020. január 18.
1 2 3 4 "Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület". Hozzáférés: 2020. január 18.
↑ "1971 óta nem látott madár tűnt fel Magyarországon". 24.hu. Hozzáférés: 2019. július 14.

Források

"A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2020. január 18.

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2020. január 18.

[B-2] "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2020. január 18.

[E-3] 1 2 "Hand Books the Birds". Hozzáférés: 2020. január 18.

[C-4] 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2020. január 18.

[F-5] 1 2 3 4 "Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület". Hozzáférés: 2020. január 18.

[6] "1971 óta nem látott madár tűnt fel Magyarországon". 24.hu. Hozzáférés: 2019. július 14.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]