Nyugdíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Öregségi nyugdíj szócikkből átirányítva)
Budapest Főváros Kormányhivatala Nyugdíjbiztosítási Főosztály, Fiumei út, Budapest, VIII. kerület

A nyugdíj az a járadék, amelyet egy ország - általában időskorú – polgárai alanyi, tehát nem rászorultsági alapon kapnak. Az összege függ a szolgálati időtől, azaz a munkával (jövedelemszerzéssel) töltött évek számától és a korábbi jövedelemtől.

A nyugdíj tulajdonképpen egyfajta biztosítás, de míg egy hagyományos életbiztosítás esetén a biztosított részletekben fizeti meg a szolgáltatás díját és valamely esemény bekövetkeztekor jut hozzá a biztosítási összeghez, itt ez éppen fordítva történik: amikor eléri a nyugdíjkorhatárt letesz egy nagyobb összeget, amelyet aztán annuitás formájában kap vissza.[forrás?] Ez a nagyobb összeg gyakran képletes, csak jogosultság formájában létezik, nincs összegszerűsítve.

Nyugdíjrendszerek[szerkesztés]

A különböző nyugdíjrendszerek egy meghatározott modell szerint kialakított rendszer, amely biztosítja a nyugdíjkorhatár elérése után a korábbi munkavállók rendszeres pénzbeli ellátását, megélhetést nyújtva.

Ezeknek a rendszereknek eltérő előnyei, hátrányai vannak, attól függően pl. hogy az állam, vagy üzleti vállalkozások üzemeltetik, korábban felhalmozott tőkefedezet alapú-e, illetve járadék vagy járulék alapú-e.

Állami rendszer[szerkesztés]

A legtöbb fejlett országban van állami rendszer, nem bízzák tejesen az emberekre, hogy előrelátóan maguk biztosítsák az öregkori megélhetésüket. Ennek okai a következők:

  • Kontraszelekció: Az ilyen biztosításokra általában jellemző a kontraszelekció, azaz, hogy csak azok az állampolgárok kötnének nyugdíjbiztosítást, akik - például jó egészségi állapotuk és így hosszú várható nyugdíjkoruk - miatt ebből hasznot remélnek. Ebben az esetben a biztosítónak csökkentenie kell a juttatásokat, ami további szelekcióhoz vezet és így tovább. Ha a nyugdíj kötelező, a probléma nem merül fel.
  • Paternalizmus: Az állam úgy gondolja, hogy az állampolgárok nem elég előrelátók, nem tudnak gondoskodni magukról. Ha az állam megmondja mennyit kell megtakarítani, az elégtelen nyugdíj veszélye nem fenyeget.
  • Erkölcsi kockázat (en:moral hazard): Még ha az állampolgárok képesek is felmérni jövőbeni jövedelmi igényeiket, hajlamosak a szükségesnél kevesebbet megtakarítani abból kiindulva, hogy majd vész esetén az állam gondoskodik róluk.
  • Újraelosztás különböző jövedelmi csoportok között: Ennek okai megegyeznek a még nem nyugdíjas korúak közötti újraelosztással. Konkáv hasznossági függvények esetén a jövedelmi különbségek csökkentése növeli a jólétet.
  • Különböző generációk között: Akik ma időskori nyugdíjasok, azok életük legtermékenyebb részét nem ritkán háborús nélkülözésben, illetve a háború utáni újjáépítésben töltötték, aminek gyümölcseit a fiatalabb generációk élvezik. Az újraelosztás ezt hivatott kompenzálni. Egy politikai gazdaságtani érvelés szerint ennek valódi oka az, hogy a gerontokráciára hajló társadalmakban ez a fajta újraelosztás egyszerűen a döntéshozók érdekeit tükrözi.
Finanszírozása

Ahol a nyugdíj az állam feladatai közé tartozik, a nyugdíjrendszer az államháztartás, szűkebben a társadalombiztosítás egyik fő kiadása (a másik az egészségügy). Finanszírozása alapján kétféle lehet:

  • A pénztári rendszerben minden egyes munkavállaló saját számlával rendelkezik, ide gyűjti a járulékait és majd innen kapja a nyugdíját. Mivel a megtakarítások névre szólnak, összegük jelentősen függhet a megtakarítási szándéktól, rendszerint örökölhetők a nyugdíj-korhatár előtti elhalálozás esetén, illetve annak sincs elvi akadálya, hogy a nyugdíjból a megtakarító halála után annak özvegye tovább részesüljön. A kezdetekben a nyugdíjrendszerek önkéntes, pénztári alapon működtek. Drámai változást a nagy gazdasági világválság okozott, amikor a nyugdíjpénztári megtakarítások egyik napról a másikra értéktelenné váltak. Ekkor vezették be az Egyesült Államokban a felosztó-kirovó rendszert.
  • A felosztó-kirovó rendszer az éppen aktív dolgozók adójellegű járulékaiból finanszírozza az éppen nyugdíjas korú lakosság nyugdíját. Bár ez a rendszer mentes a gazdasági kockázatoktól, legalábbis ami a befektetések elértéktelenedését illeti, nem elhanyagolható politikai kiszámíthatatlansága: a majdani nyugdíj összegét politikai döntések határozzák meg, az egyén csak minimális mértékben tudja a saját nyugdíját, illetve annak összegét befolyásolni. Nem igényel takarékoskodást, fő hátránya, hogy egy ilyen rendszer erősen ki van téve a demográfiai változásoknak: az öregedő népességben megnő az egy aktív keresőre eső nyugdíjasok száma, ami vagy a járulékok növelését, vagy a nyugdíjak reálértékének csökkentését teszi szükségessé. Napjainkban folyik a felosztó-kirovó rendszerek reformja, melynek keretében pénztári elemek kerülnek beépítésre.

A nyugdíjak Magyarországon[szerkesztés]

Az 1998. január 1-jétől életbe lépett nyugdíjrendszert 3 pillérű rendszernek is szokták nevezni.[1] [2] Három különböző módon kaphat

  • Munkáltató által befizetendő nyugdíj járulékon alapuló nyugellátás (másként állami nyugdíj) a korábbi kirovó-befizető-felosztó rendszer folytatásaként. (Ebben a rendszerben az állam garantálta a nyugdíjakat akkor is, ha a folyó nyugdíj járulék befizetések nem fedezték a kifizetendő nyugdíjakat. Ennek oka az volt, hogy a vállalatok, állami cégek finanszírozási gondjait ne a munkavállalók viseljék.)
  • Magánnyugdíjpénztárba fizetett nyugdíjjárulék és onnan térített nyugdíj, (2010-ben az állam a saját rendszerébe terelte át a pénztárak tagjait, és 2012. január 1-től tulajdonképpen megszűnt, ez után már csak önkétes alapon működik tovább)[3]
  • Öngondoskodás, azaz nyugdíjcélú megtakarítások (önkéntes nyugdíjpénztár, biztosítás, más adókedvezményes megtakarítás)
Nyugdíjkorhatár

A jelenlegi szabályozás[4] szerint Magyarországon az 1954-ben született személyek a 63. életévük és 183 nap betöltését követően mehetnek legkorábban nyugdíjba (2017, 2018 során), az 1955-ben születettek legkorábban a 64. betöltött életévükkor mehetnek nyugdíjba (2019-ben), az 1956-ban születettek a 64. életévük és 183 nap betöltését követően mehetnek legkorábban nyugdíjba (2020,2021 során), míg az 1957. január elsejét követően született személyek legkorábban a betöltött 65. életévük, azaz legkorábban 2022-től vehetik igénybe a nyugellátást.

Nyugdíjösszeg

Az öregségi nyugdíjak összegének kiszámításakor a következő mértékben alakul a várható nyugdíj havi mértéke. Ennek összege személyenként eltérhet, a törvényekben és egyéb jogszabályokban előírtak szerint. Ha nincs meg a 15 év szolgálati idő, akkor annyiszor 2 százalékkal kell csökkenteni a havi átlagkereset százalékában mért nyugdíj összegét, ahány évvel kevesebb a ténylegesen letöltött szolgálati idő a legkevesebb, 15 év szolgálati viszonynál. (Például 10 év szolgálati viszony esetén 5 évvel kevesebb a szolgálati viszonyban töltött évek száma, tehát: 5 évvel kevesebb szolgálati idő x 2%/év = -10% 43% -10% = 33%, tehát 10 év szolgálati viszony esetén a havi átlagkereset 33%-a járhat nyugdíjként). Ha valaki eléri a nyugdíj korhatárt, de továbbra is munkaviszonyban marad, akkor 30 naponként 0,5%, évente 6 százalékkal emeli a várható nyugdíjának összegét.[5]

Év[6] 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50>
%[7] 43 45 47 49 51 53 55 57 59 61 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75,5 77 78,5 80 82 84 86 88 90 92 94 96 98 100[8]
Statisztika
Öregségi nyugdíjasok megoszlása (2021. január)[9]

A nyugdíjasok számának életkor és nyugdíj összege szerinti megoszlása 2011-ben: táblázat, grafikon.[forrás?]

Fogalmak[szerkesztés]

Nyugdíjas

Nyugdíjas az öregségi- vagy rokkantnyugdíj-ellátásban részesülő személy.[10]

Öregségi nyugdíj

Az a nyugdíjösszeg, amely a teljes jogú öregségi nyugdíjra jogosultakat illeti meg. Ennek összegét évente jogszabályban állapítják meg.[11]

Öregségi nyugdíjra az jogosult, aki betöltött egy jogszabályban meghatározott életkort, és rendelkezik a szintén jogszabályban meghatározott szolgálati idővel.[4]

Az öregségi nyugdíjnak egy típusa van, korábbi nevén öregségi teljes nyugdíj. A korábbi öt típus – az első kivételével – megszűnt:

  • öregségi teljes nyugdíj,
  • öregségi résznyugdíj,
  • előrehozott öregségi nyugdíj,
  • csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj – 2012. január 1-jével megszűnt[12]
  • korkedvezményes öregségi nyugdíj.[4]
Rokkantnyugdíjas

Rokkantsági nyugellátásban részesülő személy. A rokkantnyugdíjas státusz lehet időszaki és végleges.[13]

Nyugdíjrészletező dokumentum

A Nyugdíjfolyósító Intézet által a nyugellátásban részesülő személy részére évente megküldött dokumentum, amely a nyugdíj összegét részletezi.[14]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Államkincstár Tájékoztatók[halott link]
  2. 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról az NJT-ben
  3. 2011. évi CXCIV. törvény
  4. a b c 1997. évi LXXXI. törvény - a társadalombiztosítási nyugellátásról. net.jogtar.hu. Wolters Kluwer. (Hozzáférés: 2017. június 12.)
  5. Kiadták a bűvös számokat: ettől függ, mekkora lesz a nyugdíjad. penzcentrum.hu. (Hozzáférés: 2017. április 28.)
  6. Teljes évként beszámítható szolgálati idő
  7. A havi átlagkereset százaléka
  8. Az öregségi nyugdíj megállapításáról 2017-ben. nyugdijguru.hu. (Hozzáférés: 2017. április 28.)
  9. Hányan vannak a luxusnyugdíjasok Magyarországon? – Index.hu, 2021. március 13.
  10. Nyugdíjas. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
  11. Öregségi nyugdíj. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
  12. Előrehozott öregségi nyugdíj - van még ilyen? HRportál (Hozzáférés: 2017. június 8.)
  13. Rokkant nyugdíjas. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
  14. Nyugdíjrészletező dokumentum. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)

Források[szerkesztés]

  • Rosen, Harvey (2004), Public Finance, 7. kiadás, McGraw-Hill

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]