Aleksis Kivi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Aleksis Kivi
Aleksis Kivi portréja, valószínűleg Albert Edelfelt munkája
Aleksis Kivi portréja, valószínűleg Albert Edelfelt munkája
Élete
Születési név Alexis Stenvall
Született 1834. október 10.
Nurmijärvi
Elhunyt 1872. december 31. (38 évesen)
Tuusula
Pályafutása
Irodalmi irányzat Romanticizmus, realizmus
Fontosabb művei Hét testvér
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aleksis Kivi témájú médiaállományokat.
Kivi szülőháza Nurmijärviben

Aleksis Kivi, eredeti nevén Alexis Stenvall (Nurmijärvi, 1834. október 10.Tuusula, 1872. december 31.) finn író, a finn dráma és regényírás atyja, Mikael Agricola és Elias Lönnrot mellett a finn nyelvű irodalom egyik megteremtője.

Életpályája[szerkesztés]

Kivi Helsinkitől kb. 50 km-re északra Nurmijärviben született negyedik – legkisebb – fiúgyermekként. Egyetlen húga fiatalon meghalt. Apja, Eerik Stenvall, jegyzőként is tevékenykedett falujukban. Anyja – Annastiina Hamberg – a pietizmus szellemét hozta a családba. A család finn nyelvű volt, de svéd nyelven is boldogultak. Aleksis jól beszélt svédül.[1] Érdemes megemlíteni a sokszínű rokonságból apai ágon a tengerész nagyapát, illetve a nagybácsit, aki hírhedt rabló volt a környéken, míg anyja bátyjai kovács és építőmesterek voltak, akik a helyi templom restaurálását is végezték.

A betűvetést Nurmijärviben a jeles iskolamesternél - Malakias Costiandernél – tanulta, aki később a Hét testvér papjának modelljéül szolgált. 1847-ben szülei Helsinkibe küldték tanulni Malakias Costianderhez, aki az oktatásban a svéd nyelv mesteri használatára helyezte a hangsúlyt. Később, az egyetemen is tanító Fredrik Cygnaeus vezette iskolába járt, ahol – részben a folyamatos nélkülözés miatt – nehezen vette az akadályokat. A helyzet akkor sem javult, amikor magántanuló lett. Ebben az időben sikertelenül udvarol szállásadója lányának.

Egyik első irodalmi próbálkozása a Lakodalmi tánc Ljunghedenben (Bröllopsdansen på Ljungheden) című komédiája megnyerte Fredrik Cygnaeus tetszését. Ez semmiképp nem lehetett Kivi kárára, amikor a nagy nehezen elvégzett középiskola után a Cygnaeusnál tett privát vizsga alapján felvételt nyert a Helsinki Egyetemre. Ő volt egyébként az utolsó, akit ilyen módon vettek fel az egyetemre.

Ennek az időszaknak meghatározó kulturális áramlata a finn nemzeti ébredés. Lönnrot nyomdokain a fiatal (többségükben svéd anyanyelvű) intellektuelek népdalgyűjtő utakra jártak, az érdeklődés a finn nyelv és a finn kultúra felé fordult. Az Yrjö Koskinen vezette Finn Párt befolyása egyre erősödött. Kivi a párt szócsövének számító Irodalmi Havilap (Kirjallinen kuukauslehti) szerkesztője lett és jó kapcsolatban volt a fiatal fennománok jeles képviselőivel. Olyan támogatókat tudhatott maga mögött, mint Cygnaeus és Snellman, akik az állandó anyagi gondokkal küzdő Kivit pénzzel is segítették. Barátai a svéd anyanyelvű fiatal fennománok közül kerültek ki: Robert Svanström, Edmund Palmqvist, Thiodolf Rein (későbbi rektor), a Lindfors testvérek és az újságíró Emil Nervander, aki később Kivi kultuszának megteremtéséért sokat tett. Barátai kiemelkedő tehetségnek tartották, és anyagilag is segítették a – végül be nem fejezett – egyetemi tanulmányit. Ugyanakkor a Finn Párt konzervatív szárnyán befolyásos ellenfelei is voltak; August Ahlqvist és Agathon Meurman.

Ebben az időben gyakori volt, hogy svéd nevű de finn nyelven alkotó költők finn hangzású irodalmi álnevet vettek fel. A fiatal Alexis Stenvall az irodalmi életben Aleksis Kivi (sten = kivi = kő) néven jelent meg. Első sikereit színműveivel érte el. 1860-ban elnyerte a Finn Irodalmi Társaság díját Kullervo című drámájával. 1863-ban Helsinkitől nyugatra, a svéd nyelvű Siuntioba költözött, ahol bátyja – Juhani – földet bérelt. Élete hátralévő részében javarészt itt élt és alkotott egyik támogatójánál, Charlotta Lönnqvistnél.

1864-ben jelent meg a finn színházak repertoárján máig rendszeresen szereplő A pusztai vargáék (Nummisuutarit). A mű témája a varga fiának – Eskonak – sikertelen és kissé tragikomikus nősülési kísérlete. A színdarab számos mondata szállóigévé vált. Hasonló témát dolgoz fel az 1866-ban megjelent Eljegyzés (Kihlaus). Ebben az intenzív alkotó periódusban írja az Éjszaka és nappal (Yö ja päivä) Szökevények (Karkurit) és a Sörkiruccanás Schleusingenbe (Olviretki Schleusingenissä) című színdarabokat és Hangafüves rét (Kanervala) című verseskötetét, illetve publikál egy versciklust a Kirjallinen kuukauslehtiben. Megjegyzendő, hogy költészetét csak a XX. században kezdték értékelni, kortársai kidolgozatlannak találták verseit.

Későbbi drámái a Lea, a Leo és Liina (Leo ja Liina), a Canzio a Selma intrikái (Selman juonet) az Alma és a Margareta. Ezek közül különös jelentőségű a bibliai témájú Lea melynek, bemutatóját a finn nyelvű színjátszás kezdetének tekintenek. Az 1869. május 10-i bemutatóra a rossz idegállapotban lévő Kivi nem ment el. A címszerepet a finnül egy szót sem tudó svéd színésznő Hedvig Charlotte Raa játszotta, aki teljes szöveget szóról szóra tanulta meg.

A kunyhó Tuusulában, ahol Kivi meghalt

Kivi legjelentősebb alkotása a Hét testvér (Seitsemän veljestä) hosszú évek munkájával 1869-ben készült el, és a következő évben, négy füzetben jelent meg. Könyvalakban való megjelenését azonban gátolta August Ahlqvist vitriolos kritikája. A nagy tekintélyű irodalmár és egyetemi tanár indulatos fellépése elbizonytalanított a könyv kiadását már elhatározó Finn Irodalmi Társaságot, így a Hét testvér könyvalakban csak néhány hónappal Kivi halála után 1873-ban jelenhetett meg.

Talán a regény kiadásának nehézségei is hozzájárultak ahhoz, hogy az író idegállapota gyorsan romlott. 1870-ben tífuszon és delíriumon esett át, majd 1871-ben elmegyógyintézetbe került Lapinlahtiban. Itt „melankóliát” állapítottak meg nála. A rendelkezésre álló írásos dokumentumok alapján Kalle Achté a betegséget skizofréniának tartja, amit az izgalmak tovább rontottak. 1872-ben gyógyíthatatlannak nyilvánították, és az intézetből elbocsátották. Bátyja – Albert – fogadta be tuusulai házába, ahol az év utolsó napján meghalt. Állítólag halálos ágyán még felkiáltott: „minä elän” ami azt jelenti: élek, de azt is, hogy élni fogok. A sors kegyetlen fintora, hogy sok-sok évvel később egy rabló azért ölte meg az egész életében nélkülöző Kivit utolsó hónapjaiban gondozó Albert Stenvallt és feleségét, mert meg akarta kaparintani Kivi rejtett – nem létező – pénzét.

Emlékezete[szerkesztés]

Halála után hírneve gyorsan növekedett. Életrajzát V. Tarkiainen írta meg. Mára Kivi helye a finn irodalmi panteonban megingathatatlan.

Művei[szerkesztés]

A Hét testvér első oldala

Főbb művei[szerkesztés]

  • Lakodalmi tánc Ljunghedenben Bröllopsdansen på Ljungheden
  • A pusztai vargáék Nummisuutarit, (1864)
  • Kullervo, (1864)
  • Eljegyzés Kihlaus, (1866)
  • Sörkiruccanás Schleusingenbe Olviretki Schleusingenissä, (1866)
  • Hangafüves rét Kanervala (1866) versek
  • Éjszaka és nappal Yö ja Päivä, (1867)
  • Leo és Liina Leo ja Liina, (1867)
  • Szökevények Karkurit, (1867)
  • Canzio, (1868)
  • Alma, (1869)
  • Selma intrikái Selman juonet, (1869)
  • Lea, (1869)
  • Hét testvér Seitsemän veljestä, (1870)
  • Margareta, (1871)

Művei magyarul[szerkesztés]

  • Lea - Fordította: Halász I. - Szilasi M. (1876)
  • A pusztai vargáék - Fordította: Somkuti [álnéven Zolnai Gyula] (1929)
  • Hét testvér - Fordította: Kodolányi János (1942) és Rácz István (1955)

Versek a következő antológiákban[szerkesztés]

  • Északi fény : műfordítások finnből / ford. Bán Aladár et al. (1938)
  • Északi csillagok : finn rokonaink költészete / szerk. és magyarázatokkal ellátta Kodolányi János és Képes Géza ; Fáy Dezső rajzaival. (1943)
  • Északi lant / ford. Somkuti [álnéven Zolnai Gyula] (1943)
  • Finn versek és dalok / vál. és ford. Képes Géza (1959)
  • Finn költők antológiája /vál., szerk., előszó, jegyz. Fábián László. Ford. Ágh István, Bán Aladár at al. (1973)

Források[szerkesztés]

  1. http://www.aleksiskivi-kansalliskirjailija.fi/lang/index.php?option=com_content&task=view&id=23&Itemid=41
  • szerk.: Király István: Világirodalmi lexikon, Szerdahelyi István, 4, Budapest: Akadémiai Kiadó. ISBN 963-05-6711-3 III. kötet [1975] (1994) 
  • Laitinen, Kai. A finn irodalom története. Budapest: Gondolat (1981). ISBN 963-281-002-3 

További információk[szerkesztés]