Abd el-Azíz Buteflíka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Abd el-Azíz Buteflíka
Bouteflika (Algiers, Feb 2006).jpeg
Algéria 5. elnöke
Hivatali idő
1999. április 27. 2019. április 2.
Előd Liamine Zéroual
Utód Abdelkader Benszalah ideiglenesen
Algéria külügyminisztere
Hivatali idő
1963 1979
Előd Mohamed Khemisti
Utód Mohammed Seddik Benyahia
Algéria ifjúsági és sportminisztere
Hivatali idő
1962 1963
Katonai pályafutása
Csatái algériai háború

Született 1937. március 2. (82 éves)[1][2][3][4]
Oujda
Párt Nemzeti Felszabadítási Front

Foglalkozás
Iskolái University of Algiers
Vallás szúfizmus

Díjak
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic
  • Decoration of the Order of Civil Merit (2002)
  • Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga
  • Grand Collar of the Order of Prince Henry
  • José Martí-rend
  • Order of the Republic of Serbia
  • Magyar Érdemrend nagykeresztje a lánccal
  • National Order of Merit
A Wikimédia Commons tartalmaz Abd el-Azíz Buteflíka témájú médiaállományokat.

Abd el-Azíz Buteflíka (arabul عبد العزيز بوتفليقة, francia átírással Abdelaziz Bouteflika), (1937. március 2. – ) algériai politikus, Algéria ötödik köztársasági elnöke 1999. április 27. és 2019. április 2. között 20 éven keresztül.

Élete[szerkesztés]

1937. március 2.-án született a marokkói Oujdában, ahova a szülei az algériai Tlemcenből vándoroltak ki. Apja egy szúfi rend sejkje volt, így betéve tudta az egész Koránt. Iskoláit helyben végezte – kitűnő eredményekkel –, majd 1956-ban, 19 évesen Algériába ment, és csatlakozott a gyarmattartó Franciaország ellen akkor már három éve harcoló Nemzeti Felszabadítási Fronthoz (FLN) és annak hadseregéhez, a Nemzeti Felszabadító Hadsereghez (ALN). A szabadságharc nyugati szárnyán, a híres Uzsda-csoport legendás alakjává vált, és ott lett a későbbi elnök, Huari Bumedien bizalmasa.[5]

A függetlenség 1962-es kivívása után Tilimszán képviselőjeként ifjúsági- és sportminiszter lett Ahmed Ben Bella kormányában, majd 1963-tól 16 éven keresztül (1979-ig) az ország külügyminisztere. 1965. júniusában részt vett Bumedien oldalán Ben Bella megbuktatásában. Külügyminiszterként fontos szerepet játszott az El nem kötelezett országok mozgalmában. A Bumedien halála utáni hatalmi vetélkedésben a párt jobbszárnyát képviselte.

1983. augusztus 8.-án elítélték 60 millió algériai dinár elsikkasztásáért a külügyminisztérium pénzéből, de Sadli Bendzsedid elnöktől kegyelmet kapott, két közvetlen munkatársa (Szenúszi és Budzsakdzsi) került börtönbe.[6] Miután hat évet töltött külföldön, 1989-ben tért vissza az FLN Központi Bizottságába.

Az 1992-ben kitört algériai polgárháború idején nem játszott fontos politikai szerepet. 1994-ben visszautasította a hadsereg által felkínált államfői tisztséget, melyet ezután 5 évig Liamín Zérual töltött be. 1999. április 15-én függetlenként, a hadsereg támogatásával indult az elnökválasztáson, melyet a szavazatok 73,8%-ával nyert meg.[7] A 2004-ben, 2009-ben és 2014-ben tartott választások során újraválasztották. Harmadik megválasztása előtt, 2008-ban alkotmánymódosítás tette lehetővé újbóli indulását.

Buteflíka elnöksége alatt zárult le az algériai polgárháború. Két, népszavazással megerősített amnesztiával (1999, 2005) elérte, hogy a korábban a kormány és a hadsereg ellen harcoló iszlamista csoportok (FIS, GIA) letegyék a fegyvert. 2002-re Antar Zuabri GIA-vezér likvidálása után véget ért az országban a polgárháborús helyzet. A GIA-ról leszakadt GSPC (Szalafista Csoport az Imádságért és a Harcért) folytatta a harcot. Ebből a marginális csoportból alakul ki később az Al-Káida észak-afrikai ága (2014-től az ISIL-hez tartozik). A terrortámadások száma csökkent, de nem szűntek meg teljesen. 2011 januárjában országszerte tömegtüntetések kezdődtek, melyek követeléseit Buteflíka kormányzata részben teljesítette és február 24-én megszüntette az 1992 óta tartó szükségállapotot az országban. A szociális probléma kezelhető maradt a szénhidrogénexportból származó bevételek révén, Algériának sikerült elkerülnie az erőszak és káosz újbóli eszkalálódását az országban.[8]

Buteflika elnökké választását követően valóságos reformfolyamat kezdődött az országban, amelynek eredményeként a többpártrendszer gyökeret eresztett, a sajtó szabad lett, s a nők bevonása a társadalmi-politikai életbe is sikeresnek mondható. A 2012. májusi törvényhozó választásokon a 462 tagú képviselőházba 147 nő került be.[9]

2019. április 2-án – a tömeges tiltakozások hatására – lemondott hivataláról,[10] majd április 9-én a törvényhozás a parlament felsőházának elnökét, Abdelkader Benszalahot választotta meg az ország ideiglenes államfőjévé.[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Munzinger-Archiv. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Kontúr. Abdelaziz Buteflika, Algéria meghatározó elnöke In.: HVG. XLI. évf., 2019/11. (2070.) szám, 28. oldal, ISSN 1217-9647
  6. El Moudjahid, 9 August 1983
  7. http://www.binghamton.edu/cdp/era/elections/alg99pres.html
  8. Algérie: dé fi s d’avenir. Afrique-Asie , 2012. november, 16-47. p
  9. J. Nagy László: Demokratikus tömegmozgalmak az arab országokban IN:A nemzetközi munkásmozgalom történetéből, Évkönyv 2014 http://users.atw.hu/yearbook2/Evkonyv%202014.pdf#page=1&zoom=auto,-173,587
  10. Lemondott a 20 éve hivatalban lévő algériai elnök (magyar nyelven). hvg.hu, 2019. április 2. (Hozzáférés: 2019. április 2.)
  11. Kinevezték az ideiglenes algériai elnököt (magyar nyelven). kitekinto.hu, 2019. április 9. (Hozzáférés: 2019. április 14.)