Ugrás a tartalomhoz

Abd el-Azíz Buteflíka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Abd el-Azíz Buteflíka
Algéria 5. elnöke
Hivatali idő
1999. április 27. – 2019. április 2.
ElődLiamine Zéroual
UtódAbdelkader Benszalah ideiglenesen
Algéria külügyminisztere
Hivatali idő
1963 – 1979
ElődMohamed Khemisti
UtódMohammed Seddik Benyahia
Algéria ifjúsági és sportminisztere
Hivatali idő
1962 – 1963
Katonai pályafutása
Csatáialgériai háború

Született1937. március 2.[1][2][3][4][5]
Oujda
Elhunyt2021. szeptember 17. (84 évesen)[6]
Zéralda
SírhelyEl Alia Cemetery
PártNemzeti Felszabadítási Front

HázastársaAmal Triki (1990. augusztus – nem ismert)
Foglalkozás
IskoláiAlgiers 1 University
Halál okahirtelen szívmegállás
Vallás

Díjak
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic
  • Collar of the Spanish Order of the Civil Merit (2002)
  • Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga
  • Grand Collar of the Order of Prince Henry
  • José Martí-rend
  • a Szerb Köztársaság Érdemrendje
  • a Magyar Érdemrend nagykeresztje a nyaklánccal és az arany sugaras csillaggal
  • National Order of Merit
  • Order of the Star of Palestine (2014)
  • Barátságért Érdemrend
  • az Olasz Köztársaság Érdemrendje
  • Order of Civil Merit
  • Osztrák Köztársaság Érdemjele
  • Order of Prince Henry
  • Magyar Érdemrend
  • Order of Francisco de Miranda
  • Order of the Republic
  • National Order of Mali
  • National Maltese Order of Merit
  • Order of the Sun of Peru
  • Déli Kereszt Országos Rendje
  • Order of Merit
  • olimpiai érdemrend
  • Grand Order of Mugunghwa
A Wikimédia Commons tartalmaz Abd el-Azíz Buteflíka témájú médiaállományokat.

Abd el-Azíz Buteflíka (arabul عبد العزيز بوتفليقة, francia átírással Abdelaziz Bouteflika), (1937. március 2. – 2021. szeptember 17.) algériai politikus, Algéria ötödik köztársasági elnöke 1999. április 27. és 2019. április 2. között 20 éven keresztül.

Élete

[szerkesztés]

1937. március 2.-án született a marokkói Oujdában, ahova a szülei az algériai Tlemcenből vándoroltak ki. Apja egy szúfi rend sejkje volt, így betéve tudta az egész Koránt. Iskoláit helyben végezte – kitűnő eredményekkel –, majd 1956-ban, 19 évesen Algériába ment, és csatlakozott a gyarmattartó Franciaország ellen akkor már három éve harcoló Nemzeti Felszabadítási Fronthoz (FLN) és annak hadseregéhez, a Nemzeti Felszabadító Hadsereghez (ALN). A szabadságharc nyugati szárnyán, a híres Uzsda-csoport legendás alakjává vált, és ott lett a későbbi elnök, Huari Bumedien bizalmasa.[7]

A függetlenség 1962-es kivívása után Tilimszán képviselőjeként ifjúsági- és sportminiszter lett Ahmed Ben Bella kormányában, majd 1963-tól 16 éven keresztül (1979-ig) az ország külügyminisztere. 1965 júniusában részt vett Bumedien oldalán Ben Bella megbuktatásában. Külügyminiszterként fontos szerepet játszott az El nem kötelezett országok mozgalmában. A Bumedien halála utáni hatalmi vetélkedésben a párt jobbszárnyát képviselte.

1983. augusztus 8.-án elítélték 60 millió algériai dinár elsikkasztásáért a külügyminisztérium pénzéből, de Sadli Bendzsedid elnöktől kegyelmet kapott, két közvetlen munkatársa (Szenúszi és Budzsakdzsi) került börtönbe.[8] Miután hat évet töltött külföldön, 1989-ben tért vissza az FLN Központi Bizottságába.

Az 1992-ben kitört algériai polgárháború idején nem játszott fontos politikai szerepet. 1994-ben visszautasította a hadsereg által felkínált államfői tisztséget, melyet ezután 5 évig Liamín Zérual töltött be. 1999. április 15-én függetlenként, a hadsereg támogatásával indult az elnökválasztáson, melyet a szavazatok 73,8%-ával nyert meg.[9] A 2004-ben, 2009-ben és 2014-ben tartott választások során újraválasztották. Harmadik megválasztása előtt, 2008-ban alkotmánymódosítás tette lehetővé újbóli indulását.

Buteflíka elnöksége alatt zárult le az algériai polgárháború. Két, népszavazással megerősített amnesztiával (1999, 2005) elérte, hogy a korábban a kormány és a hadsereg ellen harcoló iszlamista csoportok (FIS, GIA) letegyék a fegyvert. 2002-re Antar Zuabri GIA-vezér likvidálása után véget ért az országban a polgárháborús helyzet. A GIA-ról leszakadt GSPC (Szalafista Csoport az Imádságért és a Harcért) folytatta a harcot. Ebből a marginális csoportból alakul ki később az Al-Káida észak-afrikai ága (2014-től az ISIL-hez tartozik). A terrortámadások száma csökkent, de nem szűntek meg teljesen. 2011 januárjában országszerte tömegtüntetések kezdődtek, melyek követeléseit Buteflíka kormányzata részben teljesítette és február 24-én megszüntette az 1992 óta tartó szükségállapotot az országban. A szociális probléma kezelhető maradt a szénhidrogénexportból származó bevételek révén, Algériának sikerült elkerülnie az erőszak és káosz újbóli eszkalálódását az országban.[10]

Buteflika elnökké választását követően valóságos reformfolyamat kezdődött az országban, amelynek eredményeként a többpártrendszer gyökeret eresztett, a sajtó szabad lett, s a nők bevonása a társadalmi-politikai életbe is sikeresnek mondható. A 2012. májusi törvényhozó választásokon a 462 tagú képviselőházba 147 nő került be.[11]

2013-ban Buteflika agyi érkatasztrófát szenvedett el. Ezután tolószéket kellett használnia, és ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt.[12]

2019. április 2-án – a tömeges tiltakozások hatására – lemondott hivataláról,[13] majd április 9-én a törvényhozás a parlament felsőházának elnökét, Abdelkader Benszalahot választotta meg az ország ideiglenes államfőjévé.[14]

Buteflika 2021. szeptember 17-én, 84 éves korában elhunyt.[12]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. AlKindi
  5. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. https://www.elwatan.com/edition/actualite/le-president-abdelaziz-bouteflika-nest-plus-17-09-2021
  7. Kontúr. Abdelaziz Buteflika, Algéria meghatározó elnöke In.: HVG. XLI. évf., 2019/11. (2070.) szám, 28. oldal, ISSN 1217-9647
  8. El Moudjahid, 9 August 1983
  9. Archivált másolat. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 6.)
  10. Algérie: dé fi s d’avenir. Afrique-Asie , 2012. november, 16-47. p
  11. J. Nagy László: Demokratikus tömegmozgalmak az arab országokban IN:A nemzetközi munkásmozgalom történetéből, Évkönyv 2014 http://users.atw.hu/yearbook2/Evkonyv%202014.pdf#page=1&zoom=auto,-173,587
  12. a b Abdelaziz Bouteflika, Algeria's longest-serving president dies (angol nyelven). BBC News, 2021. szeptember 18. (Hozzáférés: 2021. szeptember 19.)
  13. Lemondott a 20 éve hivatalban lévő algériai elnök (magyar nyelven). hvg.hu, 2019. április 2. (Hozzáférés: 2019. április 2.)
  14. Kinevezték az ideiglenes algériai elnököt (magyar nyelven). kitekinto.hu, 2019. április 9. (Hozzáférés: 2019. április 14.)