Tőhangváltás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ablaut szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A nyelvészetben a tőhangváltás olyan morfofonológiai jelenség, amely abban nyilvánul meg, hogy a szótőnek egynél több hangbeli változata van, azaz beszédhang vagy beszédhangok csoportja szabályszerűen váltakozik más beszédhanggal / beszédhangok csoportjval, vagy ezek hiányával a toldalékolás során. Egyedül vagy toldalékkal társulva jelzi a szó alaktani kategóriáit, azaz nyelvtől függően a számot, a nemet, az esetet, az igealakot stb., illetve megkülönbözteti a képzett szót az alapszótól.[1][2][3][4]

Az egymással váltakozó hangokat vagy hangcsoportokat olykor infixumnak tekintik, azaz belső flexió, illetve szóalkotás eszközének, például az angol nyelvben a sing ’énekelni’ ~ sang ’énekelt’ (ige) ~ sung ’(el)énekelt’ (melléknévi igenév) ~ song ’ének’ szavak magánhangzóit.[5]

Ha a váltakozás nincs toldalék hozzáadásával egybekötve, mint az előző példában, akkor függetlennek nevezik, ha pedik toldalék hozzáadása váltja ki, akkor kombinatorikus, azaz hangtanilag okozott váltakozásról van szó.[2]

Nyelvtől függően a váltakozás létrejöhet magánhangzók között, mint a fenti példában, magánhangzó és félhangzó között, magánhangzó és kettőshangzó között, kettőshangók között, magánhangzó és mássalhangzó között, mássalhangzók vagy mássalhangzócsoportok között, valamint létezik magánhangzó- és mássalhangzó-váltakozás együtt is. Olyan esetek is vannak, amikor beszédhang vagy hangcsoport zérussal váltakozik.

A tőhangváltások olyan hangváltozások, amelyek a nyelv pillanatnyi állapotában történnek. Egyesek történeti hangváltozások következményei. Például a román nyelvben ilyen az [o] ~ [o̯a] váltakozás. A kettőshangzó a román nyelv kifejlődésének a folyamatában jött létre a latinból. Ez kombinatorikus változás volt, a következő szótagban levő [a] okozta, amely a románban [ə][6] lett, pl. latin porta > román poartă ’kapu’. A mai románban is ez a váltakozás kombinatorikus, tehát, ha a következő szótagban nincs [ə], a kettőshangzó visszavált [o]-ra: poartă ~ porți ’kapuk’.[4]

A tőhangváltás általában, és különösen a független tőhangváltás elsősorban az ún. flektáló nyelvekre jellemző, de mivel a nyelvtípusok nem exkluzívak, más típusú nyelvekben is megtalálható.

Tőhangváltás néhány flektáló nyelvben[szerkesztés]

A francia nyelvben:

  • magánhangzó ~ magánhangzó: répéter ’ismételni’ ~ il/elle répète ’(ő) ismétel’, il/elle peut ’(ő) tud, bír’ ~ il/elle put ’(ő) tudott, bírt’;[7]
  • magánhangzó ~ félhangzó: il/elle loue [lu] ’kibérel’ ~ nous louons [lwɔ̃] ’kibérelünk’, il/elle tue [ty] ’öl’ (ige) ~ nous tuons [tɥɔ̃] ’ölünk’, il/elle lie [li] ’(össze)köt’ ~ nous lions [ljɔ̃] ’összekötünk’;[8][9][10]
  • mássalhangzó ~ mássalhangzó: neuf ’új’ (hímnem) ~ neuve ’új’ (nőnem);[7]
  • mássalhangzó ~ zérus: ils/elles battent ’vernek’ ~ il/elle bat ’(ő) ver’, étudiante ’egyetemista (lány)’ ~ étudiant ’egyetemista (fiú)’ (a szóvégi t-t nem ejtik ki ezekben a szavakban).[7]

A román kitűnik az újlatin nyelvek közül a összetett tőhangváltás-rendszerével. Ezek lehetnek:

  • magánhangzó ~ magánhangzó: fa ’lány’ ~ fete ’lányok’, fac ’csinálok’ ~ făcut ’(meg)csinált’ (melléknévi igenév);[3]
  • magánhangzó ~ kettőshangzó: negru ’fekete’ (hn.) ~ neagră ’fekete’ (nn.);[3]
  • magánhangzó ~ zérus: usuc ’szárítok’ ~ uscăm ’szárítunk’;[4]
  • kettőshangzó ~ kettőshangzó: iat ’fiú’ ~ ieți ’fiúk’;[4][11]
  • mássalhangzó ~ mássalhangzó: pot ’tudok, bírok’ ~ poți ’tudsz, bírsz’, brad ’fenyő’ ~ brazi ’fenyők’;[3]
  • mássalhangzó ~ zérus: rămân ’maradok’ ~ rămâi ’maradsz’;[4]
  • mássalhangzó-csoport ~ mássalhangzó-csoport: muscă ’légy’ ~ muște ’legyek’;[3]
  • egyidejű magánhangó- és mássalhangzó váltakozás: carte ’könyv’ ~ cărți ’könyvek’, ti ’mind(ahány), az összes’ ~ tuturor ’mind(ahány)nak, az összesnek’.[3]

A románban nemcsak két szegmens között lehet váltakozás egyazon paradigmában, hanem három között is, pl. să va ’lásson’ ~ văd ’látok’ ~ vede ’lát’, port ’viselek’ ~ poartă ’visel’ ~ purtăm ’viselünk’ , rămas ’maradt’ (melléknévi igenév) ~ rămăsei ’maradtam’ ~ rămân ’maradok’.[4]

A szerb nyelvben:[12]

  • mássalhangzó ~ mássalhangzó: Srbija ’Szerbia’ ~ srpski ’szerb’;
  • magánhangzó ~ mássalhangzó: beo ’fehér’ (hn.) ~ bela ’fehér’ (nn.), pepeo ’hamu’ ~ pepela ’a hamu vmije’ (birtokos eset);
  • magánhangzó ~ zérus: borac ’harcos’ ~ borcu ’a harcosnak’ (részes eset).

A német nyelvben: Haus ’ház’ ~ Häuser ’házak’ ~ Häuschen ’házacska’;[13]

A latin nyelvben: facio ’csinálok’ ~ feci ’csináltam’ ~ efficio ’megcsinálok’;[2]

A spanyol nyelvben: hace ’csinál’ ~ hice ’csináltam’ ~ hecho ’megcsinált’ (melléknévi igenév);[14]

Az arab nyelvben: kitab ’könyv’ ~ katib ’írnok’ ~ kataba ’(ő) írt’.[15]

A magyar nyelvben[szerkesztés]

A magyar az ún. agglutináló nyelvek csoportjába tartozik ugyan, de megtalálhatók benne is egyes, a fentiekhez hasonló jelenségek, bár a magyarban mind kombinatorikus jellegűek.

Egyes toldalékok hozzáadása bizonyos szavak tövében a toldalékhoz legközelebbi magánhangzó mennyiségi változását okozza, tehát hosszú ~ rövid váltakozásról van szó. Az a/á és az e/é esetében ezen kívül a magánhangzó artikulációja is megváltozik. Példák:[16]

víz vizek analízis analizál
tűz tüzek miniatűr miniatürizál
út utak úr urizál
tövek pasztőröz pasztörizál
lovak agónia agonizál
kéz kezek prémium premizál
nyár nyarak kanális kanalizál

A fentinél általánosabb jelenség a tővégi a és e váltása á-ra, illetve é-re a legtöbb toldalék előtt: alma ~ almás, medve ~ medvét.[17]

Egyes szavak esetében magánhangzó ~ zérus váltakozás létezik, pl. bokor ~ bokrok, fürödtem ~ fürdik, terem ~ termet,[18] fekete ~ feketít.[19]

Kivételesen egyes igék tövében van mássalhangzó-váltakozás és mássalhangzó ~ zérus váltakozás, például eszünk ~ ehet ~ evés.[20]

A toldalékok első mássalhangzójához való tővégi mássalhangzók hasonulása is az effajta jelenségek közé tartozik. Ellentétben például a szerb nyelv helyesírásával ezeket a magyar helyesírás nem tükrözi. Példák: meleg [mɛlɛg] ~ melegtől [mɛlɛktøːl], zsák [ʒaːk] ~ zsákban [ʒaːgbɒn], szív [siːv] ~ szívtől [siːftøːl], ad [ɒd] ~ adhat [ɒthɒt].[21]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bussmann 1998, 48. o.
  2. a b c Dubois 2002, 30. o.
  3. a b c d e f Constantinescu-Dobridor 1980, 28. o.
  4. a b c d e f Bidu-Vrănceanu 1997, 38–39. o.
  5. Bussmann 1998, 3. o.
  6. Közepes, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó.
  7. a b c Fjodorov 2008, 25–26. o.
  8. Grevisse – Goosse 2007, 43. o.
  9. A francia nyelvészetben a [j] nem mássalhangzónak, hanem félhangzónak tekintett.
  10. Grevisse – Goosse 2007, 35. o.
  11. A román nyelvészetben is a [j] félhangzónak tekintett.
  12. Klajn 2005, 29–39. o.
  13. Bussmann 1998, 1240. o.
  14. Kattán-Ibarra – Pountain 2005, 429. o.
  15. Sala 1981, 24. o.
  16. Siptár 2006, 15. o.
  17. Siptár 2006, 17. o.
  18. Siptár 2006, 19. o.
  19. Kiefer 2006, 45. o.
  20. Bokor 2007, 261. o.
  21. Siptár 2006, 23. o.

Források[szerkesztés]

  • (románul) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Mic dicționar de terminologie lingvistică (Nyelvészeti terminusok kis szótára). Bukarest: Albatros. 1980
  • (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002
  • (franciául) Grevisse, Maurice – Goosse, André. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. ISBN 978-2-8011-1404-9
  • (románul) Sala, Marius – Vintilă-Rădulescu, Ioana. Limbile lumii. Mică enciclopedie (A világ nyelvei. Kis enciklopédia). Bukarest: Editura Științifică și Enciclopedică. 1981

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]