Aggházy Mária
| Aggházy Mária | |
| Született | 1913. június 26. Rákospalota |
| Elhunyt | 1994. november 2. (81 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Szülei | Aggházyné Balló Mariska Aggházy Tibor |
| Foglalkozása | gyűjteményvezető |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1936, történelem, földrajztudomány) |
| Kitüntetései | |
| Sírhelye | Rákospalotai köztemető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Aggházy Mária (Rákospalota, 1913. június 26. – Budapest, 1994. november 2.) művészettörténész.
Családja[szerkesztés]
Édesapja Aggházy Tibor (1880–1956) építészmérnök, MÁV főfelügyelő, városi képviselő, a Zeneművelő Egyesület titkára, édesanyja Aggházyné Balló Mariska (1885–1956) festőművész, rajztanár, apai nagyapja Aggházy Gyula (1850–1919) festőművész volt, anyai nagyapja Balló Mátyás vegyész, tanár.[2][3][4][5]
Életpályája[szerkesztés]
1932-ben érettségizett az újpesti Kanizsai Dorottya Leánygimnáziumban, ezután 1937-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen Bölcsészettudományi Karán végzett művészettörténetből, történelemből, régészetből. Első és egyetlen munkahelye a Szépművészeti Múzeum volt. 1947-től 1967-ig a könyvtár és egyéb segédgyűjtemények osztályát vezette, 1967–1974 között a régi szobrok gyűjteményének vezetője volt. A magyarországi reneszánsz és barokk szobrászat történetének kutatója volt. Egyetemi doktori értekezésében a zirci rendház levéltárában feltárt dokumentumok alapján foglalta össze a zirci apátság 18. századi templomépítkezéseit, azonosította Georg Raphael Donner addig ismeretlen Pozsony környéki műveit is. Doktori értekezését Leonardo da Vinci-kutatásaiból védte meg, 1977-ben.
Díjak, kitüntetések[szerkesztés]
- Ipolyi Arnold-emlékérem (1977)
- Pro Urbe Budapest Díj (1994)
Fontosabb művei[szerkesztés]
- A zirci apátság templomépítkezései a XVIII. században. Egyetemi doktori értekezés, Veszprém, 1937
- Georg Raphael Donner ismeretlen magyarországi alkotásai. Szépművészet, 1941
- Régi magyar faszobrok. Budapest, 1958 (orosz és német nyelven is kiadták)
- A barokk szobrászat Magyarországon. 1–3. Monográfia és kandidátusi értekezés is. Bp., 1959
- Magyarországi barokk művészet. Budapest, 1960
- Német barokk művészet. Budapest, 1961
- Német reneszánsz művészet. Budapest, 1961
- Leonardo lovasszobra. Budapest 1972, angolul 1989
- Leonardo utolsó alkotása és az északolasz-francia udvari műveltség 1500 körül. Doktori értekezés. Budapest, 1977
- Olasz és spanyol mesterek szobrai. Budapest, 1977 (német és angol nyelven is kiadták)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2021. július 25.)
- ↑ Aggházy Mária a Névpont.hu-n
- ↑ Lőrincz Róbert: Az egykori rákospalotai Villasor, a mai újpesti Vécsey Károly utca neves lakói. Helyem, Házam, Palotám, 4. sz. (2017. november 1.) 44–51. o. Hozzáférés: 2024. február 19. 46. oldal, Villasor 9. A Balló-Aggházy villa.
- ↑ Több lexikon és szakmunka téves adata, hogy Balló Máriának nem Balló Mátyás volt az apja, hanem Balló Ede festőművész. Ilyenformán ő lenne Aggházy Mária nagyapja. Balló Edének azonban a két házasságából nem voltak leszármazottai (nevpont.hu), az anyai nagyapa pedig Balló Mátyás volt.
- ↑ Haris Andrea: Aggházy Mária (1913–1994): „Hekler Antal professzortól magával hozott akribiával”. Enigma, XXVIII. évf. 108. sz. (2021) 88. o. Hozzáférés: 2024. február 19.
További információk[szerkesztés]
- Múlt-kor
- Szépművészeti Múzeum
- Heti Válasz Archiválva 2014. március 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár Archiválva 2014. március 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
Az Aggházy család (Balló-Aggházy ág)[szerkesztés]
| Családfa |
|---|
 |