Alain Tanner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alain Tanner
Alain Tanner (1993, Erling Mandelmann fotója)
Alain Tanner (1993, Erling Mandelmann fotója)
Született 1929december 6. (88 éves)
Genf
Állampolgársága svájci
Házastársa Janine Giudici, 1964 óta
Foglalkozása filmrendező, forgatókönyvíró
Iskolái Genfi Egyetem
Díjak cannes-i Nagydíj (1981), César-díj (1984)

Alain Tanner weboldala
Alain Tanner az IMDb-n
Alain Tanner PORT.hu-adatlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alain Tanner témájú médiaállományokat.

Alain Tanner (Genf, 1929. december 6.) svájci filmrendező, forgatókönyvíró.

Életpályája[szerkesztés]

A patinás genfi Collège Calvinban tanult, majd a Genfi Egyetemen szerzett közgazdász végzettséget. Itt Claude Gorettával 1951-ben megalapította az egyetemi filmklubot. Végzését követően két évig a kereskedelmi hajózásban dolgozott, majd 1955 és 1958 között Londonban élt, ahol érdeklődni kezdett a filmkészítés iránt, és a Brit Filmintézetben helyezkedett el.

1957-ben készült el első filmje, a Szép idők (Nice Time, francia címe: Picadilly la nuit) Claude Gorettával. A film elnyerte a legjobb kísérleti film díját az 1957-es nizzai fesztiválon.

Hazatérve a Svájci Televízióban vállalt rendezői állást, ahol több rövidfilmet és dokumentumfilmet készített (mint például az Árvíz Firenzében 1966-ban). 1962-ben megalapította a Svájci Filmesek Szövetségét.

1968-ban Michel Soutter, Claude Goretta, Jean-Louis Roy, Jean-Jacques Lagrange és Alain Tanner megalakította a fiatal svájci filmművészet fejlesztésére az Ötök Csoportját (Groupe 5).

Az 1960-as évek végétől olyan filmekkel vált ismertté, mint a Charles élve vagy halva (1969), A szalamandra (Bulle Ogier, 1971), Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves (1976), Fényévek távolában (Cannes-i Nagydíj, 1981) vagy A fehér városban (César-díj, a legjobb francia nyelvű film díja, 1983).

Ezek közül három filmet John Berger angol íróval készített el (A szalamandra, A világ közepe, Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves).

A Lausanne-i Egyetem 2008-ban díszdoktori címet adományozott neki, majd ugyanebben az évben a Rencontres Cinéma Gindou díszvendége volt.

A zsűri tagja volt az 1972-es cannes-i, valamint az 1983-as velencei filmfesztiválon.

Filmjei[szerkesztés]

  • Nice Time (Picadilly la nuit,, Szép idők, dokumentum-rövidfilm, Claude Gorettával), 1957
  • Ramuz, passage d'un poète (rövidfilm), 1961
  • L'école, 1962
  • Les apprentis, 1964
  • Une ville à Chandigarth, 1966
  • Docteur B, médecin de campagne, 1968
  • Charles mort ou vif (Charles élve vagy halva) – Arany Leopárd díj, Locarno, 1969
André S. Labarthe és Alain Tanner az „68 májusa filmen” című kerekasztal-beszélgetésen
  • La Salamandre (A szalamandra), 1971
  • Le Retour d'Afrique (Visszatérés Afrikából), 1973
  • Le Milieu du monde (A világ közepe), 1974
  • Jonas qui aura 25 ans en l'an 2000 (Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves), 1976
  • Messidor, 1978
  • Les Années lumière (Fényévek távolában) – cannes-i fesztivál Nagydíja, 1981
  • Dans la ville blanche (A fehér városban) – César-díj, legjobb francia nyelvű film díja, 1983
  • No Man's Land (Senkiföldje), 1985
  • Une flamme dans mon cœur (Egy láng a szívemben), 1987
  • La vallée fantôme (A fantomvölgy), 1987
  • La femme de Rose Hill (A Rose Hill-i lány), 1989
  • L'Homme qui a perdu son ombre (Az ember, aki elveszítette az árnyékát), 1991
  • Le Journal de Lady M. (Lady M. naplója), 1993
  • Les hommes du port (A kikötő emberei, dokumentumfilm), 1995
  • Fourbi, 1995
  • Requiem, 1998
  • Jonas et Lila, à demain (Jónás és Lilla), 1999
  • Fleur de sang, 2002
  • Paul s'en va, 2004

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Alain Tanner című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További forrás[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]