Alain Tanner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Alain Tanner
Alain Tanner (1993, Erling Mandelmann fotója)
Alain Tanner (1993, Erling Mandelmann fotója)
Született 1929december 6. (88 éves)
Genf
Állampolgársága svájci[1]
Házastársa Janine Giudici, 1964 óta
Foglalkozása filmrendező, forgatókönyvíró
Iskolái Genfi Egyetem
Kitüntetései cannes-i Nagydíj (1981), César-díj (1984)

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alain Tanner témájú médiaállományokat.

Alain Tanner (Genf, 1929. december 6.) svájci filmrendező, forgatókönyvíró.

Életpályája[szerkesztés]

A patinás genfi Collège Calvinban tanult, majd a Genfi Egyetemen szerzett közgazdász végzettséget. Itt Claude Gorettával 1951-ben megalapította az egyetemi filmklubot. Végzését követően két évig a kereskedelmi hajózásban dolgozott, majd 1955 és 1958 között Londonban élt, ahol érdeklődni kezdett a filmkészítés iránt, és a Brit Filmintézetben helyezkedett el.

1957-ben készült el első filmje, a Szép idők (Nice Time, francia címe: Picadilly la nuit) Claude Gorettával. A film elnyerte a legjobb kísérleti film díját az 1957-es nizzai fesztiválon.

Hazatérve a Svájci Televízióban vállalt rendezői állást, ahol több rövidfilmet és dokumentumfilmet készített (mint például az Árvíz Firenzében 1966-ban). 1962-ben megalapította a Svájci Filmesek Szövetségét.

1968-ban Michel Soutter, Claude Goretta, Jean-Louis Roy, Jean-Jacques Lagrange és Alain Tanner megalakította a fiatal svájci filmművészet fejlesztésére az Ötök Csoportját (Groupe 5).

Az 1960-as évek végétől olyan filmekkel vált ismertté, mint a Charles élve vagy halva (1969), A szalamandra (Bulle Ogier, 1971), Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves (1976), Fényévek távolában (Cannes-i Nagydíj, 1981) vagy A fehér városban (César-díj, a legjobb francia nyelvű film díja, 1983).

Ezek közül három filmet John Berger angol íróval készített el (A szalamandra, A világ közepe, Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves).

A Lausanne-i Egyetem 2008-ban díszdoktori címet adományozott neki, majd ugyanebben az évben a Rencontres Cinéma Gindou díszvendége volt.

A zsűri tagja volt az 1972-es cannes-i, valamint az 1983-as velencei filmfesztiválon.

Filmjei[szerkesztés]

  • Nice Time (Picadilly la nuit,, Szép idők, dokumentum-rövidfilm, Claude Gorettával), 1957
  • Ramuz, passage d'un poète (rövidfilm), 1961
  • L'école, 1962
  • Les apprentis, 1964
  • Une ville à Chandigarth, 1966
  • Docteur B, médecin de campagne, 1968
  • Charles mort ou vif (Charles élve vagy halva) – Arany Leopárd díj, Locarno, 1969
André S. Labarthe és Alain Tanner az „68 májusa filmen” című kerekasztal-beszélgetésen
  • La Salamandre (A szalamandra), 1971
  • Le Retour d'Afrique (Visszatérés Afrikából), 1973
  • Le Milieu du monde (A világ közepe), 1974
  • Jonas qui aura 25 ans en l'an 2000 (Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves), 1976
  • Messidor, 1978
  • Les Années lumière (Fényévek távolában) – cannes-i fesztivál Nagydíja, 1981
  • Dans la ville blanche (A fehér városban) – César-díj, legjobb francia nyelvű film díja, 1983
  • No Man's Land (Senkiföldje), 1985
  • Une flamme dans mon cœur (Egy láng a szívemben), 1987
  • La vallée fantôme (A fantomvölgy), 1987
  • La femme de Rose Hill (A Rose Hill-i lány), 1989
  • L'Homme qui a perdu son ombre (Az ember, aki elveszítette az árnyékát), 1991
  • Le Journal de Lady M. (Lady M. naplója), 1993
  • Les hommes du port (A kikötő emberei, dokumentumfilm), 1995
  • Fourbi, 1995
  • Requiem, 1998
  • Jonas et Lila, à demain (Jónás és Lilla), 1999
  • Fleur de sang, 2002
  • Paul s'en va, 2004

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Alain Tanner című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További forrás[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  1. Munzinger-Archiv