Alosa algeriensis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alosa algeriensis
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Clupeomorpha
Rend: Heringalakúak (Clupeiformes)
Család: Heringfélék (Clupeidae)
Alcsalád: Alosinae
Nem: Alóza (Alosa)
H. F. Linck, 1790
Faj: A. algeriensis
Tudományos név
Alosa algeriensis
Regan, 1916
Szinonimák
  • Alosa fallax algeriensis Regan, 1916
  • Alosa finta algeriensis Regan, 1916
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Alosa algeriensis témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Alosa algeriensis témájú kategóriát.

Az Alosa algeriensis a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának heringalakúak (Clupeiformes) rendjébe, ezen belül a heringfélék (Clupeidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Az Alosa algeriensis elterjedési területe a Földközi-tenger, és az őt környező partok. Afrikában megtalálható, Észak-Marokkóban és Észak-Tunéziában (Tunéziában, az Ichkeul-tóban elszigetelődött állománya van); Európában, pedig az olaszországi Szardínia sziget nyugati felén, és néhány mesterséges tóban fordul elő.

Megjelenése[szerkesztés]

Ez a halfaj legfeljebb 43 centiméteresre nőhet. A szájpadlásán nincsenek fogak.

Életmódja[szerkesztés]

Az Alosa algeriensis egyaránt megél a sós-, édes- és brakkvízben is. A tengerben rákokkal és kisebb halakkal táplálkozik. Az édesvízben a felnőtt nem táplálkozik, viszont az ivadék ráklárvákat fogyaszt.

Szaporodása[szerkesztés]

Ez a faj anadrom vándorhal (a tengerből az édesvízbe vonul ívni). A hímek 3-4, a nőstények 4-5 évesen úsznak fel a folyókba. A vándorlás májusban kezdődik, amikor 14-18 Celsius-fokos a víz; az ívás május–június között van, amikor a vízhőmérséklete eléri a 20 Celsius-fokot, vagy az ennél is nagyobbat. Ívás után a felnőttek visszaúsznak a tengerbe, azonban sok közülük elpusztul. Az ivadék, felnőtt korig a folyók torkolatában marad.

Források[szerkesztés]