3427 Szentmártoni

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
3427 Szentmártoni
Felfedezése
Felfedező Kulin György
Felfedezés ideje 1938. január 6.
Felfedezés helye Budapest
Ideiglenes nevek 1938 AD, 1933 UO1,
1957 QJ, 1964 TN,
1971 TB2, 1980 FE12,
1981 SO3[1]
Kisbolygókategória Kisbolygóöv
Pályaadatok
Epocha 2009. június 18.
Aphélium távolsága 2,5871715 CsE[1]
Perihélium távolsága 1,9743245 CsE[1]
Fél nagytengely 2,280748 CsE[1]
Pálya excentricitása 0,1343522[1]
Orbitális periódus 1258,0977373 nap
(3,44 év)[1]
Közepes anomália 343,47774°[1]
Inklináció 2,60135°[1]
Felszálló csomó hossza 310,18104°[1]
Perihélium szöge 76,02982°[1]
Fizikai tulajdonságok
Abszolút fényesség 13,6 M[1]

A 3427 Szentmártoni (ideiglenes nevén 1938 AD) a Naprendszer kisbolygóövében keringő kisbolygó, melyet 1938. január 6-án fedezett fel Kulin György a Svábhegyi Csillagvizsgálóban.

Kulin György az 1333 Cevenola észlelése közben akadt az új égitest nyomára, majd február 27-éig további 9 felvételen sikerült rögzítenie. Az 1980-as évek elejéig csak hat alkalommal figyelték meg. Később kiderült, hogy már 1933-ban is lefotózták Heidelbergben, de csak egy éjszakán. 1994-ben nevezték el Szentmártoni Béla amatőrcsillagászról.[2]

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i j k A 3427 Szentmártoni kisbolygó a NASA JPL Kisbolygó Adattárában (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 17.)
  2. Sárneczky Krisztián: Sváb-hegyi kisbolygók, szerk.: Keszthelyiné Sragner Márta: Az égbolt mindenkié. Budapest: Magyar Csillagászati Egyesület, 2005, 55. o. ISBN 963-218-243-X.

Külső hivatkozások[szerkesztés]