Abd el-Azíz Buteflíka
| Abd el-Azíz Buteflíka | |
| Algéria 5. elnöke | |
| Hivatali idő 1999. április 27. – 2019. április 2. | |
| Előd | Liamine Zéroual |
| Utód | Abdelkader Benszalah ideiglenesen |
| Algéria külügyminisztere | |
| Hivatali idő 1963 – 1979 | |
| Előd | Mohamed Khemisti |
| Utód | Mohammed Seddik Benyahia |
| Algéria ifjúsági és sportminisztere | |
| Hivatali idő 1962 – 1963 | |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | algériai háború |
| Született | 1937. március 2.[1][2][3][4][5] Oujda |
| Elhunyt | 2021. szeptember 17. (84 évesen)[6] Zéralda |
| Sírhely | El Alia Cemetery |
| Párt | Nemzeti Felszabadítási Front |
| Házastársa | Amal Triki (1990. augusztus – nem ismert) |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | University of Algiers 1 |
| Halál oka | hirtelen szívmegállás |
| Vallás | |
| Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Abd el-Azíz Buteflíka témájú médiaállományokat. | |
Abd el-Azíz Buteflíka (arabul عبد العزيز بوتفليقة, francia átírással Abdelaziz Bouteflika), (1937. március 2. – 2021. szeptember 17.) algériai politikus, Algéria ötödik köztársasági elnöke 1999. április 27. és 2019. április 2. között 20 éven keresztül.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1937. március 2.-án született a marokkói Oujdában, ahova a szülei az algériai Tlemcenből vándoroltak ki. Apja egy szúfi rend sejkje volt, így betéve tudta az egész Koránt. Iskoláit helyben végezte – kitűnő eredményekkel –, majd 1956-ban, 19 évesen Algériába ment, és csatlakozott a gyarmattartó Franciaország ellen akkor már három éve harcoló Nemzeti Felszabadítási Fronthoz (FLN) és annak hadseregéhez, a Nemzeti Felszabadító Hadsereghez (ALN). A szabadságharc nyugati szárnyán, a híres Uzsda-csoport legendás alakjává vált, és ott lett a későbbi elnök, Huari Bumedien bizalmasa.[7]
A függetlenség 1962-es kivívása után Tilimszán képviselőjeként ifjúsági- és sportminiszter lett Ahmed Ben Bella kormányában, majd 1963-tól 16 éven keresztül (1979-ig) az ország külügyminisztere. 1965 júniusában részt vett Bumedien oldalán Ben Bella megbuktatásában. Külügyminiszterként fontos szerepet játszott az El nem kötelezett országok mozgalmában. A Bumedien halála utáni hatalmi vetélkedésben a párt jobbszárnyát képviselte.
1983. augusztus 8.-án elítélték 60 millió algériai dinár elsikkasztásáért a külügyminisztérium pénzéből, de Sadli Bendzsedid elnöktől kegyelmet kapott, két közvetlen munkatársa (Szenúszi és Budzsakdzsi) került börtönbe.[8] Miután hat évet töltött külföldön, 1989-ben tért vissza az FLN Központi Bizottságába.
Az 1992-ben kitört algériai polgárháború idején nem játszott fontos politikai szerepet. 1994-ben visszautasította a hadsereg által felkínált államfői tisztséget, melyet ezután 5 évig Liamín Zérual töltött be. 1999. április 15-én függetlenként, a hadsereg támogatásával indult az elnökválasztáson, melyet a szavazatok 73,8%-ával nyert meg.[9] A 2004-ben, 2009-ben és 2014-ben tartott választások során újraválasztották. Harmadik megválasztása előtt, 2008-ban alkotmánymódosítás tette lehetővé újbóli indulását.
Buteflíka elnöksége alatt zárult le az algériai polgárháború. Két, népszavazással megerősített amnesztiával (1999, 2005) elérte, hogy a korábban a kormány és a hadsereg ellen harcoló iszlamista csoportok (FIS, GIA) letegyék a fegyvert. 2002-re Antar Zuabri GIA-vezér likvidálása után véget ért az országban a polgárháborús helyzet. A GIA-ról leszakadt GSPC (Szalafista Csoport az Imádságért és a Harcért) folytatta a harcot. Ebből a marginális csoportból alakul ki később az Al-Káida észak-afrikai ága (2014-től az ISIL-hez tartozik). A terrortámadások száma csökkent, de nem szűntek meg teljesen. 2011 januárjában országszerte tömegtüntetések kezdődtek, melyek követeléseit Buteflíka kormányzata részben teljesítette és február 24-én megszüntette az 1992 óta tartó szükségállapotot az országban. A szociális probléma kezelhető maradt a szénhidrogénexportból származó bevételek révén, Algériának sikerült elkerülnie az erőszak és káosz újbóli eszkalálódását az országban.[10]
Buteflika elnökké választását követően valóságos reformfolyamat kezdődött az országban, amelynek eredményeként a többpártrendszer gyökeret eresztett, a sajtó szabad lett, s a nők bevonása a társadalmi-politikai életbe is sikeresnek mondható. A 2012. májusi törvényhozó választásokon a 462 tagú képviselőházba 147 nő került be.[11]
2013-ban Buteflika agyi érkatasztrófát szenvedett el. Ezután tolószéket kellett használnia, és ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt.[12]
2019. április 2-án – a tömeges tiltakozások hatására – lemondott hivataláról,[13] majd április 9-én a törvényhozás a parlament felsőházának elnökét, Abdelkader Benszalahot választotta meg az ország ideiglenes államfőjévé.[14]
Buteflika 2021. szeptember 17-én, 84 éves korában elhunyt.[12]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Internet Movie Database". Internet Movie Database (angol nyelven). Hozzáférés: 2015. október 14.
- ↑ "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "AlKindi".
- ↑ "Munzinger Personen" (német nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "www.elwatan.com/edition/actualite/le-president-abdelaziz-bouteflika-nest-plus-17-09-2021".
- ↑ Kontúr. Abdelaziz Buteflika, Algéria meghatározó elnöke In.: HVG. XLI. évf., 2019/11. (2070.) szám, 28. oldal, ISSN 1217-9647
- ↑ El Moudjahid, 9 August 1983
- ↑ "Archivált másolat". 2015. szeptember 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. augusztus 6.
- ↑ Algérie: dé fi s d’avenir. Afrique-Asie , 2012. november, 16-47. p
- ↑ J. Nagy László: Demokratikus tömegmozgalmak az arab országokban IN:A nemzetközi munkásmozgalom történetéből, Évkönyv 2014 http://users.atw.hu/yearbook2/Evkonyv%202014.pdf#page=1&zoom=auto,-173,587
- 1 2 "Abdelaziz Bouteflika, Algeria's longest-serving president dies". BBC News (angol nyelven). 2021. szeptember 18. Hozzáférés: 2021. szeptember 19.
- ↑ "Lemondott a 20 éve hivatalban lévő algériai elnök" (magyar nyelven). hvg.hu. 2019. április 2. Hozzáférés: 2019. április 2.
- ↑ "Kinevezték az ideiglenes algériai elnököt" (magyar nyelven). kitekinto.hu. 2019. április 9. Hozzáférés: 2019. április 14.