Sarlós Boldogasszony-plébániatemplom (Budapest–Újlak)
| Sarlós Boldogasszony-plébániatemplom | |
 | |
| Vallás | katolicizmus |
| Egyházmegye | Esztergom-Budapesti főegyházmegye (1993–) |
| Védőszent | Sarlós Boldogasszony |
| Építési adatok | |
| Építése | 1756 |
| Stílus | barokk építészet |
| Tervezője | Hamon Kristóf |
| Elérhetőség | |
| Település | Budapest II. kerülete |
| Hely | 1021 Budapest, Bécsi út 34. |
| Elhelyezkedése | |
 Sarlós Boldogasszony-plébániatemplom
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 31′ 39″, k. h. 19° 02′ 14″47.527436°N 19.037139°EKoordináták: é. sz. 47° 31′ 39″, k. h. 19° 02′ 14″47.527436°N 19.037139°E | |
 | |
| A Sarlós Boldogasszony-plébániatemplom weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sarlós Boldogasszony-plébániatemplom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Sarlós Boldogasszony-plébániatemplom Budapest II. kerülete Újlak városrészének római katolikus műemlék temploma.
Története
[szerkesztés]Főbejárata felett latin nyelvű felirat (CREATORI 1705 CREATURA) hirdeti a plébánia alapításának évszámát. A mai épületet a 18. század derekán, az akkoriban főleg német nyelvű, kevésbé módos újlaki (Neustift) polgárok 1746–1766 között Hamon Kristóf és Nöpauer Máté építőmesterekkel emeltették. A főoltárt Hickisch Kristóf tervezte, és 1799-ben avatták fel. A főhomlokzat közepére tervezett harangtornyát statikai hibája miatt 1765-ben le kellett bontani, helyette a déli oldalhoz csatlakozó torony épült. Sisakját két ízben is renoválni kellett elemi csapások (1875-ben felhőszakadás) miatt. Mai formáját Ybl Miklós adta meg, 1877-ben. Ekkor nyerte el mai, eklektikus külső képét. 1957–1960-ban, majd 1997-ben ismét felújították.
A templombelső
[szerkesztés]Az orgonakarzatot tartó hármas ívsor alól nyílik a három boltozatrésszel fedett, egyhajós belső tér. Arányai és tagolásának kialakítása miatt nagyobbnak tűnik tényleges kiterjedésénél; mindkét oldalon íves kialakítású mellékterek növelik a térhatást, a boltozati hevederek vízszintes erőhatásainak felvételére szolgáló, a térbe „behúzott” falrészekkel.
A freskókat az 1920-as években festették.
A berendezés
[szerkesztés]A főoltáron lévő festmény Szűz Mária és Szent Erzsébet találkozását (Sarlós Boldogasszony) az ún. Vizitáció Falconer József Ferenc, a szobrok Held Frigyes művei (1799). A forgó rendszerű szentségtartó a korábbi, 1761-es oltárról származik. A szószék (1747–48), a budai klarisszák ajándéka, 1774-ben; a diadalív másik oldalán álló Szent Anna-oltár – a Mátyás-templomból – 1779-ben került ide. A fából faragott Pietà-szobor (1818) Dunaiszky Lőrinc alkotása. A mellékoltárok az újlaki polgárok adományaiból létesültek, kedves szentjeiket (például Szent Sebestyén többször is szerepel. A bal oldalon az első a Szent kereszt-oltár, 1766-os alapítású. Ezen az oldalon a középsőt Szent Józsefnek (1762–63), a bejárat felőlit Szent Flóriánnak állították (1778). A másik oldalon folytatva: Páduai Szent Antal (1777–78), majd a Szűz Mária-oltár (1760) következik. Fölötte függ a korábbi templom kegyképe 1706-ból, amely a Segítő Szűz Máriát ábrázolja (későbbi másolata ma a főoltárt díszíti). A főoltárhoz legközelebb a Jézus Szíve-oltár áll, korábbi Nepomuki Szent János-oltár helyére került, 1782-ben. Szobra 1902-ból való. A 14 stációképet Fáy Albert festette, 1781-ben. Az 1905-ös gyártású Rieger-orgona jelenleg nem üzemel, javításra szorul).
A 20. században hittantermekkel bővítették az eredetileg 18. századi plébániaépületet.