Alekszej Ivanovics Rikov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alekszej Ivanovics Rikov
Alexei Rykov.jpg
Született 1881. február 25.[1]
Szaratov
Elhunyt 1938. március 15. (57 évesen)[1]
Moszkva
Állampolgársága
Gyermekei egy gyermek
Foglalkozása politikus
Tisztség Member of the Russian Constituent Assembly
Kitüntetései Vörös Zászló érdemrend
Sírhely Communarka shooting ground

Alekszej Ivanovics Rikov aláírása
Alekszej Ivanovics Rikov aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszej Ivanovics Rikov témájú médiaállományokat.

Alekszej Ivanovics Rikov (Алексей Иванович Рыков; Szaratov, (1881. február 25.Moszkva, 1938. március 15.) orosz nemzetiségű bolsevik államférfi, a mezőgazdaság szakértője.

Fiatalkor, mozgalmi élet[szerkesztés]

Parasztcsaládba született 1881-ben. Apja meghalt, amikor Rikov 8 éves volt. Nővére, Klavgyija segítségével járt gimnáziumba, majd egy idő után maga is órákat adott, hogy eltartsa magát. Mint minden bolsevik, ő is 14 évesen kiábrándult a vallásból. A kazanyi egyetem jogi karára iratkozott be 1900 tavaszán.

Rikov 1899-ben csatlakozott az OSZDMP-hez. 1901-ben letartóztatták, s 9 hónapot ült. Az 1902. május elsejei felvonuláson majdnem megölték. Az arhangelszki kormányzóságba száműzték, de ő inkább illegális kommunista lett. 1902-ben kiszökött Genfbe, itt találkozott először Leninnel. Ezután visszament Oroszországba szervezni a munkásegyesületeket. Többször megváltoztatta tartózkodási helyét, az 1905-ös felkelésben is részt vett. 1905 márciusában a III. pártkongresszuson bekerült a Központi Bizottságba, és megválasztották a moszkvai pártszervezet vezetőjének. Május 14-én letartóztatták, és 9 évre száműzték, de az októberi cári manifesztum kiszabadította. A stockholmi kongresszus (1906. tavasz) után többször letartóztatták, 1908-ban Lenin hívására emigrált. Iljics azzal bízta meg, hogy a mensevikek közül csak a plehanovistákkal egyezkedjen. 191011-ben Rikov a békíteni akaró bolsevikok között volt. 1917-ig bezárólag 4-szer tartóztatták le, 2-szer megszökött. A háború alatt az „internacionalista” állásponton volt. Leninnel néha levelezett a száműzetésben is.

1917–1929: a politika elitjében[szerkesztés]

A februári forradalom hírére megszökött, és visszatért Moszkvába. Áprilisban szembeszállt Lenin téziseivel. "Oroszország a legkispolgáribb ország Európában", mondta a kongresszuson. Az októberi fordulatot ő is szervezte; nem volt ugyan jelen október 10-én a KB ülésén, de valószínűleg ellenszavazott volna. Az októberi fordulat után belügyi népbiztos lett. A hadikommunizmus egyik ötletmestere. De aztán rájött, hogy az ország egy kissé kimerült, és a NEP-et támogatta. Rikov a Népbiztosok Tanácsában ekkor lett Lenin egyik helyettese. Lenin halála (1924. január 24.) után elnök lett. A XIV. pártkongresszuson Buharinnal együtt a NEP utáni lassú átalakulás mellett foglalt állást, s akkor Sztálin is ezt támogatta, taktikából. 1927-ben nagy harsányan követelte Zinovjev és a másik kettő eltávolítását. 1929-ben aztán Rikovot, Buharint és Tomszkijt is kizárták a pártból.

A periférián. Huszonegyek pere[szerkesztés]

Ezután végigjárta a régi vezetők szokásosnak mondható kálváriáját: visszavették (1929), kizárták (1931), megint visszavették; közben megállás nélkül dicsőítette Sztálint és a többi vezért. A Kirov-gyilkosság után vadul mocskolta Zinovjevet és Kamenyevet. A volt jobboldali ellenzék néhány tagja közzé is tett egy nyílt levelet, amelyben Zinovjevék megbüntetését követelték. Zinovjev vallomásában Rikov, Buharin és Tomszkij nevét is említette. S noha Visinszkij főügyész 1936 szeptemberében azt nyilatkozta, hogy „a vizsgálat nem derített ki semmit”, Rikovot 1937 elején letartóztatták, és a harmadik moszkvai perben, a huszonegyek perében halálra ítélték. 1938 márciusában főbelőtték. A XXVII. pártkongresszuson (1988) rehabilitálták.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)