Akupunktúra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az akupunktúra bizonyos, meghatározott testfelszínhez közeli területek, pontok mechanikus ingerlése, amelynek létezése a több ezer éves hagyományos kínai orvoslás egyik szakterületeként vált ismertté. Bár a kínai szakirodalom korábban nem említhette a beavatkozásoknak élettani hátterét, újabban kiterjedt kutatások folynak mind Keleten, mind Nyugaton a hatásmechanizmus alapjaival, a szerteágazó élettani hatások magyarázatával kapcsolatban. Az akupunktúra a nyugati orvostudomány számára értelmezhetetlen, bizonyíthatatlan elvekre épül, a hiteles kísérletek alapján a hatása nem tér el a placebótól.[1]

Akupunktúra

A biológiailag aktív pontok jellemzői és stimulációjuk hátterében álló folyamatok hatásmechanizmusainak tudományos vizsgálata[szerkesztés]

A bioanyag stimulációjának különböző formái függnek az elérendő szövetek mélységétől, amelyek lehetnek a bőr, a kötőszövet, az izom, az izompólya (fascia), a csonthártya (periosteum), az idegdúcok (ganglionok), az idegek (nervi), a biostimuláció intenzitásától (QI érzés kiváltása szúrással=fájdalomcsökkentő hatás elérése szúrással), az alkalmazott energia fajtájától (elektromos, elektromágneses vagy lézer), az ingerlésre kiválasztott (stimulálandó terület) szegmentális- funkcionális egység a szelvényezettség eredetétől függ (dermatoma, myotoma, sclerotoma, viscerotoma, neurotoma, osteoma). A stimulációs lehetőségek az alkalmazott mechanikai módszer, eszköz, gép részére lehetnek kis területű pontok, nagyobb területek, illetve ennél nagyobb kiterjedésű régiók. A beavatkozásokban törekednek arra, hogy a kötőszöveti (az izom és fascia) valamint a perifériás idegi struktúrák stimulációját végezzék el.

A stimuláció céljaira kiválasztott anatómiai helyek lehetnek: triggerpontok, tenderpontok, paravertebralis pontok, zónális pontok (Head, Mackenzie, Zaricott Shu, Mu pontok),[2] végül az izmok motoros pontja („jumping Acupuncture”). E pontklasszifikáció részletes felosztásban tartalmazza az általános stimulációs gyakorlatban alkalmazott pontokat.

A biológiailag aktív pontok elektromos jellemzőinek vizsgálata már korábban elkezdődött, amelynek során igazolták [Niboyet, 1949], [Okazaki, 1975)] a bőr egyes területeinek csökkent elektromos ellenállását a környezetéhez képest. Ugyanezt erősítette meg később Grall [Grall, 1965] azzal, hogy a bioaktív pontokban 5-50 kΩ, míg a fals pontokban 0,5-3 MΩ ellenállást mért.
A biostimulációs beavatkozásokhoz úgynevezett elektromos pontkeresőket is alkalmaztak a területek, illetve pontok tapintásos felismerése mellett, amelyek ezen elvek alapján „keresik fel” a bioaktív pontokat. Természetesen a pontok körülbelüli elhelyezkedését, közelebbi topográfiáját ismerni kellett. Történtek mérések [Bossy, 1976] friss hullákon is, ahol a nedvesség, elektrolitforgalom megléte még mérhetővé tette e pontok meglétét. Később Rabischong [Rabischong, 1979] sikeresen megismételte ugyanezen méréseket. A vizsgált bioaktív pontok tulajdonságainak további ismeretéhez vezetett azok infravörös emissziós képének mérése [Bergman, 1982]. Később a figyelem ezen biopontok mérhető anyagcseréjének kutatása felé fordult, és a pontok által kibocsátott CO2 quantitatív mérésével Eőry Ajándok [Eőry, 1984] ezt sikeresen bizonyította is. Az egyes pontok mechanikai stimulációjával előidézhető, ún. tovahaladó izgalmi érzet megfelelt a klasszikus kínai orvoslás által tapasztalati úton megismert és összegzett, ún. csatornák útjának. Ez volt a Propagated Sensation along Acupuncture Channell kimutatása [Yu, 1979, 1982 (PSAC)].
TC 99 izotóp beadását követően szcintillációs kamerával a pont és környékének detektálása [Darras, 1984] újabb lépést jelentett a bizonyítások között. A bioaktív pontban elvégzett elektromos stimuláció tovaterjedésének, illetve a csatorna mellett és nem a dermatoma határain belül történő ingerület tovaterjedését mint az Electrical Propagation along the Channels jelenségét [(EPEC) Mussat, 1987] ismerik ma.

A biostimuláció jelenségének megértéséhez a stimulálandó aktív pontok morfológiai ismerete elengedhetetlen. Ezen pontok mérete 1-5 mm² nagyságú, [Bossy, 1984], de akár 5 cm² is lehet humán vonatkozásban. A tapasztalatok alapján nagy testű haszonállatokban az ismert humán azonos pontok területénél lényegesen nagyobb a területe. Az akupunktúrás pont nem korlátozódik a bőrfelszínre, hanem az alatta elhelyezkedő izomzatot, kötőszöveti struktúrát is magában foglalja [Chang, 1983], [Takeshige, 1993].

Elektronmikroszkópos vizsgálatok igazolták, hogy a pont egy verticális oszlopként jelenik meg, amely átjárást biztosít a bőr felszíne és a mélyebb szövetek között. [Heine, 1986]
Ezen bioaktív pontok ezreinek mérése után Senelar [Senelar, 1987] azt állítja, hogy az ismert (eddig tesztpontként több mint 360, amelyhez kiegészítőül jönnek a szatellita- és a mikrorendszerek pontjai) aku-pontok 90%-a hasonló szöveti képet mutat. Ugyanezt igazolta később Heine [Heine, 1987] majd Dung [Dung, 1987] is egymástól függetlenül. Egyes pontok azonosak a cranialis spinális idegvégződésekkel [Gunn, Melzack, 1977] illetve mások különálló ér–ideg komplexumok penetrációi a szuperficiális fascián Serisawa, Heine [Serisawa, Heine 1986] szerint. Az állati és emberi bioanyagban történő topográfiai vizsgálatok is megerősítik azt, hogy ilyen bioaktív pontokat találunk a csontok mentén a perifériás idegek behatolási helyeinél a csontok forameneibe [Omura, 1976], a neuromuscularis összeköttetéseknél [Melzack, Liu, 1985], a pontokat a nagy perifériás idegek elágazásai, valamint a ligamentumok szenzitív pontjai, humán bioanyagban a sutura calvariae vonalaiban észlelhetők. A veterin bioanyag vonatkozásában csak újabban megismert triggerpontok [Kothbauer, 1987, 1999] és aku-pontok korrelációja több mint 71%. Több éves tapasztalatok alapján, léteznek speciális, csak patogén körülmények között tapintható, a környező szöveti struktúrától konzisztenciájukban eltérő tapintású tenderpontok, amelyek funkcionális akupunktúrás pontoknak felelnek meg, azaz kezelésükkel a pont a későbbiekben nem tapintható. Ez a biostimuláció által elindított folyamat kedvező kimeneteléről is felvilágosítást ad. A bioanyag bőrfelszíne, azaz az idegrendszer vonatkozásában, a bőrben levő perifériás receptorok és a központi autonóm idegrendszer kapcsolata során a biostimulációs inger, azaz az afferens impulzus útja a kontralaterális hypothalamus anteriorhoz vezet, ahol a szomatoautonóm reflex aktiválása bekövetkezik. Az efferens impulzus útja a hipotalamusz reflexközpontnából – a cholinerg vasodilatator idegeken keresztül – az érintett területre vezet vissza, amelynek az eredménye: a fájdalmas és spasticusan görcsös izom vazodilaktációja bekövetkezik[Melzack és Wall, 1965]. Ez központi idegrendszeri hatás, amely erősíti a biostimulációs mechanikai vagy elektromos, vagy elektromágneses inger (lézer, mágnesmező) lokális, a terület ereinek falára ható vasodilatativ hatását [Takeshige, 1983]. A biostimuláció helye a beavatkozás után 20-25 perccel ellazult. Ez a lokális axonreflex és a központi idegrendszeri hatások közös ellazító befolyására utal.

A periféria és az autonóm idegrendszer kapcsolata a biostimuláció vonatkozásában[szerkesztés]

A mechanikus biostimuláció során elsődleges a nociceptiv input az A-deltarostok és a vékony velőtlen C-rostokon keresztül a dorzális gerincvelői szarvban. Ezek kerülnek ingerületbe először. Igazolt, hogy az A- deltarostok stimulációja gátolni képes a C-rostokét az ingerület kompetitív gátlása révén, azaz a C-rostokon befutó impulzusok gátlásával [Melzack és Wall, 1965]. Egy Calcitonin gén kapcsolt peptid (cCRP) termelődik, ha a fájdalmasan kontrahált izomba akupunktúrás tűt helyeznek. Az axon collaterálisok a kolinerg idegvégződéseket izgatják, amelyek a környező erekhez vezetnek. A nagy felszálló pályák érintetlensége szükséges ehhez a mechanizmushoz, ott ahol pl. a sérülés a gerincvelői idegrendszert teljes mértékben érintette, úgynevezett harántléziót hagyva maga után, ott nem voltak sikeresek a beavatkozások. Amikor a veterinárius vagy humán bioegyedek paravertebrális ganglionjait stimuláljuák, az ingert a környéki idegrendszer szimpatikus rostja vezeti, amely által az Ach-kibocsátás (acetilkolin) növekedik [He és mtsai, 1986]. A megnövekedtet Ach a bioanyag spasztikus, iszkémiás izomzatában az erek tágulásához vezet. A folyamatban újabban tisztázódott a Substantia P [Chang, 1986] jelenléte, amely a tű hegye körül megjelenő, hosszú aktivitású neurotranszmitter, a fájdalomingerek kémiai átvitelében játszik szerepet. Ezen folyamatokból látjuk, hogy a perifériás biostimuláció folyamán mind a centrális, mind a lokális autonóm (független) idegrendszer aktiválódik.

Az akupunktúra segítségével létrehozható fájdalomcsillapítás (analgesia) e módszerrel történő kivitelezésére a 20. század utolsó harmadában figyeltek fel Nyugaton. Ennek is köszönhető, hogy sajnálatos módon e terület került a kutatások előterébe, holott a hagyományos kínai orvoslás nem csupán a fájdalomcsillapítás területén ért el eredményeket.

Ezt igazolták a bioanyag laktációra kifejtett pozitív biostimulációs hatás elérésével száraz szúrás útján.

Az első, feltárt mellkasban végzett műtét végzése akupunktúrás fájdalomcsillapítás mellett [Kína, 1965], valamint az élő bioanyagban jelenlevő endogén opiátok felfedezése óta [Goldstein, 1976], [Snyder és 1980], [Simantov, 1975] [Stux és Pomeranz, 1987] ma már tudjuk, hogy a száraz szúrás általi stimulációban 15 klasszikus neurotranszmitter [Mayer, 1977], [Zhang, 1980], [Pomeranz és Chin, 1976], 20 opioid peptid [Cheng és Pomeranz, 1980], [Han és mtsai, 1986], [Kitade és mtsai, 1988], valamint az endogén opiátok három nagy csoportja, a béta-endorfin, enkefalin, dinorfin játszik fontos szerepet [Pomeranz és Chin, 1976], [Lee és mtsai, 1978], [Clement-Jones és mtsai, 1980].

A fájdalomcsillapító mechanizmusban lényeges a bioanyag fájdalommodulációs rendszerének aktiválódása. Az endogén és exogén noxák informatív észlelése folyamán lényegesek a perceptív folyamat változásai. A fájdalomélmény emocionális feldolgozása is fontos. A kognitív folyamatok, a múltbeli tapasztalatok, a figyelem stb. lényeges szerepet játszanak a fájdalom élményének feldolgozásában. A fájdalom felfogása, facilitációs rendszere mellett jelen van a bioegyedekben a fájdalom gátlórendszere is. Ez a homeosztázist biztosító védekező idegrendszeri szerveződés egyik fajtája.

Sokáig tartotta magát az a téves hiedelem, hogy a száraz szúrás által kiváltott fájdalomcsillapítás csupán placebóhatású. Bár a placebóhatás a humán bioanyagban minden valószínűség szerint is kb. 25-30%-ban működik, azonban itt is az ún. fals pontok stimulációjával fájdalomcsillapító hatás nem érhető el [König és Wancura, 1984]. Beavatkozások és hosszú évek során kialakult tapasztalatok alapján is elmondható, hogy a placebóhatás állatoknál nem működik, ugyanakkor a stimulációs eredmények és más célokkal történt veterin kezelések [Kothbauer és tsai, 1985, 1998] is alátámasztják a száraz szúrással történő fájdalomcsillapítás hatékony működését veterin bioanyagban.

Ha a száraz szúrás elektromos ingerléssel egészül ki, akkor elektroakupunktúráról beszélünk. Az elektorakupunktúrás analgesia eszköze a tű és a hozzá csatlakoztatott olyan négyszögimpulzust adó áramforrás, amely alacsony frekvenciával és a veterin bioanyag számára elviselhető, humán bioanyag számára könnyebben kontrollálható magasabb intenzitású elektromos biostimulációját adja a pontoknak. A beavatkozások során főleg a kisállatpraxisban sikeresen alkalmazható volt fájdalomcsillapítás elérésére. Az alacsony frekvencia eseteinkben 2–4 Hz-es biostimuláció, amelynek eredménye: sebészi analgesia (fájdalomcsillapítás) volt, amely lassan kialakuló, a bioanyag egész testére ható eredményt hozott. Jellemző rá, hogy folyamatosan fennáll az ingerlés után is. A generalizált, diffúz hatást kumulatív hatásúvá növelhetik egy-egy újabb stimulációval. Ezt alátámasztják mások adatai is [Omura, 1979]. Humán és veterin bioanyagban igazolt az, hogy ezen beavatkozás endorphin dependens, a mély izomzat szenzoros receptorainak stimulációval az encephalin kibocsátása nő [Pomeranz, 1984]. Ezen tényt igazolja az is, hogy ez a folyamat naloxonnal blokkolható, amely ismert opiát antagonista. A gerinvelői nagy felszálló és leszálló idegi pályák teljes épsége szükséges hozzá (intact afferens/efferens beidegzés fontos). Ennek magyarázata az, hogy a perifériás idegrendszer impulzusait a felszálló hosszúpályarendszerek a gerincvelő fehér állományában szállítják fel a központi agyi magvakhoz, majd az agykéreghez. A folyamat methionin-encephalin függő.

A beavatkozásokban az egyik oldalon alkalmazott akupunktúra hatását az oldalak keringési különbsége nem befolyásolta.

A Hagyományos Kínai Orvoslás című részben leírt QI érzés olyan szenzáció, amit a biostimulációt követően a humán bioanyag képes csak leírni, fontos a sikeres analgetikus hatás eléréséhez [Pomeranz, 1987].

Ha az alacsony, 2–4 Hz-es frekvenciát emelik 10 Hz feletti értékre, a keringő opiátok enzimatikus bontását megnövelve [Omura, 1989], csökkenő analgeticus hatást váltott ki.

Az akupunktúrás fájdalomcsillapítás és az endogén opiátok kapcsolatában fontos szerepet játszó peptidek a következők: a béta endorfin (legnagyobb opiát aktivitású), amelynek alacsony frekvenciájú. elektromos stimulációra a kibocsátása (release) nő [Pomeranz, 1987], [Wen és Cheug, 1973]. Az encephalin–methionin– encephalin tengely, a leucin–encephalin, és az igen fontos szerepet játszó dinorfin a gerincvelőben magas frekvenciájú elektromos stimulációnál kibocsátása nő [Pomeranz, 1988] szerepe a szegmentális–lokális fájdalom gátlása), a hisztamin, bradykinin, PGE-2, PGE 2 alpha (angiotensin CCK 8). Az akupunktúrás fájdalomcsillapítás egyéb mediátorai, a neurotranszmitterek (a szerotonin (ncl. raphe magnus, medulla, nociceptor suppressio), a norepinefrin, a substantia – P (nociceptivafferentatio, antagonista), a GABA (nociceptiv információt, transmissziot gátol), a dopamin (nucleus arcuatus, VMN hypothalamus) ACTH (antiinflammativ hatás, AP-analgesiában, cortisol kibocsátást stimulálja).

A felszíni hőmérséklet és az autonóm idegrendszer kapcsolata a felszín mechanikus/elektromágneses stimulációja folyamán

- A vasodilatációval , a véráramlás fokozódása, azaz „melegségérzet” jár együtt.
- Humán bioanyagban igazolt a 300%-os átáramlás emelkedés elektroakupunktura után pletysmográfiás vizsgálattal [Lee, 1974], [Liu és mtsai, 1971], [Debreceni, 1995]
- A termográfiás felvételeken nem szegmentális, azaz nem a „Head zónáknak megfelelő melegítő hatás” -következik be. A vasoaktív anyagok és a biostimulált terület érfaltágulata következtében megváltozik az érintett terület mikrokeringése, amely az odaáramló hormonok, szöveti anyagok fokozódó helyi koncentrációjában nyilvánul meg [Yu, 1986], [Yang és mtsai, 1995], [Wong és Brayton, 1982].

A fájdalom érzete és a perifériás sympathicus tónus szoros kapcsolatban áll egymással (a fokozott tónus fokozott fájdalomérzetet ad). Humán bioegyedekben megfigyelték, hogy a „hideg fény”: krónikus fájdalomban szenvedőknél csökkent infravörös radiációt adott termográfiás vizsgálattal, míg a „meleg fény”: akut fájdalomban megnövekedett a bioanyag infravörös radiációja [BME Termográfiás Központ műszerével végzett vizsgálatok, dr. Szakcsi, 1997].

A vér kémiai és immunológiai paramétereinek változása biostimuláció után[szerkesztés]

Az alábbi vizsgálatok igazolják a biostimuláció vérkémiai és immunológiai hatásait, amelyek humán és veterin bioegyedekben követhetők. A cortizol (ACTH) szint emelése (lóban) [Ying és mtsai, 1979], a szérum glükóz emelkedik [Liu és Sun, 1994], [Fan, 1995] (ha megelőzően alacsony volt humán bioanyagban, de ez csak néhány tized mmol nagyságrendű volt a korábbi vizsgálatokban), csökken, ha megelőzően magasabb volt (ugyancsak néhány mmol-lal, tehát nem jelentheti a humán bioanyag cukorbetegség elleni terápiáját. Különösen nem, ha az már szubsztitucionális inzulinra szorul!). Ugyancsak korábban, és a vizsgálatainkkal is igazolt, hogy a humán bioanyagban a triglicerid, phospholipid, cholesterol szint csökken [Kampik, 1974], [Omura, 1975], [Ma, 1994], [Wu, 1995], amely érvédő, a keringési betegségek egyik fontos rizikófaktorát csökkentő tény [Guan, 1993], [Omura, 1995]. A vér egyes perifériás alkotóelemei szintjének változásai (csökkenés/emelkedés) is megfigyelhetők, de ezek nem szignifikáns változások a beavatkozásokban humán bioanyagban. Az immunológiai változásoknál viszont a lymphocyta blastogenezis növekedett, a fagocitózis és fibrinolitikus aktivitás fokozódása megfigyelhető volt. A béta, gamma globulin-szint emelkedése (lysozyme, agglutininek, opsoninok, complement szint is fokozódott [Mester és mtsai, 1971]. A fentiek következtében az erek epithelsejtes belső borítása nem károsodik a gyulladásos termékek fokozott lerakódásától, amely az erek védelmét jelenti a koleszterin és egyéb lerakodó anyagoktól [Cao és Chen, 1993], [Meng és mstai, 1992], [Yang és mstai, 1993]. Mind több adat lát napvilágot az utóbbi években az akupunktúra hormonális hatásairól. Az endokrin rendszer és a hormonkibocsátás vizsgálata elsősorban a fül mikrorendszerének pontjainál kezdődött [Nogier, 1983], és az agyalapi mirigy, mellékvese, nemi mirigyek hormonkibocsátását mérte. Később a humán bioegyedek ún. teszt akupunktúrás pontjait vizsgálva sikerült ovulációt előidézni nőkön [Yu és mtsai, 1986]. A vizsgálatok azt is tanúsítják, hogy a bioanyag felszíni stimulációja során felszabaduló belső, saját béta-endorfin és a met-enkefalin egyaránt mediátorai az immunrendszernek és a központi idegrendszernek, amely a hormonkibocsátás szabályozásával az endokrin rendszert is vezérli. A bőrfelszín aktív pontjainak biostimulációja akupunktúra, saját beavatkozásainkban alkalmazott tartós beültetéses biostimuláció, mechanikus stimuláció más fajtája, mint pl. presszúra, illetve elektromágneses szoftlézer, elektromos TENS formájában az autonóm idegrendszer vonatkozásában a centrális sympathicus – inhibitor rendszert stimulálja. A centrális sympathicus inhibitor rendszer pedig hatékonyan gátolja a stressz által kiváltott adrenokortikális hormontúlműködést [(Bjorna és Kaada, 1987), (Nappi és mtsai 1982), (Omura, 1976)].

Az elektromos ingerlésre aktiválódó fájdalomgátló rendszerek főbb fajtái az alábbiakban jellemezhető: Az elektroakupunktúrás fájdalomcsillapítás alacsony frekvenciával, magas áramintenzitással 2–4 Hz ún. sebészi fájdalomcsillapítást eredményez, amely jellemezhető a lassú, egész testre kiterjedő fájdalomcsillapító hatással. A stimuláció abbahagyása után is fennáll bizonyos ideig, sőt újabb stimulációval kumulatív hatás érhető el. Endorfinfüggő, a mély izomérzékelő receptorok ingerlése az enkefalin kibocsátást növeli. Endorfinfüggőségét bizonyítja, hogy a morfin-antagonista naloxon képes blokkolni a hatását. Az afferens és efferens idegpályák épsége lényeges, [neurohumorális modell].

A magasabb frekvenciájú [70–100 Hz], alacsony intenzitású [10 mA] elektro-akupunktura gyorsan kifejlődő, de rövid ideig tartó fájdalomcsillapító hatást eredményez, amely szegmentális-lokális kiterjedésű és nincs kumulatív hatása. Naloxon nem befolyásolja, tehát nem endomorfinfüggő. Nem áll fenn a stimuláció befejezése után [neuroanatómiai modell]. A Diffus Noxious Inhibitory Control elmélete [Le Bars, 1986] alapján az ellentétes irritatív stimuláció okozta fájdalomgátló rendszere, neuroanatómiai alapú, de hatásában a neurohumorális modellhez is közel áll. Jelen fejezet nem terjedhet ki ennek részletes kifejtésére. Mindenesetre nem a szomatotópiás szerveződésnek megfelelő, bármely testrészen alkalmazott noxa kiválthatja ezen fájdalomgátló rendszer aktivitásszintjének emelkedését. Nem függ össze a fájdalmas oldallal, direkt összefüggésben áll azonban az alkalmazott ingerintenzitással. A gátlás az inger után is működik. A gátlás nagyságához nem lényegesen fontos a meghatározott oldali ingerület és adott oldal távolsága. Kétségtelen ez a folyamat is endorfin-, szerotoninfüggő, valamint nem demonstrálható harántléziós veterin bioanyagban sem. Igen erős stimuláció szükséges (A-δ, C rostok, IV gerincvelői subs. gelatinosa) kialakulásához, azonban a stimuláció helye és frekvenciája kisebb jelentőségű, ugyanakkor a stimuláció intenzitása ennél a gátlórendszernél nagyobb jelentőségű [Le Bars, 1986].

A nemzetközi szakirodalom főleg a fájdalomcsillapítással foglalkozik. Ennek megoszlását láthatjuk az alábbi irodalomkövetésben is [Medline, Scopus, Országos Orvos-informatikai Intézet].

Fájdalomcsillapítással foglalkozó szakirodalom akupunktúra – dry needling témakörben[szerkesztés]

  • Vázizom rendszerbeli fájdalmak: 67%
  • Fejfájások: 12%
  • Arthritis, arthrosis: 9%
  • Neuralgiák: 7%
  • Szájsebészeti beavatkozások: 4%
  • Foghúzások: 2,5%
  • Daganatos egyedek fájdalomcsillapítása: 1,5%

A kontrollált és randomizált klinikai vizsgálatok és eredmények között szerepel a publikált anyagokban elsősorban humán bioanyag vonatkozásában a „pain management” [Lewith, Kenyon, 1984], de a keresztcsonttáji fájdalomszindrómák, porckorongsérv, fejfájások [Cheng, 1975], [Kim, 1974], [Poitinen és Salmela, 1977], craniofaciális fájdalom [Raustia és Pohjola, 1986], [Pohjola és Virtanen, 1985] kezelhetősége. Az osteoarthrosisok, cervicalis fájdalmak, teniszkönyök, musculo-sceletalis fájdalmak [Lundeberg, 1988], [Thosmas, Eriksson és Lundeberg, 1991], [Peng, Behar és Yue, 1987], organikus károsodásokat kísérő fájdalmak, posztherpeszes neuralgia [Lewith, Field, Machin, 1983], lágyrész reumatizmus [Berry és mtsai, 1980], malignomákat kísérő fájdalmak, a daganat kemoterápiás kezelése folytán fellépő hányiger, émelygés csökkentése [Filshie és mtsai, 1996], [Price, Lewith és Williams, 1991] is lehetséges eredményesen. Ezeken kívül sikeresen lehet alkalmazni humán bioanyagban saját vizsgálataink alapján is a pulmonológiai gyakorlatban dyspnoe, acut/chronicus asthma bronchiale mono/adjuváns biostimulációban, valamint neurastheniás légzési panaszok esetében [Filshie, 1997].

A szülészeti és nőgyógyászati esetekben humán bioanyagban sikeres dysmenorrhoea, ínfertilitás, ovulációstimulációban, menopauzás panaszokban, a szülési idő lerövidítésére [Zhang, 1987], [Chen, 1993], (Fischl és mtsai, 1984).

A laktáció fokozására ígéretes és biztató kezdetek vannak az akupunktúra nagyüzemi és mezőgazdasági alkalmazásának lehetőségével.

A neurológiai és rehabilitációs alkalmazásokban a különböző neuralgiák, övsömörfájdalom, de főleg a traumák, operációkat követő agyi keringés fokozásában alkalmaznak akupunktúrás biostimulációt eredményesen. Az agyi keringési katasztrófán átesett humán anyag rehabilitációs lehetőségeivel, valamint a veterin bioanyag ideggyógyászati biostimulációs lehetőségeivel évtizedek óta egyaránt sikeresen foglalkoznak a budapesti Yanmamoto Rehabilitációs Intézetben ún. permanens akupunktúra alkalmazásával. A szülési sérült ún. handycapped humán betegek rehabilitációjában is folyamatosan fejlesztett beavatkozási technikánkat, pl. az ún. tartós, felszívódó monofilamentum mászerrel történő applikációját alkalmazzák (dr. Hegyi Gabriella).

Urológiai alkalmazás[szerkesztés]

Az urológiai alkalmazás során ugyancsak sikeres alkalmazása stress incontinentia, enuresis nocturna, hólyagizomzat instabilitása [Tuzuner, 1989], [Chen és Chen, 1991], valamint dysuria (nem bakteriális fertőzés!) eseteiben.

Belgyógyászatban a biostimulációt kardiológiai anyagban. Így angina pectorisban volt sikeres (anginák száma, nitrát igény, szívmunka kapacitás, terhelhetőség növekedése [Omura, 1994] volt az eredménye), de a belekre lokalizált és funkcionális zavarként ismert irritabilis colon szindróma, valamint a neurogén obstipatio/diarrhoea is reagál. A belsőfül csökkent vérkeringési zavaraiból adódó tinnitus stimulációja is sikeres, mivel a belső fül vérátáramlási paramétereit sikerül javítani a beavatkozással. Neurogén, ún. I. stádiumú labilis hipertóniában a szimpatikus idegrendszer tónusának csökkentésével a vérnyomás hosszú időre történő csökkentése volt elérhető ABPM monitorozással is igazolt esetekben. A vegetatív idegrendszeri labilitás talaján kialakuló neuraszténiás tünetegyüttesben szenvedő betegek is kerültek megoldott esetek közé.

Az akupunktúra alkalmazása a pszichiátriában[szerkesztés]

A pszichiátriai kórképek a humán bioegyedekben történnek, kivétel nélkül biostimulatív beavatkozásra. Azonban ebben is sok a sikeres eredmény, különösen az enyhébb, depresszív színezetű esetekben [Han, 1986], [Lou és mtsai, 1990], [Yang, 1994] a hangulati élet zavaraiban, alvászavarok egyes eseteiben, sőt különleges indikációval a drog-, alkohol- és kábítószerfüggés terápiás arzenáljába is sikeresen vonult be a beavatkozás Magyarországon is [Zmiewsky, 1992].

Az akupunktúra alkalmazása az állatgyógyászatban[szerkesztés]

Bár a szakirodalom leír sikeres cardio-pulmonális reanimálást a technikával kutyán, kollapszus gyors ellátását lovon és kisállatpraxisban egyaránt, a veterinarius bioanyagon elsősorban fájdalomszindrómák ellátása volt a kezdet, hiszen a krónikus gerincfájdalmak kezelése versenylovakon, vagy ún. hosszútörzsű kedvtelésből tartott háziállatokon nagyon is gyakori probléma. A myogén fájdalmak, porckorongbántalmak után komolyabb területen, az endokrinológiai vonatkozású, pl. a tejtermelésre kifejtett hatások és az ebben rejlő lehetőségek jelentősek.

A veterinárius bioanyagon szerzett tapasztalatok birtokában kifejlesztettek egy, az egyedi biostimulativ eljárás megkönnyítésére szolgáló gépet (műszert), amely segítségével könnyen, reakciómentesen és védelemben lehetett akupunktúrás kezelést elvégezni. Ezen megoldás humán és veterinarius bioanyagban reakciómentesen és biztonságosan alkalmazható a napi praxis szintjén.

Lehetséges szövődmények[szerkesztés]

Lehetséges szövődmények a mechanikus biostimuláció, tartós száraz szúrás (akupunktúra) végzése folyamán:

  • anxietas, agitatio – ritkán inverz hatásként jelentkezik humán bioanyagban
  • defatigatio, relaxatio, enyhe depresszió – normális reakcióként értékelhető
  • kontaktdermatitisz (Ni, Zn, Cr a tű anyagával)
  • hematóma – hamar felszívódik, de biztonságos technikai alkalmazással elkerülhetők
  • needle-migratio, pneumothorax – szabályosan alkalmazva elkerülhető
  • localis inflammatio (axon reflex)
  • Hepatitis B (de elkerülhető a sterilitás szabályainak betartásával)
  • HIV: nincs epidemiológiai adat

Az akupunktúra alkalmazása Magyarországon[szerkesztés]

Magyarországon akupunktúrát kizárólag orvos végezhet. Ezzel szemben az akupunktúrás pontok masszírozással történő stimulálását természetgyógyász is végezheti a hatályos jogszabályok alapján.[3]

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Acupuncture
A Wikimédia Commons tartalmaz Akupunktúra témájú médiaállományokat.