Abd el-Azíz Buteflíka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Abd el-Azíz Buteflíka
Bouteflika (Algiers, Feb 2006).jpeg
Algéria 5. köztársasági elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 1999. április 27.
Algéria külügyminisztere
Hivatali idő
1963 1979
Katonai pályafutása
Csatái Algériai háború

Született

Oujda
Párt National Liberation Front

Foglalkozás
  • politikus
  • diplomata
Iskolái University of Algiers
Vallás

Díjak
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic
  • Decoration of the Order of Civil Merit
  • Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga
  • Grand Collar of the Order of Prince Henry
  • Order of José Martí
  • Order of the Republic of Serbia
  • Magyar Érdemrend nagykeresztje a lánccal
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Abd el-Azíz Buteflíka témájú médiaállományokat.

Abd el-Azíz Buteflíka (arabul عبد العزيز بوتفليقة, francia átírással Abdelaziz Bouteflika), algériai politikus, Algéria ötödik köztársasági elnöke 1999. április 27. óta.

1937. március 2.-án született a marokkói Oujdában. 1956-ban csatlakozott a Nemzeti Felszabadítási Fronthoz (FLN) és annak hadseregéhez, a Nemzeti Felszabadító Hadsereghez (ALN). Huari Bumedien későbbi államfő csoportjához tartozott (Uzsdai-csoport).

A függetlenség 1962-es kivívása után Tilimszán képviselőjeként ifjúsági- és sportminiszter lett Ahmed Ben Bella kormányában, majd 1963-tól 16 éven keresztül (1979-ig) az ország külügyminisztere. 1965. júniusában részt vett Bumedien oldalán Ben Bella megbuktatásában. Külügyminiszterként fontos szerepet játszott az El nem kötelezett országok mozgalmában. A Bumedien halála utáni hatalmi vetélkedésben a párt jobbszárnyát képviselte.

1983. augusztus 8.-án elítélték 60 millió algériai dinár elsikkasztásáért a külügyminisztérium pénzéből, de Sadli Bendzsedid elnöktől kegyelmet kapott, két közvetlen munkatársa (Szenúszi és Budzsakdzsi) került börtönbe.[5] Miután hat évet töltött külföldön, 1989-ben tért vissza az FLN Központi Bizottságába.

Az 1992-ben kitört algériai polgárháború idején nem játszott fontos politikai szerepet. 1994-ben visszautasította a hadsereg által felkínált államfői tisztséget, melyet ezután 5 évig Liamín Zérual töltött be. 1999. április 15-én függetlenként, a hadsereg támogatásával indult az elnökválasztáson, melyet a szavazatok 73,8%-ával nyert meg.[6] A 2004-ben, 2009-ben és 2014-ben tartott választások során újraválasztották. Harmadik megválasztása előtt, 2008-ban alkotmánymódosítás tette lehetővé újbóli indulását.

Buteflíka elnöksége alatt zárult le az algériai polgárháború. Két, népszavazással megerősített amnesztiával (1999, 2005) elérte, hogy a korábban a kormány és a hadsereg ellen harcoló iszlamista csoportok (FIS, GIA) letegyék a fegyvert. 2002-re Antar Zuabri GIA-vezér likvidálása után véget ért az országban a polgárháborús helyzet. A GIA-ról leszakadt GSPC (Szalafista Csoport az Imádságért és a Harcért) folytatta a harcot. Ebből a marginális csoportból alakul ki később az Al-Kaida észak-afrikai ága (2014-től az ISIL-hez tartozik). A terrortámadások száma csökkent, de nem szűntek meg teljesen. 2011 januárjában országszerte tömegtüntetések kezdődtek, melyek követeléseit Buteflíka kormányzata részben teljesítette és február 24-én megszüntette az 1992 óta tartó szükségállapotot az országban. A szociális probléma kezelhető maradt a szénhidrogénexportból származó bevételek révén, Algériának sikerült elkerülnie az erőszak és káosz újbóli eszkalálódását az országban.[7]

Buteflika elnökké választását követően valóságos reformfolyamat kezdődött az országban, amelynek eredményeként a többpártrendszer gyökeret eresztett, a sajtó szabad lett, s a nők bevonása a társadalmi-politikai életbe is sikeresnek mondható. A 2012. májusi törvényhozó választásokon a 462 tagú képviselőházba 147 nő került be.[8]

Források[szerkesztés]

  1. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Dictionary of African Biography
  4. Athenaeum, 804, Abdelaziz Bouteflika, 2017. október 9.
  5. El Moudjahid, 9 August 1983
  6. http://www.binghamton.edu/cdp/era/elections/alg99pres.html
  7. Algérie: dé fi s d’avenir. Afrique-Asie , 2012. november, 16-47. p
  8. J. Nagy László: Demokratikus tömegmozgalmak az arab országokban IN:A nemzetközi munkásmozgalom történetéből, Évkönyv 2014 http://users.atw.hu/yearbook2/Evkonyv%202014.pdf#page=1&zoom=auto,-173,587