Amstrad CPC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Amstrad CPC
Amstrad CPC 464, CTM 640 színes monitorral
Amstrad CPC 464, CTM 640 színes monitorral

Típus személyi számítógép
Fejlesztő Amstrad
Forgalomban 1984–1992
Processzor Zilog Z80A @ 4 MHz
Memória 64 vagy 128 KiB,
576 KiB-ig bővíthető
Operációs rendszer AMSDOS és Locomotive BASIC 1.0 vagy 1.1; CP/M 2.2 vagy 3.0
Kapcsolódás RS232 soros port
Bevitel billentyűzet, joystick
Adattárolás audiokazetta, 3-inches hajlékonylemez
Kijelző külső monokróm v. színes monitor
Alaptípus ára249,00 GBP / 899,00 DEM (CPC 464, 1984)

Az Amstrad CPC (teljes nevén Amstrad Colour Personal Computer) egy Zilog Z80 processzoros, 8 bites személyi számítógép. A gépet az Amstrad cég gyártotta és fejlesztette 1984-től 1992-ig. Paramétereivel a Commodore 64 vetélytársa kívánt lenni, kihasítva minél nagyobb piaci részesedést a '80-as évek első felében igen jövedelmező 8 bites számítógéppiacból.

A sorozatnak összesen hat modellje volt: az 1984-től 1990-ig gyártott CPC 464, az 1985. május-szeptember között forgalmazott, 3 collos beépített floppy drive-ot tartalmazó, de még szintén 64 KiB-os CPC 664 és az 1985-től 1990-ig gyártott, 128 KiB-os CPC 6128, valamint az 1990 szeptemberében bemutatott, továbbfejlesztett változatok, az Atari ST és Commodore Amiga gépekre emlékeztető külsejű, de adatmagnóval szerelt 464 Plus és 3 collos floppy drive-val szerelt testvére, a 6128 Plus, illetve az ezeken alapuló, de billentyűzet és meghajtó nélküli GX4000 játékkonzol.

A CPC 464 a magyar szemlélő számára külsőleg leginkább a Sinclair ZX Spectrum +2-re hasonlít (beépített magnetofonjával). E hasonlóság magyarázata, hogy az Amstrad 1986 áprilisában megvásárolta a Sinclair-cég számítógépgyártó részlegét és a ZX Spectrum +2 fejlesztésekor a CPC 464-es all-in-one koncepcióját vette alapul.

Piaci eredmények[szerkesztés]

Az Amstrad CPC-gépcsalád Európában jelentős üzleti sikereket ért el.

Franciaországban 1985 végére 60%-os piaci részesedéssel abszolút piacvezető lett,[1] és teljes életciklusa alatt (1990-ig) több mint 650 000 példányban kelt el.[2]

Németországban, ahol az Amstrad Plc és a türkheimi székhelyű Schneider Rundfunkwerke AG közötti licenciaszerződés értelmében Schneider CPC néven forgalmazták, már a bemutatás évében 40 000 példányban kelt el,[2] amivel 1984-ben a második legnagyobb példányszámban eladott számítógép volt (a Commodore 64 mögött), 1985 év végére pedig piacvezető lett. A CHIP Magazin nevű német számítástechnikai szaklap a CPC 464-est 1985-ben, a CPC 6128-ast 1986-ban Az év házi számítógépe (Heimcomputer des Jahres) címmel tüntette ki.[3][4]

Spanyolországban is nagy sikert ért el a CPC-sorozat. Itt a José Luis Dominguez vezette Indescomp nevű cég, a BBC Micro számítógépek korábbi spanyolországi disztribútora forgalmazta 1985-től. A nagy francia játékfejlesztők (pl. Loriciels) alkotásai mellett sok kiváló spanyol programozó is hozzájárult a viszonylag későn bemutatott CPC-k Sinclair- és Commodore-gépekével vetekedő szoftverellátottságához.

Az Egyesült Királyságban a Sinclair ZX Spectrum döntő piaci részesedése miatt a CPC nem tudott igazán átütő sikert elérni. 1985-86 fordulóján a ZX Spectrum 40%-os, az Amstrad 20%-os piacrésszel rendelkezett.[5] A konkurenciaharcnak az Amstrad Plc végül úgy vetett véget, hogy 1986 áprilisában megvásárolta a Sinclair Research Ltd számítógépes üzletágát, és a továbbiakban maga fejlesztette tovább, gyártatta (a távol-keleten) és forgalmazta a Spectrum gépeket, miközben a CPC-t megpróbálta feljebb pozicionálni (a CP/M rendszernek köszönhetően ez részben sikerült is).

A CPC-k Magyarországon egyáltalán nem terjedtek el. Magánimportban néhány példány bekerült, jellemzően az NSZK-ból és Ausztriából (tehát Schneider márkanév alatt), de hazai forgalmazó hiányában a Commodore és Sinclair gépeket megközelítő népszerűségre sem tudott szert tenni.

Összességében elmondható, hogy a gépcsalád - viszonylag kései bemutatása ellenére - sikerrel szállt harcba a többi otthoni számítógéppel, főleg a játékok terén, melyekkel elég jól el volt látva. A viszonylag alacsony árú, saját monitort is tartalmazó teljes számítógéprendszer, a nagy monokróm szöveges felbontás és a grafikai lehetőségek, valamint a CP/M szoftverek futtatásának lehetősége ugyanakkor az üzleti felhasználók számára is népszerűvé tette a gépet, amihez így nagy mennyiségű felhasználói szoftver is készült.

Pályafutásának ideje alatt a CPC sorozat gépeiből kb. hárommillió darabot adtak el (ennek több mint egyötödét Franciaországban).[6]

A Schneider CPC 6128 egy Schneider névvel címkézett Amstrad CPC 6128 volt, kinézetében is nagyon hasonlított az eredetihez.

Hardveres jellemzők[szerkesztés]

A CPC modellek hardvere a (4 MHz-es órajelű) Zilog Z80A processzoron alapult, amelyhez alapkiépítésben 64 vagy 128 KiB memória járult. A gépek legfeltűnőbb jellemzője a billentyűzetbe épített számítógép kialakítás mellett a beépített háttértároló volt, amely lehetett kazettás magnetofon vagy 3 collos floppy egység. A gépeket monokróm (GT64, később GT65) vagy színes (CTM640, később CTM644) monitorral együtt árulták, amely egyben a fő számítógép tápegységéül is szolgált. A koncepcióhoz az alapötletet az adta, hogy az Amstrad az 1980-as évek elején kompakt hifi-tornyaival alapozta meg sikereit a fogyasztói piacon, és az volt az elképzelésük, hogy a teljes számítógéprendszert is csak egy kábellel kelljen az elektromos hálózathoz csatlakoztatni.

Az alapgéphez sok eredeti (Amstrad illetve Schneider) és egyéb gyártóktól (pl. DKTronics, Romantic Robot) származó hardverbővítés volt kapható. A tévémodulátorral egybeépített külső tápegység (MP1, később MP2) segítségével a monokróm monitorral vásárolt gépet otthoni színes tévéhez lehetett csatlakoztatni, s így az munkára (szövegszerkesztés, irodai alkalmazások) és játék céljára egyaránt használható volt.

Már a CPC 464-eshez megjelent az Amstrad 3 collos kompakt floppy lemezeket kezelő külső lemezmeghajtója (FD-1), amelyet egy interface (DDI-1) segítségével lehetett a géphez csatlakoztatni. A későbbi típusokba (CPC 664 és CPC 6128) ugyanezt a drive-ot építették be, de (interface nélkül) külső egységként is csatlakoztatható maradt. A 3 collos floppy lemez érdekessége, hogy ez emlékeztet leginkább a magyar Jánosi Marcell zseniális találmányára, a "kazettás flopi"-ra.[7][8] Megjegyzendő ugyanakkor, hogy amikor az Amstrad ezt a szabványt választotta, annak sorsa már meg volt pecsételve, ugyanis az Apple ezzel egyidőben döntött a 3.5 collos változat mellett, amely később az Atari, Amiga és IBM PC gépekben is általánosan elterjedtté vált, miközben a kisebb kapacitású és drágább 3 collos floppy-kat már csak az Amstrad támogatta (1987-től Sinclair ZX Spectrum +3 gépükbe is ilyen meghajtót építettek).

Ezek mellett számos egyéb külső hardver, így nyomtatók és memóriabővítők is elérhetők voltak a gépcsaládhoz. A nyomtatók kapcsán megjegyzendő, hogy a német nyelvű országok piacain forgalmazott Schneider CPC 6128 már szabványos Centronics nyomtatóillesztővel rendelkezett, míg a többi CPC-hez még az alaplapból kiálló, régi fajta ("edge") csatolókhoz lehetett illeszteni a külső egységeket. (A későbbi, AZERTY billentyűs, francia piacra gyártott Amstrad CPC 6128-asok is Centronics csatolóval rendelkeztek.)

Az Amstrad és Schneider verziók egyébként teljesen csereszabatosak voltak egymással, bár az elektromágneses interferenciával kapcsolatban az NSZK-ban érvényes szigorúbb rendelkezések miatt a gépházon belül egyéb kisebb eltérések is megfigyelhetők.[9]

Gyártási ciklus[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hagedorn, Andreas: Angst haben wir keine. Schneider-Story. In: Happy Computer 3/1986, 133–138. 137.p.
  2. ^ a b Sammler-Check: Schneider CPC. In: Retro Gamer Spezial 2/2016, 100–107. 102.p.
  3. Computer des Jahres '85. (Hozzáférés: 2017. június 9.)
  4. Computer des Jahres. (Hozzáférés: 2016. október 21.)
  5. Lean, Tom: Electronic Dreams. How 1980s Britain Learned to Love the Computer. London: Bloomsbury, 2016. 174.p.
  6. Amstrad Product Archive. (Hozzáférés: 2009. szeptember 25.)
  7. Így nem lett világsiker a magyar kazettás flopi. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
  8. Képes Gábor: Jánosi Marcell és a bűvös floppy. (Hozzáférés: 2018. október 2.)
  9. Gépismertető - Amstrad CPC. (Hozzáférés: 2017. augusztus 28.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Amstrad CPC című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]