Alexandre Falguière

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alexandre Falguière
Alexandre Falguière ( à Rome).jpg
Született Jean Alexandre Joseph Falguière
1831. szeptember 7.[1][2][3][4][5]
Toulouse
Elhunyt 1900. április 19. (68 évesen)[1][6][7]
Párizs
Álneve Falguiere, Jean-Alexandre-Joseph
Állampolgársága francia[8]
Házastársa Blanche Falguière
Gyermekei Maurice-Alexandre-Alfred Falguière
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
Sírhelye Père-Lachaise temető (4)[9]
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandre Falguière témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alexandre Falguière, teljes nevén Jean Alexandre Joseph Falguière (Toulouse, 1831. szeptember 7. – Párizs, 1900. április 20.) francia szobrász és festő.

Pályafutása[szerkesztés]

Falguière síremléke, Párizs, Père-Lachaise temető. Laurent Marqueste műve

Toulouse-ban született a Valade utca 5. szám alatt, apja, Joseph, asztalos volt.[10] Bernard Griffoul-Dorval(wd) szobrász osztályába került a toulouse-i Képzőművészeti és Iparművészeti Iskolában (École supérieure des Beaux-Arts de Toulouse). Itt elért sikerei eredményeként ösztöndíjat kapott, hogy Párizsban folytathassa a képzését, azonban egzisztenciájának megteremtése érdekében előbb munkába állt Albert-Ernest Carrier-Belleuse(wd) szobrászművész igen jól menő cégénél, majd Jean Louis Chenillion(wd) mellett dolgozott.[11]

1854-től tanult az École des Beaux-Arts-ban,[11] ahol Jouffroy tanítványa volt, de nem követte mestere klasszikus irányát, hanem kezdettől fogva a művészi valóságábrázolás híve volt, így a realizmus egyik első mesterének tartják, bár őt az antik szellem is befolyásolta. Tulajdonképpeni eleme a kisplasztika, kedvenc kísérleti anyaga az agyag. 1859-ben elnyerte a Római Díjat a „Mézence blessé, sauvé par l'intrépidité de son fils Lausus” (A megsebesült Mezentius, akit fia, Lausus bátorsága mentett meg) című bazalt domborművével,[12][13] párhuzamosan Louis-Léon Cugnot-val(wd), aki azonos témájú reliefjével szintén elnyerte a díjat.[14] Az ösztöndíj birtokában 1860 és 1864 között a Villa Medici lakója volt, ahol 1861-ben újra találkozott toulouse-i földijével, Raymond Barthélemyvel(wd), aki 1860-ban nyerte el a Római Díjat, és aki egykor Toulouse-ban ugyancsak Griffoul-Dorval tanítványa volt.

Párizsba visszatérve már hírneve volt, a rue de l'Ouest 36.(Luxembourg kerület, ma rue d'Assas 68.) szám alatt lakott.

1864-ben nagy sikert aratott bronzalakjával, mely egy kakasviadalban győztes fiút ábrázol („Le Vainqueur au combat de coqs”),[15] és 1869-ben Szent Tarzíciusz vértanúságát ábrázoló szoborművével.[16] Azután elkészítette a Dráma alakját a párizsi új opera számára (1869), Pierre Corneille ülőszobrát a Comédie-Française(wd) számára, az Egyiptomi táncosnőt (1873), Toulouse város megbízásából Svájc allegorikus alakját, aki egy francia katonát támogat (1875),[17] a Zenét, az Asszonyt pávával,[18] Lamartine szobrát Mâconban (1878). Tőle való Ázsia alakja[19] az 1878. évi párizsi világkiállítás Trocadéro palotája előtti szökőkúton,[20] jelenleg a párizsi Musée d'Orsay előtt öt másik, hasonló méretű öntöttvas szoborral együtt látható, amelyek mindegyike egy-egy kontinenset (Észak és Dél-Amerika külön) képvisel.[21]

1882-ben a párizsi École des Beaux-Arts professzorává nevezték ki, és a Művészeti akadémia (Académie des Beaux-Arts) tagjává választották. Falguière tanítványai közé tartozott Antonin Mercié, Alfred Jean Halou, Laurent Marqueste,(wd) Gaston Schnegg,(wd) Camille Crenier,(wd) Achille Jacopin,(wd) Maurice Bouval(wd) és Jean-Marie Mengue,(wd) akik közül a leghíresebb Antoine Bourdelle volt.

1882-ben feltűnést keltett Diana istennő szobrával, 1883-ban elkészítette Gambetta szobrát Cahors-ban, 1893-ban Grévyét Dijonban. További emlékszobrai: Courbet admirálisról(wd) Abbeville-ben, Balzacról Párizsban az Avenue de Friedlandon, Lafayettről, Washingtonban). Ezután a párizsi Pantheon számára készített egy forradalmat dicsőítő csoportozatot. Legkedvesebb témája a meztelen női test, amelyet tökéletes tudással, francia könnyedséggel mintázott meg. Mellszobrai is értékes alkotások. Festéssel is foglalkozott, de képei (A birkózók, 1875;[22] Káin és Ábel;[23] az Ülő Diána,[24] Keresztelő János lefejezése; Sphynx stb.) kevésbé keltették fel a közfigyelmet. 1898-ban Falguière-t bízták meg a Balzac-emlékmű elkészítésével, miután a „Société des gens de lettres”,(wd) a szponzorai elutasították, hogy Auguste Rodin-től rendeljenek egy ilyen művet. Az ügy botrányt okozott, amelyet a sajtó „második Dreyfus-ügynek” nevezett, mivel Émile Zola Rodin-t támogatta. Annak bizonyítására, hogy ez az epizód semmiképpen sem befolyásolta barátságukat, Falguière egy Rodin mellszobrot[25] készített az 1897-es Párizsi Szalonra, Rodin pedig egy Falguière mellszobrot.[26]

A közmegbízások közül kiemelhetjük Charles Lavigerie bíboros(wd) bayonne-i emlékművét, amelynek gipszpéldányát Toulouse-ban, a Musée des Augustinsban őrzik, a Pèire Godolin(wd) emlékművet Toulouse-ban, a Léon Gambetta emlékművet Cahors-ban, a Gilbert du Motier de La Fayette emlékművet Washingtonban.

1878-ban a francia becsületrend tisztjévé, 1889-ben parancsnokává avatták.[27]

Betegségtől legyengülve Nîmes-be utazott, hogy felállítsák az Alphonse Daudet-emlékművét. Néhány órával a Párizsba való sietős visszatérése után, 1900. április 19-én Alexandre Falguière meghalt a rue d'Assas 68. szám alatti otthonában, özvegyét, a nála 19 évvel fiatalabb Blanche Charlotte Virginie néven született „Veidie”-t hagyva maga után.[28] A lakóházuk előtt felállított díszes ravatalt a világ minden részéről megjelent gyászolók koszorúzták meg. „Magyar színekben pompázó koszorút helyezett el Zala György, jeles magyar szobrászművész, a budapesti képzőművészeti társaság elnöke a párizsi magyar művészek nevében, Kallós Ede és Szirmai Antal(wd) magyar szobrászok kíséretében.” Négylovas hintón kísérte a gyászmisére a menet, majd további szertartások kíséretében temették el a Père-Lachaise temetőben.[29]

Párizs 15. kerületében utcát, teret neveztek el róla (Rue Falguière(wd)), (Place Falguière(wd)), s emiatt egy metróállomás is viseli az ő nevét a metró kerületi vonalszakaszán. Az 1900-as évek elején a Cité Falguière(wd) nevezetű zsákutca műteremlakásaiban sok művész lakott (köztük magyarok is).[30]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Jean Alexandre Joseph Falguière (holland nyelven)
  3. ↑ Alexandre Joseph Falguiere (francia nyelven). Ministry of Culture
  4. ↑ Jean Alexandre Joseph Falguière (angol nyelven), 2017. december 16.
  5. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ Falguière, Alexandre, Alexandre Falguière
  8. ↑ artist list of the National Museum of Sweden, 2016. február 12. (Hozzáférés: 2016. február 25.)
  9. ↑ Le Figaro (francia nyelven). Société du Figaro, 1900. április 24.
  10. ↑ Pierre Salies, Dictionnaire des rues de Toulouse, 1. kötet, Milan kiadó, Toulouse, 1989. 456. o.
  11. ↑ a b Léonce Bénédite, Gustave Larroumet (előszó), Alexandre Falguière, Librairie de l'art ancien et moderne, 1902. 5. o.
  12. ↑ Mesentius, akit Aeneas megsebesített és fia Laususz megmentett című, Falguière, 1859, relief
  13. ↑ Falguière alkotása az Images d'art oldalán. Megtekintve 2022-06-05
  14. ↑ Louis-Léon Cugnot reliefje, 1859
  15. ↑ Le Vainqueur au combat de coqs, Musée des Augustins, Toulouse. Bronz, 1864-es Párizsi Szalon; márvány, 1870-es Párizsi Szalon és készült fából is.
  16. ↑ Tarcisius, martyr chrétien, Musée des Augustins, Toulouse, 1868.
  17. ↑ Svájc, 1874. Musée des Augustins
  18. ↑ Pávás nő, Musée des Augustins.
  19. ↑ Képek: Ázsia, Alexandre Falguière
  20. ↑ A Trocadéro szökőkút 1900-ban
  21. ↑ Európa, Ázsia, Afrika, Észak-Amerika, Dél-Amerika és Óceánia szobrai, Párizs
  22. ↑ Lutteurs. A Musée d'Orsay honlapja
  23. ↑ Káin és Ábel, 1876. Musée des Beaux-Arts de Carcassonne
  24. ↑ Diane assise, 1878. Musée Rodin
  25. ↑ Rodin büszt, Musée Rodin weblapja
  26. ↑ Falguière büszt, Musée Rodin weblapja
  27. ↑ Francia Köztársaság Becsületrendje, Léonore adatbázis
  28. ↑ Archives de Paris, 6. kerület halotti anyakönyv, 1900/885. szám. - 2/26.b. oldalon.
  29. ↑ Le Figaro, 1900, április 24. 3. oldal
  30. ↑ Passuth Krisztina – Szücs György – Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1) Függelék A magyar festők párizsi lakcímei

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Alexandre Falguière című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alexandre_Falguière&oldid=24989606”