Schneider Rundfunkwerke AG

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Schneider Rundfunkwerke AG
Schneider Rundfunkwerke AG.jpg
Típus
Alapítva 1889
Megszűnt 2005
Székhely Türkheim, Németország
Vezetők Albert Schneider, Bernhard Schneider
Alapító Felix Schneider
Iparág szórakoztató elektronika, számítástechnika
Forma részvénytársaság
Termékek hifi-audio berendezések, televíziókészülékek, videoberendezések, számítógépek

A Schneider Rundfunkwerke AG egy német (korábban nyugatnémet) szórakoztató elektronikai és számítástechnikai nagyvállalat volt, amely nem tévesztendő össze a jelenleg is működő, Magyarországon is közismert, francia Schneider Electric céggel.

A kezdetek[szerkesztés]

A céget 1889-ben Felix Schneider alapította. A vállalkozás, amely eredetileg fából készült mosógépeket készített, 1965-ben költözött át a svábföldi Türkheimbe (ma: Bajorország), ahol - immár Leo Schneider vezetése alatt - zeneszekrényeket kezdtek gyártani, szintén fából. Ekkor kapta a cég a Schneider Rundfunkwerke GmbH, azaz "Schneider Rádióművek Kft." megnevezést (a vállalat 1985-től működött részvénytársasági formában).[1]

Hi-Fi made in Germany[szerkesztés]

Schneider Hi-fi made in Germany.jpg

A zeneszekrények után 1971-től a kompakt audioberendezések gyártása következett, amelyeket nagyobb áruházláncok, így például a Neckermann cég csomagküldő részlege is forgalmazott. Az ekkor már az Albert és Bernhard Schneider testvérpár által vezetett családi vállalkozás védjegye lett a Hi-Fi made in Germany, azonban a németországi gyártás (összeszerelés) ellenére is kedvező árú termékekkel hódították meg a vásárlókat, amelyek idővel minden ismertebb NSZK-beli áruházláncban elérhetőek lettek.[2] A cég termelési volumene 1971 és 1976 között megtízszereződött, és meghaladta az egymillió darabot.[3]

1983-tól a vállalat kínálata televíziókészülékekkel és videomagnókkal egészült ki. A következő évben megállapodást kötöttek a brit Amstrad céggel az Amstrad CPC számítógépek németországi forgalmazására, amelyeket kisebb változtatásokkal saját márkanéven, Schneider CPC-ként árusítottak (Németországban máig ezen a néven emlegetik ezt a, mintegy 3 millió példányban eladott számítógépcsaládot). Az együttműködés az 1987. év végéig tartott—ezt követően a Schneider saját fejlesztésű számítógépeket gyártott és forgalmazott.

1988-ban a francia Thomsontól megvásárolták a bajorországi Gebrüder Steidinger céget, amely a Dual lemezjátszók gyártója volt. Az akvizíció fő célpiaca Franciaország volt, ahol már régóta működött egy Schneider nevű szórakoztató elektronikai cég (amely szintén nem azonos a Schneider Electrickel, hanem egy családi vállalkozás, amelyet 1934-ben alapított Jacques és Sacha Schneider),[4] így szükségük volt egy ettől elkülöníthető, jól csengő márkanévre a szórakoztató elektronikai termékek számára.

Miután mind a számítógépes, mind a hifi-üzletág egyre nehezebb helyzetbe került az olcsó távol-keleti konkurencia miatt, a cég az 1993. évi berlini IFA rádiótechnikai kiállításon bemutatott lézertelevízióba helyezte minden reményét. A repülőgép-szimulátorok és planetáriumok világából már ismert technológia segítségével bármilyen, akár egyenetlen felületre is tűéles képet lehet vetíteni, ami a Schneider várakozásai szerint áttörést jelentett volna az otthoni tévénézésben.

Schneider Computer Division[szerkesztés]

Schneider Computer Division logo
Schneider CPC 6128 házi számítógép

A Schneider Computer Division az Amstrad Plc-vel 1984-ben kötött együttműködési szerződés végrehajtására, azaz a CPC számítógépek forgalmazására alakult üzletág volt, melynek ügyvezetőjeként Fred Köstert, az IBM korábbi németországi vezetőjét szerződtették.[5] Kezdetben a CPC-sorozat egyes változatait (464, 664, 6128), majd 1985-től - Schneider Joyce néven - az Amstrad PCW szövegszerkesztő számítógépeket is forgalmazták. 1986-tól a kínálat az Amstrad PC 1512/1640 IBM PC-kompatibilis gépekkel egészült ki.

1987 végén a Schneider vezetése úgy döntött, hogy az Amstrad PC-k újabb változatai helyett saját számítógépet fejleszt. A PC 1640 utódjaként dobták piacra a Schneider PC 2640 nevű, IBM PC/AT kompatibilis gépet, amivel teljesen szembementek az Amstrad üzletpolitikájával, és amelynek nincs köze a későbbi Amstrad PC 2000-es sorozathoz. Emiatt az Amstrad a Schneiderrel kötött szerződés megszüntetése mellett döntött, és 1988 áprilisában saját leányvállalatot hozott létre. A Schneider a még raktáron lévő CPC-ket eladhatta, de a továbbiakban nem volt jogosult az Amstrad termékek forgalmazására és a kapcsolódó jogok felhasználására sem.

1988-ban jelent meg a Schneider IBM PC/XT-kompatibilis számítógépe, a volt Commodore-fejlesztőmérnök, Wilfried Rusniok és csapata által tervezett Schneider Euro PC, amelyet a CPC-khez hasonló "házi számítógépes" kialakítással (azaz a billentyűzetbe épített alaplappal) gyártottak, és amelyben - szintén a CPC 6128 mintájára - a gépház (egyben billentyűzet) jobb oldali részébe építették be a (már nem 3, hanem 3,5 collos) floppy meghajtót. Ebben a gépben merevlemezes egység még nem kapott helyet, azonban a Schneider a későbbiekben hagyományos, desktop és torony kialakítású, a gép házától különálló billentyűzettel kínált PC-ket is gyártott (Tower AT, Euro XT, Euro AT, Euro SX stb.), majd a kilencvenes évektől a vállalat csődjéig monitorokon, laptopokon és hagyományos PC-ken is megjelent a Schneider márkanév.

A vállalat megszűnése[szerkesztés]

A lézertévével kapcsolatos várakozások - többek között beszállítói minőségi problémák miatt - végül nem igazolódtak be, a pénzügyi nehézségek folytatódtak, a vállalat hitelképessége is megkérdőjeleződött. A cégvezetés megpróbálta menteni a menthetőt. 1996-ban a Dual márkát és a kapcsolódó jogokat a Karstadt AG-nek adták el.

Schneider Technologies AG logo

1998-ban úgy tűnt, sikerült (állami, azaz tartományi) mentőövhöz jutni: 1 márka ellenében beszállt a cégbe a Landesanstalt für Aufbaufinanzierung nevű bajor állami fejlesztési bank. A Schneider-fivérek 2001. augusztus 31-éig megtarthatták szavazatelsőbbségi jogukat, azonban a hitelintézet lett a vállalat főrészvényese. Az akció azonban nem járt sikerrel. A CSU (bajor Keresztényszociális Unió) egyes politikusait sem kímélő botránnyá dagadt[6] vállalatfinanszírozási ügylet 2002 januárjában a csőd bejelentésével ért szomorú véget.[7]

A felszámolók a lézertechnológiai leányvállalatot (Schneider Laser Technologies AG) különös módon épp annak a beszállítónak adták el, amely a minőségi hibás lézeregységeket szállította korábban (Jenoptik), ráadásul a korabeli sajtóhírek szerint a szabadalmak értékéhez képest meglehetősen áron alul.[6]

A szórakoztató elektronikai üzletág (Schneider Electronics AG) maradványait a kínai TCL Corporation (ma ismert márkanevei: Thomson, Alcatel, Palm, Blackberry) vásárolta fel 8,2 millió EUR-ért. A TCL azonban három év után úgy döntött, hogy bezárja a türkheimi gyárat, ahol a csőd idején hétszázan, de még a működés utolsó évében is több mint százan dolgoztak.[8]

A Schneider így ma már csak márkanévként ismert: Ausztriában korábbi partnere, a salzburgi Silva Schneider HandelsgesmbH forgalmaz a mai napig is Silva Schneider néven különféle szórakoztató elektronikai termékeket (pl. hordozható, illetve LCD-televízióba épített DVD-lejátszót), de ehhez a német Schneider családnak a néven kívül már nincs köze.[9]

Az egykori türkheimi gyár területét 2005-ben a Finsterwalder Transport & Logistik nevű cég vásárolta meg és Businesspark A96 néven logisztikai központtá alakította.[10]

A Schneider védjegy sorsa[szerkesztés]

Schneider logo

A Schneider Rundfunkwerke AG közismert védjegye egy S betű volt, amelynek a két fele kissé el van csúsztatva egymástól. A logó első, fekete-fehér változatát 1979. október 16-án lajstromozta a Deutsches Patent- und Markenamt (német szabadalmi és védjegyhivatal), a jól ismert színes verziót (fekete felső és piros alsó rész) pedig 1981. január 27-én vették nyilvántartásba. A védjegyek 2001-ben a Schneider Technologies AG-hez kerültek (amely a Rundfunkwerke jogutódja volt), ennek felszámolásából pedig a Schneider Electronics GmbH nevű, a TCL által a Schneider felvásárlása céljából alapított céghez vándoroltak 2003-ban.

A történet 2008-ban vett érdekes csavart: nem más vásárolta meg őket, mint a francia Schneider Electric S.A. Mindkét védjegy oltalom alatt áll jelenleg is, a fekete-fehér védettségét legutóbb 2019. október 31-éig, a színesét 2020. augusztus 31-éig hosszabbították meg.[11]

Prospektusok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Radiomuseum: Schneider Rundfunkwerke. (Hozzáférés: 2017. augusztus 21.)
  2. Hi-Fi Industrie: Gelehrige Schüler. (Hozzáférés: 2017. augusztus 27.)
  3. Schneider-katalógus, 1981, 3.p.
  4. Schneider: Our Story. (Hozzáférés: 2018. május 7.)
  5. Schneider-Story: Angst haben wir keine. (Hozzáférés: 2017. szeptember 12.)
  6. a b CSU nicht aus dem Schneider. (Hozzáférés: 2018. február 20.)
  7. Sanierungsplan für Schneider gescheitert. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  8. Das Ende einer Ära. (Hozzáférés: 2017. augusztus 27.)
  9. Silva Schneider. (Hozzáférés: 2018. február 19.)
  10. Finsterwalder - Historie. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  11. Deutsches Patent- und Markenamt / DPMAregister. (Hozzáférés: 2018. március 19.)

Lásd még[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Schneider Rundfunkwerke AG című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.