1977-es spanyolországi általános választás
.jpg) |
.jpg) |
 | |
|---|---|---|---|
| Miniszterelnök-jelölt | Adolfo Suárez | Felipe González | Santiago Carrillo |
| Párt neve | Demokratikus Közép Uniója | Spanyol Szocialista Munkáspárt | Spanyol Kommunista Párt |
| Szavazatok száma | 6,310,391 34,4% |
5,371,866 29,3% |
1,709,890 9,3% |
| Mandátumok | Képviselőház: 165 / 350 Szenátus: 106 / 207 |
Képviselőház: 118 / 350 Szenátus: 49 / 208 |
Képviselőház: 20 / 350 Szenátus (Demokrata Szenátus koalíció részeként): 13 / 208 |
| Változás % | - | - | - |
| Változás a mandátumokban | - | - | - |
Az 1977-es spanyolországi általános választást 1977. június 15-én tartották Spanyolországban. Ez volt az első szabad választás a spanyol polgárháború után, 41 év után. A választást az 1977/20-as királyi rendelet értelmében lett kiírva. A választáson a Demokratikus Közép Uniója aratott győzelmet, amely egy széleskörű, centrista pártokból álló választási koalíció volt, benne számos olyan politikussal, akik a Franco-korszak alatt is töltöttek be tisztséget. Ezután lehetőség teremtődött az alkotmány elkészítésére.[1][2]
Előzmények[szerkesztés]
A francoizmus reformja[szerkesztés]
Francisco Franco 1975-ös halála után, 1975. november 22-én trónra lépett I. János Károly király, aki menesztette az addig meglevő francoista kormányt. 1976-ban Adolfo Suárez vezetésével, a francoizmus fiatal reformer csoportja került hatalomra. Suárez első beszédében fontosnak tartotta, hogy a jövőben olyan kormánynak kell lennie az ország élén, amely a spanyolok többségének szabad akaratából kerül megválasztásra. Ezen a napon kihirdette, hogy a nép "szabadon véleményt nyilváníthat" választáson, amire a következő év június 30-ig kerül sor. 1976 novemberében elfogadták a törvényhozásban Politikai Reform törvényét (Ley para la Reforma Política), amely gyakorlatilag egy új alkotmányt jelentett. Az új "alaptörvényről" népszavazást írtak ki, amit 1976. december 15-én tartottak meg az országban. A népszavazáson 77,8%-os részvétel mellett a választók 94,17%-a igennel, az új alaptörvény elfogadása mellett szavazott. A törvény szabad utat adott a választások megtartására, a demokratikus intézményrendszer kiépülésére. Ezzel egy időben felszámolta a Franco-korszakbeli intézményi felépítést. A törvényhozás két kamarássá vált: Képviselőház és Szenátus lett. Az ország államformája alkotmányos monarchia lett.[3]
Választási kampány[szerkesztés]
Pártok alakulása[szerkesztés]
1976 vége és 1977 tavasza számos, a falangisták által betiltott párt alakult meg újból, mint a Spanyol Szocialista Munkáspárt vagy a Szocialista Néppárt. Emellett új politikai csoportok is létrejöttek, mint a Manuel Fraga fémjelezte Népi Szövetség, aki a Franco-korszakban 1962 és 1969 információs és turisztikai miniszter volt. A Falange 1977-ben szűnt meg. A Demokratikus Közép Uniója egy széles körű választási koalíció lett, amibe számos kis- és közepes szociáldemokrata, kereszténydemokrata, liberális, centrista párt integrálódott be.
Spanyol Kommunista Párt legálissá válása[szerkesztés]
A Spanyol Kommunista Párt viszont továbbra is illegális maradt, komoly dilemmát jelentett Adolfo Suárez kormányának a párt legalizálása. 1977. január 24-én Madridban az Atocha pályaudvartól nem messze szélsőjobboldali terroristák törtek be a Munkásbizottság (Comisiones Obreras) kommunista szellemiségű szakszervezet irodájába és gépfegyverrel tűzet nyitottak az ott tartózkodó emberekre, öten életüket vesztették és négyen megsérültek. Az elhunytak temetésén százezrek vettek részt, majd sztrájkot hirdettek.
A pártot 1977. április 11-én hivatalosan is bejegyezték és legálissá váltak.[4] Az RTVE választási műsorában Santiago Carrillo a párt elnök arról beszélt, hogy a "kommunizmusnak a demokrácia keretein belül kell működnie" illetve hogy legfőbb céljuk a munkások érdekeinek képviselete. Külön szót emelt a spanyol polgárháborúról, hogy a polgárháború óta megváltozott a társadalom és már másra vágynak a spanyolok.[5] Carrillo az eurokommunizmus képviselője volt és a nemzeti megbékélés (Reconciliación nacional) politikáját hirdette.
Demokratikus Közép Uniója[szerkesztés]
Az Adolfo Suárez fémjelezte választási szövetség legfontosabb célja Spanyolország demokráciájának a megalapozása volt, a centrum baloldali és jobboldali pártjainak támogatásával. Annak érdekében, hogy minél szélesebb társadalmi háttere legyen a szövetségnek. Külön kiemelte, hogy "nem kínálunk utópiát, hanem olyan politikusokat akik alkalmasak és képesek ezt az országot a demokrácia biztos útjára vinni".[6] Elutasította a marxizmus és a fasizmus ideológiáját. Suárez maga az UCD-t szociáldemokratáknak, liberálisoknak és kereszténydemokratáknak otthont adó pártszövetségnek nevezte.
Választási szlogenek[szerkesztés]
- UCD: Vote centro! La vía segura a la democracia! (Szavazzon a középre! A demokráciához vezető biztos út!)
- PSOE: La libertad esta en tu mano! Vote PSOE! (A szabadság a kezedben van! Szavazz a PSOE-ra!)
- PCE: Trabajador el partido, comunista es tu partido! (Dolgozó a párt, kommunista a te pártod!)
- AP: Si quieres que la democracia sea para todos, vota AP! (Ha azt akarod hogy mindenkinek demokrácia legyen, szavazz az AP-ra!) [7]
Választási rendszer[szerkesztés]
Az 1977-es politikai reform törvény megteremtette a szabad választások megtartását az országban. Bevezetésre került a törvénnyel az általános választójog. Ennek értelmében a törvényhozás addigi működése is teljesen megváltozott. Az addigi francoista törvényhozás, a Cortes Españolas megszűnt. Bevezetésre került a kétkamarás parlamenti rendszer.
Az alsóháznak megfelelő Képviselőház tagjait választáson választották meg innentől kezdve. A Képviselőházban 348 mandátumot osztottak szét, melynek tagjait arányos képviseleti és zárt, országos listás vegyes választási rendszerben választottak meg. A bejutási küszöb 3%-os volt. A mandátumokat a spanyol tartományok területével megegyező többmandátumos kerületekben osztották ki, melyekben a megválasztható képviselők száma a lakosság számarányától függött.[8] [9] A Szenátusban 207 mandátumot osztottak ki, a szenátusi mandátumok egy részét nyílt listás, blokk szavazásos rendszerben választották meg.[10] A maradék 41 mandátumról a király rendelkezett és ő nevezett ki szenátorokat.
Eredmények[szerkesztés]
Képviselőház[szerkesztés]
.svg){kind=small} 1977-es spanyolországi általános választás →
| ||||||||||
| Párt neve | Listavezető | Szavazatok száma | Szavazatok % | Mandátumok száma | Megjegyzések | |||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Demokratikus Közép Uniója (UCD) | Adolfo Suárez | 6.310.391 | 34,44 | 165 | Centrista, jobbközép koalíció. | |||||
| Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) | Felipe González | 5.371.866 | 29,32 | 118 | Koalíció Katalónia Szocialistáival. | |||||
| Spanyol Kommunista Párt (PCE) | Santiago Carrillo | 1.709.890 | 9,33 | 20 | Koalíció PSUC-val. | |||||
| Népi Szövetség (AP) | Manuel Fraga | 1.504.771 | 8,21 | 16 | ||||||
| Népi Szocialista Párt-Szocialista Egység (PSP-US) | Enrique Tierno Galván | 816.582 | 4,46 | 6 | ||||||
| Demokratikus Paktum Katalóniának (PDPC) | Jordi Pujol | 514.647 | 2,81 | 11 | ||||||
| Baszk Nacionalista Párt (PNV) | Juan de Ajuriaguerra | 296.193 | 1,62 | 8 | ||||||
| Kereszténydemokrácia Csoport (FDC-EDC) | Joaquín Ruiz-Giménez | 215.841 | 1,18 | 0 | Több kisebb párt koalíciója | |||||
| Katalónia Közép és Kereszténydemokrata Uniója | Antón Cañellas | 172.791 | 0,94 | 2 | ||||||
| Katalán Baloldal (EC-FED) | Heribert Barrera | 143.954 | 0,79 | 1 | Baloldal Demokratikus Frontjával együtt (FDI). | |||||
| Baloldal Demokratikus Frontja (FDI) | Lorenzo Benassar | 122.608 | 0,67 | 0 | Katalán Baloldallal együtt. | |||||
| Demokratikus Szocialista Szövetség (ASDCI) | Manuel Murillo | 101.916 | 0,56 | 0 | Több kisebb párt koalíciója | |||||
| Munkások Választási Csoportosulása (AET) | José Sanromá | 77.575 | 0,42 | 0 | ||||||
| Július 18 Nemzeti Szövetség (AN18) | Raimundo Fernández-Cuesta | 67.336 | 0,37 | 0 | Több kisebb párt koalíciója. | |||||
| Spanyol Társadalmi Reform (RSE) | Manuel Cantarero | 64.241 | 0,35 | 0 | ||||||
| Baszk Baloldal (EE) | Francisco Letamendia | 61.417 | 0,34 | 1 | Koalícia a Baszk Kommunista Párttal. | |||||
| Aragóniai Független Centrista Jelölt | Hipólito Gómez de las Roces | 37.183 | 0,20 | 1 | ||||||
| Független Centrista Jelölt (INDEP) | José Miguel Ortí Bordás | 29.834 | 0,16 | 1 | ||||||
| Egyéb pártok | 723.290 | 2,97 | 0 | |||||||
| Érvénytelen szavazatok | 265.797 | 1,43 % | — | — | ||||||
| Üresen hagyott lapok | 46.248 | 0,25 % | — | — | ||||||
| Összesen | 18.324.333 | 100 % | 350 | — | ||||||
Szenátus[szerkesztés]
| Párt neve | Kiosztott mandátumok száma | |
|---|---|---|
| Demokratikus Közép Uniója | 106 | |
| Spanyol Szocialista Munkáspárt | 35 | |
| Demokrata Szenátus | 16 | |
| Katalán Megállapodás | 12 | |
| Autonomista Front | 10 | |
| Galíciai Demokrata Jelölt | 3 | |
| Aragóniai Egyesült Demokraták | 3 | |
| Népi Szövetség | 2 | |
| Szocialista Néppárt | 2 | |
| Demokrácia e Katalónia | 2 | |
| Baszk Baloldal | 1 | |
| Aragóniai Független Centrista Jelölt | 1 | |
| Rioja Demokratája | 1 | |
| Asamblea Majorera | 1 | |
| Santanderi Demokrata Erő | 1 | |
| Függetlenek listája | 11 | |
| I. János Károly spanyol király által kinevezett szenátorok | 41 | |
| Összesen | 248 | |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ „15-J. Elecciones en libertad y sin ira”, La Vanguardia, 2012. június 15. (Hozzáférés: 2017. július 5.) (spanish nyelvű)
- ↑ Julve, Rafa. „Curiosidades de las primeras elecciones tras la dictadura franquista en el 40º aniversario”, El Periódico de Catalunya, 2017. június 15. (Hozzáférés: 2017. július 5.) (spanish nyelvű)
- ↑ 41 años de la Ley para la Reforma Política: el día que el franquismo votó por la reconciliación nacional. (Hozzáférés: 2018. november 20.)
- ↑ 40 años de la matanza de Atocha: el régimen que murió matando. (Hozzáférés: 2018. november 20.)
- ↑ Especial TVE Elecciones 1977 - Parte 3 - Santiago Carrillo (Partido Comunista de España). (Hozzáférés: 2018. november 24.)
- ↑ Especial TVE Elecciones 1977 - Parte 1 - Adolfo Suárez (Unión de Centro Democrático). (Hozzáférés: 2018. november 24.)
- ↑ Las primeras elecciones democráticas en El Hoyo de Pinares. (Hozzáférés: 2018. november 21.)
- ↑ 1977. évi 1. Law Political Reform Law of 1977 Official State Gazette (Spanish nyelven) (Hozzáférés ideje: 2016. december 27.)
- ↑ Gallagher, Michael: Effective threshold in electoral systems. Trinity College, Dublin, 2012. július 30. [2017. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 22.)
- ↑ 1977. évi 20. Royal Decree-Law Electoral Rules Decree of 1977 Official State Gazette (Spanish nyelven) (Hozzáférés ideje: 2016. december 27.)