Amstrad PCW

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Amstrad PCW / Schneider Joyce
Amstrad PCW 8256 (Schneider Joyce)
Amstrad PCW 8256 (Schneider Joyce)

Típus személyi számítógép
Fejlesztő Amstrad
Forgalomban 1985–1998
Processzor Zilog Z80A @ 4 MHz
Memória 256 vagy 512 KiB
Operációs rendszer CP/M Plus
Bevitel billentyűzet
Adattárolás 3-inches hajlékonylemez
Kijelző monokróm monitor (géppel egybeépítve)
Alaptípus ára 399,00 GBP (PCW 8256, 1985)


Az Amstrad PCW a brit Amstrad elektronikai nagyvállalat által kifejlesztett személyi számítógép, amely 1985 és 1998 között volt gyártásban. Az Amstrad és a német Schneider cég között 1988-ig hatályban volt licenciaszerződés értelmében a sorozat első modelljeit a németajkú országokban (NSZK, Ausztria és Svájc) Schneider Joyce néven forgalmazták.

Áttekintés[szerkesztés]

A PCW a Personal Computer for Word Processing, azaz "szövegszerkesztésre szánt személyi számítógép" kifejezés rövidítése volt. Eredetileg a WPC (Word Processing Computer) rövidítést szánták, de ezt végül elvetették, ugyanis a WPC a régi brit (és nemzetközösségi) rendőrségi rangrendszerben a woman police constable rövidítése volt, ami tréfálkozásra adhatott volna alapot. A német piacokon 1985-88 között használt Schneider Joyce megnevezés a gép belső kódnevére (Joyce) utalt, amit egyébként Alan M. Sugar, az Amstrad cég tulajdonos-vezérigazgatója titkárnőjének keresztneve után kapott.

Az Amstrad gépeiből ismert 3-collos meghajtó

A sorozatot – az Amstrad CPC családdal ellentétben, amely elsősorban otthoni számítógép volt – üzleti célra, azon belül is szövegszerkesztésre, az írógépek felváltására szánták. Mivel ára bemutatásakor az IBM PC számítógépek árának egynegyedét sem érte el, ráadásul az Amstrad all-in-one koncepciója jegyében a monitorral egybeépített gépet, billentyűzetet és mátrixnyomtatót is egy csomagban tartalmazott, igen hamar nagy népszerűségre tett szert. A teljes gyártási ciklus alatt összesen 8 millió példány kelt el gépcsalád különböző modelljeiből.[1]

1991-ig a PCW-ket az Amstrad gépeinél megszokott 3 collos ("kompakt") floppy lemezes meghajtóval szerelték, ami később - e kevésbé elterjedt lemezek magasabb ára, nehezebb beszerezhetősége és kisebb kapacitása miatt - nehézségeket okozott a felhasználóknak.

Érdekesség, hogy a PCW/Joyce gépcsalád Magyarországon is ismert volt, elsősorban újságírók kedvelték. A Magyar Nemzet, majd a Népszabadság neves publicistája, Bodor Pál (Diurnus) is ezt használta a késő nyolcvanas, kora kilencvenes években.

Bemutatás[szerkesztés]

Az Amstrad alapítója, Alan M. Sugar 1984-ben, a CPC 464 házi számítógép bemutatása után azt az utasítást adta munkatársainak, hogy kezdjenek dolgozni egy elsősorban szövegszerkesztésre szánt "üzleti számítógép" kifejlesztésén, a lehetőségekhez mérten - a költségek alacsonyan tartása érdekében - minél több elemet felhasználva a CPC-kből. Az ötlet alapját az szolgáltatta, hogy a munkahelyeken, főként kisebb cégek irodáiban ekkor még jellemzően hagyományos vagy elektromos írógépeket használtak, az IBM PC-k és más professzionális számítógépek (például a szintén 1984-ben bemutatott Apple Macintosh) viszont az áruk miatt számukra szinte elérhetetlenek voltak.

A projektet Roland Perry vezette, és ugyanazok a külső fejlesztő cégek dolgoztak benne, amelyek a CPC esetében már jó munkát végeztek. A célszoftvert a Locomotive Software, a hardvert az MEJ Electronics fejlesztette. A projekt későbbi fázisában úgy döntöttek, hogy operációs rendszerként az akkor még igen elterjedt CP/M-et alkalmazzák.

A gépet 1985 szeptemberében mutatták be, 256 KiB-os változatban (PCW 8256) igen kedvező, 399 fontos (nettó, azaz Áfa nélküli) induló áron. Kezdetben a Dixons áruházláncban árusították. A reklámkampány szerint a PCW "több mint szövegszerkesztő a legtöbb írógép áránál olcsóbban" (It's more than a word processor for less than most typewriters).

A PCW óriási sikert aratott: az első két évben több mint 700 ezer darabot adtak el belőle. Az európai számítógéppiacon a PCW-sorozat 20%-os piacrészt tudhatott magáénak, amivel az IBM 33,3%-os részesedését követően a második legelterjedtebb személyi számítógépnek számított.

Modellváltozatok[szerkesztés]

PCW 8256 és 8512[szerkesztés]

Amstrad PCW 8512, két beépített lemezegységgel

A sorozat első két modellje az 1985 szeptemberében bemutatott, 256 KiB-os és egy floppy-meghajtóval szerelt PCW 8256 (Németországban: Schneider Joyce), valamint a nem sokkal később piacra dobott bővített, dupla meghajtós változat, a PCW 8512 (Schneider Joyce Plus).[2] Természetesen lehetőség volt a 8256-os változat bővítésére is (256 KiB memóriabővítéssel és második belső floppy-meghajtó beépítésével).

A gépek három részegységből álltak: a magát a számítógépet (alaplapot) és a floppy-meghajtó(ka)t is tartalmazó, a japán Orion Electric által gyártott monokróm (zöld) monitorból, egy ennek oldalához csatlakoztatható külön billentyűzetből és egy szintén ehhez (hátul) csatlakoztatható kilenc tűs mátrixnyomtatóból. A monitor kijelzője 32 sorban 90 karaktert tudott megjeleníteni, ami igen jó minőségnek számított a maga korában (a PC-ken a 25x80 karakteres megjelenítés volt elterjedt akkoriban). A gép grafikus megjelenítésre is alkalmas volt, ami játékok futtatását is lehetővé tette (bár hangja - a csipogáson /beep/ kívül - nem volt a PCW-knek). A billentyűzeten voltak speciális, kifejezetten szövegszerkesztésre szánt karakterek, amelyeket a Locomotive Software által szállított, a géppel együtt értékesített Locoscript célszoftver ki is használt.

PCW 9256 és 9512[szerkesztés]

1987-ben mutatták be a PCW 8256/8512 gépcsalád utódját, a 9-es sorozatot, szintén két változatban (PCW 9256 illetve PCW 9512), amely 499 fontos (nettó) alapáron került az üzletekbe. Ennél a korábbi fekete alapon zöld kijelzőt fekete alapon fehér kijelző, a mátrixnyomtatót pedig a sokkal szebb minőségű nyomtatásra képes margarétakerekes megoldás váltotta fel. A gépek specifikációja egyebekben mindenben megfelelt a 8256/8512 sorozaténak.[3] Mivel az Amstrad és a Schneider közötti együttműködés éppen ekkor ért véget, a 9-es sorozat már nem jelent meg Schneider márkanéven. The partnership between Amstrad and Schneider had been formed to market the Amstrad CPC range of computers, and broke up when Amstrad launched the PCW9512.

1991-ben az Amstrad úgy döntött, hogy felhagy a 3 collos floppyszabvány alkalmazásával. Az ekkor bemutatott 9256+ és 9512+ változatokba (végre) az IBM PC és Mac gépekből is jól ismert 3,5 collos lemezegységet építették, amely azonban (a Commodore Amiga és Atari ST gépekhez hasonlóan) csak 720K-s (DD) lemezeket tudott kezelni. Emellett a 9512-es változat a Canon által gyártott korszerű BJ10 (később BJ10ex, majd BJ10sx) tintasugaras nyomtatóval is megvásárolható volt.

PCW 10[szerkesztés]

Az 1993-ban bemutatott PCW 10 változat nem volt más, mint egy 512 KiB-ra bővített PCW 9256-os, párhuzamos nyomtatócsatolóval és (a Locoscript 1 helyett) Locoscript 1.5 szövegszerkesztő programmal.

E modellvariánsból rendkívül kevés készült, mivel bemutatásakor a PC kompatibilis számítógépek már széles körben és olcsón elérhetőek voltak, miközben a PCW 10 az ekkor már igen lassúnak számító 8 bites Z80A processzorával és CP/M operációs rendszerével igen kevés többletet kínált az 1985-ös "őséhez" képest.

PCW 16[szerkesztés]

A PCW gépcsalád utolsó modelljének kifejlesztésekor az Amstrad igyekezett okulni a PCW 10-es kudarcából, azonban ez mégsem sikerült neki. Ahelyett, hogy valamelyik (PC vagy Mac) szabványhoz közelített volna, az 1995-ben igen kedvező, 299 fontos áron piacra dobott PCW 16 változat[4] teljesen önálló utat próbált járni, amire az 1990-es évek közepén már nem sok esély volt.

Kifejlesztettek egy, látványában a Macintosh gépekére emlékeztető grafikus (GUI) felületet (Rosanne), amely látványos volt ugyan, de úgy szakított (és vált teljesen inkompatibilissé) a korábbi PCW-kkel, hogy más szabványokkal sem lett "csereszabatos". Ráadásul multitaskingra sem volt alkalmas, azaz egy időben csak egy alkalmazást tudott futtatni. A géphez új programcsomagot, a Creative által kifejlesztett, a Locoscriptből elmentett fájlokat olvasni tudó új szövegszerkesztőt, valamint táblázatkezelőt, címjegyzéket, naptárt, számológépet és fájlkezelőt mellékeltek. Az Amstrad további programokat nem fejlesztett a PCW 16-hoz, és külső szoftvercégek sem láttak ebben semmilyen fantáziát.

A korábbi PCW-modellekhez hasonlóan (és 16 bitre következtetni engedő nevét meghazudtolva) a PCW 16 is az 1976-ban a Zilog cég által bemutatott 8 bites Z80 mikroprocesszor (Z80A jelű változat) köré épült, amely hiába volt 16 MHz-re gyorsítva (innen a PCW 16 elnevezés egyébként), a kilencvenes évek közepén a legtöbb üzleti célú számítógép már nemhogy 16, hanem 32 bites technológiát alkalmazott. Mindehhez a régi PCW-k "all-in-one" szemléletével is szakítottak: a 16-oshoz már nem járt csomagban nyomtató, hanem külön kellett azt megvásárolni.

Nem csoda, hogy a PCW 16 - tetszetős külseje és látványos kezelőfelülete ellenére - óriási kudarc lett. Forgalmazását 1998-ban szüntették be, és az Amstrad nem is mutatott be több "szövegszerkesztésre szánt személyi számítógépet" (azaz PCW-t).

Szoftverek[szerkesztés]

Kezdőcsomag[szerkesztés]

Locoscript szövegszerkesztő[szerkesztés]

A PCW-családhoz mellékelt legfontosabb alkalmazás (felhasználói program) a Locomotive Software által az Amstrad megbízásából kifejlesztett Locoscript szövegszerkesztő volt, amelynek lemezéről a számítógép bootolni tudott, azaz nem kellett külön rendszerlemezt behelyezni a gép elindításához. A program levelek és más dokumentumok megszerkesztését, kinyomtatását és floppy-n való eltárolását tette lehetővé. Fejléceket és lábléceket lehetett elhelyezni a dokumentumokban, emellett különféle tipográfiai megoldásokat is lehetett használni, beleértve a karakterek méretének és megjelenítési módjának (félkövér, dőlt, aláhúzott) beállítását. A későbbi változatok már helyesírás-ellenőrzésre és levélnyomtatásra (sorozatnyomtatás) is alkalmasak voltak. Míg a Locoscript 1 150, a PCW 9512-eshez mellékelt Locoscript 2 már 400 karaktert tudott kezelni.

CP/M operációs rendszer[szerkesztés]

A PCW-khez csomagban adott másik lemez a CP/M rendszer CP/M Plus változatát tartalmazta. Ez részleges, adatszintű kompatibilitás biztosított az MS DOS rendszerekkel is. A CP/M rendszerlemezen néhány speciális alkalmazás is helyet kapott, melyek közül a Digital Research DR LOGO programnyelve, valamint a Mallard BASIC programnyelv érdemel kiemelést. Utóbbi a Locomotive Software fejlesztése volt, de - a Locoscripttel ellentétben - önállóan nem, csak a CP/M-en belül volt futtatható.

Egyéb szoftverek[szerkesztés]

Mivel a PCW-sorozat igen nagy példányszámban talált gazdára, természetesen külső szoftverházak is meglátták a benne rejlő üzleti lehetőséget. Készült hozzá (a Locoscript alternatívájaként kínált) szövegszerkesztő, valamint táblázat- és adatbázis-kezelő alkalmazás is. Emellett egyéb üzleti célú programok (például bérszámfejtő és könyvelő szoftver), valamint programnyelvek is megjelentek.

Bár a gépcsaládot nem elsősorban otthoni, és különösen nem játék célú felhasználásra szánta a gyártó, játékprogramok is megjelentek hozzá, kihasználva a népszerű Sinclair ZX Spectrum és Amstrad CPC gépcsaládokhoz hasonló, Z80 alapú architektúrát. A legjobb átiratokat a neves Ocean szoftverháznak köszönhetjük, melynek termékei közül kiemelkedik a Batman és a Head Over Heals nevű izometrikus akciójáték, valamint a Match Day II fociprogram - valamennyi a kiváló programozó, Jon Ritman alkotása.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Amstrad Product Archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 8.)
  2. Old computers: Amstrad PCW 8256 and 8512. (Hozzáférés: 2017. augusztus 8.)
  3. Old computers: Amstrad PCW 9256 and 9512. (Hozzáférés: 2017. augusztus 8.)
  4. Old computers: Amstrad PCW 16. (Hozzáférés: 2017. augusztus 8.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Amstrad PCW című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]