A játékszabály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A játékszabály
(La règle du jeu)
1939-es francia film
Rendező Jean Renoir
Producer Claude Renoir
Műfaj
Forgatókönyvíró
Főszerepben Marcel Dalio
Nora Gregor
Paulette Dubost
Mila Parély
Odette Talazac
Roland Toutain
Gaston Modot
Jean Renoir
Zene
Operatőr Jean Bachelet
Vágó Marguerite Renoir
Jelmeztervező Coco Chanel
Díszlettervező Eugène Lourié
Gyártás
Ország Franciaország
Nyelv francia
Játékidő 106 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Gaumont
BemutatóFranciaország 1939. július 8.
További információk

A játékszabály (eredeti francia címe: La règle du jeu) 1939-ben bemutatott fekete-fehér francia játékfilm Jean Renoir rendezésében.

A történet az 1930-as évek végén egy franciaországi vidéki kastélyban játszódik, ahol a francia arisztokrácia néhány képviselője és alkalmazottaik egy hét végi ünnepségre gyűlnek össze.

Ismertetése[szerkesztés]

Robert de la Chesnaye márki André Jurieux-t, a híres óceánrepülőt meghívja vidéki kastélyába, ahol egy vadásztársaságot lát vendégül. Nem sejti, hogy feleségének, Christine-nek viszonya van Jurieux-vel, aki az óceán feletti látványos repüléssel csak imponálni akar az asszonynak. Christine viszont már régóta tudja, hogy férje (Robert) és Geneviève de Marras között gyengéd szálak szövődtek. A játék az estére szervezett jelmezbálon folytatódik. Amikor Robert észreveszi, hogy Jurieux az ő felesége körül forgolódik, összeverekednek, és csak Geneviève tudja szétválasztani őket. Az uraságokhoz hasonló a cselédség is: szerelmi románc bontakozik ki Marceau, a szolgáló – titokban vadorzó – és Lisette, a szobalány között is, és a fegyelmezett álarcok mögül lassan előbuknak a szenvedélyek. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Lisette épp Schumachernek, a vadőrnek a felesége. Schumacher végighajszolja a kastélyon riválisát és amikor le akarja lőni, tévedésből a Christine-nel éppen éjjeli találkára igyekvő híres pilótát találja el. Mindenki úgy tudja, hogy a márki lőtte le vetélytársát. Az egészet halálos kimenetelű balesetnek beállítva eltussolják, újra helyre áll a rend és nyugalom. A film híres jelenetsora az urak részére szervezett hajtóvadászat, ahol a társaság tagjai unott egykedvűséggel gyilkolják le a rejtekükből felzavart apróvadat.

Értelmezése[szerkesztés]

A film a második világháborút közvetlenül megelőző időszak nyomasztó légkörében készült. A rendező Beaumarchais és Marivaux könnyed komédiáit vette alapul, hogy a „vulkánon táncolás” élményét kifejezze. A filmben nincs szorosan szerkesztett központi cselekmény, nincs drámai csúcspont, nincsenek „jó emberek” és „rossz emberek”. A felszínen minden olyan vidám, játékos, főleg a szolgálók jelenetei és figurái; az egész egy sablonos vígjátékra hasonlít megcsalással, jelmezekkel, ruhacserével; csakhogy mindennek a hátterében ott rejlik a társadalmi bomlás, a kitörni kész erőszak és az önáltatás. „Búcsú az arisztokrácia, a nagypolgárság életformájától, a lényegeset mindig áthágó, a felszíneset mindig betartó játékszabályaitól.” – írta Bikácsy Gergely 1976-ban.[1]

A játékszabály filmszerűség tekintetében, de egyéni módon megvilágított társadalmi felismeréseit illetően is mestermű volt. Emellett A játékszabályban újszerű realizmus is megnyilvánult, amely a különböző beállítások montázsát, tehát az anyagnak a rendező által történő "kiválasztását" bonyolult kameramozgással és a képek mélységélességével helyettesítette – ezt a stílust később Wyler, Welles és Antonioni tökéletesítették.[2]

A film hányatott sorsa[szerkesztés]

Renoir franciaországi pályafutásának csúcspontján, 1939-ben forgatta a filmet. A bemutatón értetlenül és ellenérzéssel fogadták, ezért Renoir – a forgalmazók kívánságára – jelentősen lerövidítette. A július eleji premier után alig két hónappal a német hadsereg lerohanta Lengyelországot, elkezdődött a világháború, és a háborús hangulat miatt a filmet csakhamar betiltották. Sokáig úgy tudták, hogy a háború idején a negatív kópia megsemmisült. Később a legnagyobb része előkerült, és a rendező hozzájárulásával 1959-ben a filmet majdnem teljes egészében sikerült újraalkotni. Az átdolgozott változat hossza 106 perc lett.

Főbb szereplők[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bikácsy Gergely: Jean Renoir (Filmkultúra, 1976/3. szám, 68. o.)
  2. Gregor–Patalas i.m. 184. o.)

Források[szerkesztés]

További nformációk[szerkesztés]